Az InSight szonda mélyfúrója még február végén, munkája elején kb. 32 centis mélységben elakadt, a probléma vizsgálata és a megoldási javaslatok néhány hónapot vettek igénybe. Miután a Mars kilépett a Nap rádiójeleket zavaró irányából, beindulhatott a mérnök csapatok által alaposan megtervezett mentőakció.

A problémát a marsi talaj nem várt kohéziós tulajdonsága okozta, emiatt nem volt támasztéka a Vakondnak a továbbhaladáshoz. A megoldást kikísérletező német és amerikai mérnökök azt javasolták, hogy egyrészt próbálják meg az InSight markolókanalával kissé betömöríteni a Vakond körüli hézagot, másrészt maga a markoló is szolgáljon támasztékul.
Az üreg betömörítésének nem sok eredménye lett, bár a Vakond a markoló hatósugarának határán van, így nem is túl hatékony már itt, azonban a markolókanál támasztéka segítségével, úgy tűnik, a Vakond képes továbbhaladni a mélyebb talajrétegekbe! Ez egyúttal jelzi azt is, hogy biztosan nem egy mélybeli kő okozta az elakadást, hanem valóban a talajszemcsék kohéziója.
A markolókanál oldalirányú megtámasztását kihasználva 3 centit haladt a Vakond, a március végi diagnosztikai műveletek óta először elvégzett kalapálásával. A most csupán kísérleti céllal végrehajtott, és eleve csak 20 kalapálásban maximalizált manőver nagyban megnöveli a reményeket arra, hogy a Vakond végül kellő mélységbe tudja majd juttatni a hőáramlásmérőt.

Egyelőre csak rövid Twitter-hírben számolt be a részsikerről mind a NASA, mind a DLR, a DLR InSight-blogján nincs még részletes információ, de remélhetőleg hamarosan ezt is elolvashatjuk majd.
Az eredeti cél 5 méteres mélység volt, ám már 2 méteren is megfelelő adatokat tudna gyűjteni az eszköz.

Korábbi cikkeink (időrendben) az eseményekről: cikk 1, cikk 2, cikk 3, cikk 4 és cikk5.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)