2020.11.25.

Véget ér egy korszak: szétszerelik az Arecibo Obszervatóriumot

A Puerto Rico területén álló csillagászati obszervatóriumhoz számtalan felfedezés kötődik, azonban olyan mértékben károsodott, hogy már nincs értelme tovább foltozni.

2017-ben a Maria hurrikán kártételét követően még rengeteg javítási munkálatot elvégeztek (ezeket be se fejezték még igazából), és egy időre rendeződni látszott az obszervatórium finanszírozási helyzete is, legalábbis rövidtávon. A National Science Foundation (NSF, az USA nemzeti tudományos alapja) fizette a működési költségek jelentős részét, azonban hosszú évek óta vitáztak arról, hogy erre meddig lesz még lehetőség. A hurrikánt követően az NSF csökkentette a fenntartásba ölt összegeket, helyette a NASA és néhány egyetem fizette a hiányzó több millió dollárt, az obszervatórium azonban továbbra is az NSF tulajdona maradt. A fő fenntartóvá a Közép-Floridai Egyetem (UCF) vált, ők is számoltak be most az obszervatóriumot érintő döntésről.

Ahogyan számos másik, szintén sok évtizede épült intézmény esetén is, túl sokba került a folyamatos javítással együtt számítandó fenntartás, úgy az 57 éves Arecibo-i létesítmény felett is eljárt az idő. Az elmúlt hónapokban két alkalommal is olyan sérülések történtek, amelyek ellehetetlenítették a további működést.

Az obszervatóriumot még a hidegháború idején abból a célból építették meg, hogy igen erős radarja révén észlelhesse az USA felé közeledő ellenséges rakétákat. Az 1960-as évek elején a Cornell Egyetemhez került, és Edwin Gordon jóvoltából csillagászati megfigyelésekre alakították át, s része volt az idegen civilizációk jeleit kutató programnak is. Radaros mérései segítségével rengeteg, a Föld közelében elhaladó kisbolygó és üstökösmag méretét, alakját tudták meghatározni. Hozzájárult az első exobolygó-felfedezésekhez is, illetve 1993-ban a fizikai Nobel-díj is az itt végzett munkákért járt.

Az obszervatórium egyik fő feladata a Föld közeli égitestek megfigyelése volt. E téren a legutolsó izgalmas megfigyelése a 2020 NK1 jelű kisbolygóra (lásd harmadik képünk) vonatkozott, amelynek méretét és alakját határozták meg az arecibói radar segítségével, valamint fontos pályamegfigyeléseket végeztek. Az aszteroidáról a korábban rendelkezésre álló információk szerint 2086-2101 között 1 a 70.000-hez lehet az esélye a földi becsapódásának. Az új adatokat a szerencsének is köszönhették: július végén az Isaias hurrikán gyorsan áthaladt a terület felett és nem okozott károkat; ellenkező esetben nem tudták volna lefolytatni a méréseket. A mérések segítségével sikerült annyit pontosítani a kisbolygóról meglévő ismereteinken, hogy kiderült, a belátható jövőben nem kerül veszélyes közelségbe bolygónkhoz. Ez a mérés is igazolja, hogy mennyire fontos munkát végzett az arecibói rádiós obszervatórium!

2020. augusztusában (amikor egyébként még javában zajlottak a 2017-es hurrikán okozta károk javítási munkálatai) történt az első olyan kábelhiba, amely az antennatányérban is kárt okozott, és az okát nem sikerült rögtön megállapítani. Hamarosan kiderült azonban, hogy az egyik segédkábel kicsúszott a tartójából, az azonban nem derült ki, hogy miért. Nem sokkal később, november 6-án a 7,5 cm vastag főkábel szakadt el, teljesen váratlanul, s további súlyos károk keletkeztek az antennatányérban. Ez ugyan nem kicsúszott, hanem simán elszakadt, azonban ugyanabba a tartó toronyba volt ez is bekötve, mint az augusztusi hibáért felelős kábel. A mérnöki vizsgálatokat követően kiderült, hogy a kábelt a szakítószilárdságának csupán a 60 százalékát elérő terhelés érte, ráadásul teljesen nyugodt időben, vagyis nem szabadott volna elszakadnia, ha valóban olyan erős, mint állították. Ezt követően drónok segítségével alaposabban végignézték a kábeleket, és a másik főkábeleken további olyan gyengüléseket fedeztek fel, amelyek hasonló kábelszakadáshoz vezetnének előbb-utóbb. A javítási munkát felfüggesztették és értesítették a NSF szakembereit, akik november 18-án tájékoztatták az egyetemet a döntésről: véglegesen szétszerelik a legendás obszervatóriumot.

A következő lépésekről még nem döntöttek, az UCF pedig tovább szeretne dolgozni a Puerto Ricó-i közösséggel. Alexander Cartwright, az egyetem elnöke elmondta, hogy rengeteg feladat van még a légkörkutatás, bolygókutatás, rádió- és radarcsillagászat terén, amelyeket folytatni szeretnének, azokkal együttesen, akik az arecibói obszervatórium munkájában részt vettek.

Az itt begyűjtött hatalmas mennyiségű, 12 petabájt (összevetésül: az egész emberiség valaha írott összes könyve 50 petabájt helyet foglalna el) adatot a Microsoft segítségével nyilvánosan elérhetővé teszik, az ehhez szükséges platform készülőben van.

A Közép-Floridai Egyetem beszámolói itt1 és itt2 olvashatóak eredeti angol nyelven.

Fordította: Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)

Nincs még értékelés

Értékelés

About the Author: