Előzmények

Van már talán 2 éve is, hogy életemben először belebotlottam az interneten böngészés közben az „Equatoriális platform” kifejezésbe. Utána olvastam kicsit, de akkor még nem volt dobson rendszerű felszerelésem, így nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentősséget.
Aztán másfél évvel ezelőtt használtan hozzájutottam egy kiváló állapotban lévő Skywatcher 250/1200 Flextube dobson távcsőhöz, melyet elsődlegesen a Nemzetközi Űrállomás fotózására terveztem használni. De hamar nyílvánvalóvá vált, hogy egy ekkora tükörátmérővel rendelkező távcsővel fotós szempontból is kiváló dolgot lehetne még művelni az ISS-en túl. De a tény, hogy manuális észlelésre tervezték a dobson zsámolyt (azaz nincsenek rajta motorok, melyek a Föld forgását kompenzálnák), így a fotózás csak nagyon limitáltan és nagyon komplikált módon kivitelezhető vele.

Ekkor jutott eszembe a korábban látott equatoriális platform, csakhogy itt Európában ez egy nagyon népszerűtlen eszköznek tűnik, amolyan mostohagyerek az amatőrök körében. Ugyanis néhány kivételtől eltekintve szinte senki nem gyárt és talán emiatt nem is használ ilyet. Mivel nem vagyok az a barkácsolós típus, így hiába találtam egész sok leírást, hogyan kell ilyen szerkezetet építeni, sosem lett belőle semmi. Ezért inkább egy kész verziót szerettem volna megvásárolni, ami tuti jól működik és nem nekem kell lépésről lépésre működőképessé tennem.

Nos hosszú várakozás után végre hozzájutottam egyhez, de annyira nincs a neten semmi infó róla, hogy nem tudom, mire is képes. Ezt az űrt szeretném betölteni, az eddigi használat alapján véleményem szerint csodás dolgokra lesz képes.

(A cikk folyamatosan bővül, melyben blog stílusban az útközben szerezett tapasztalatokat és remélhetőleg a jól sikerült fotókat is szeretném veletek megosztani.)

Első lépések (2018. április 25.)

A mai napon megérkezett a platform. Megvolt a kezdeti ismerkedés, első benyomásom vegyes volt és az alábbi gyors konklúzióra jutottam pár óra barátkozás után.

– Az első dolog, ami egyből feltűnt, hogy a várt fém váz helyett fából készül a szerkezet. A képek alapján korábban ez nem volt nyílvánvaló, a leírásban pedig nincs utalás erre vonatkozólag és azonnal arra gondoltam, vajon lesz-e olyan tartós a fa mint a fém? De szépen megmunkált faanyagról van szó, plusz festett a felülete, de idővel úgyis kiderül az időtállósága. A fa alapanyag természetesen azt jelenti, hogy a súlya szinte vicc kategória, amit előnyként említenék.

– Továbbá kicsomagolás után szembeötlött, hogy a platformon felül középen egy csavar található a két kisebb lyuk között középen (így érkezett), ami egyben tartja az equatorális platform szerkezet alsó és felső részét szállításkor. Leírás nem nagyon jár a termékkel, (még annyi sem, mint a Skywatcher termékekhez, pedig ők sem szakítják meg magukat ezen a téren), leszámítva egy nyomtatott fotót némi instrukcióval ellátva. Így hirtelen nem tudtam, milyen célt szolgál a csavar, de a gyári fotókon nem látni a csavart, így magamtól arra jutottam, hogy használat előtt ezt el kell távolítani.  Aki rendelkezik dobson típusú tubussal azok tudhatják, hogy Skywatcher (és gyanítom más gyártók) által készített dobson zsámolyok alján középen található egy csavar, ami a dobson alsó lapját és a felső részét egyben tartja. Nos ennek a csavarnak nincs hely hagyva az equatoriális platform közepén (ahol a fent említett csavar található), így csak a mellette található két kisebb két lyuk egyikébe lehet belehelyezni a zsámoly tartó csavart annak érdekében, hogy vízszintesen rá tudjon feküdni a platform felületére. Emiatt nem szimmetrikusan áll a felszerelés a platformon, hanem valamelyik oldalra el van tolva valamelyest. De ennek semmilyen hatása sincs a stabilitásra vagy a követés pontosságára, legalábbis eddigi tapasztalataim ezt mutatják.

– A platform működési elve kb. 1 óra észlelést tesz lehetővé. Az alábbi képeken látható, hogy a platform felső része kiinulási állapotban jobb oldalra van enyén elcsúszva és enyhén balra lejt. Az idő előrehaladtával

a felső rész balra tartó irányba mozog, először vízszintes pozícióba kerül (féltáv kb. fél óra elteltével) majd szép lassan enyhén jobbra lejtő döntött pozícióba kerül egészen addig a pontig, amig egy csavarba nem ütközik. Ez nagyjából egy óra alatt következik be, ekkor le kell emelni a tubust és visszaállítani a platform felső részét a kiindulási pozícióba. Kis gyakorlattal ez pár perc alatt megvalósítható.

– A kezelő egy egyszerű dobozka, melyen néhány kapcsoló és egy potméter található. A potméterrel a követés sebességét tudjuk állítani. Az alsó kapcsolót az északi/déli féltekén való tartózkodásnak megfelelő pozícióba kell állítani, a másikkal a követést kapcsoljuk ki/be.

Első Hold teszt, egyelőre még csak fényképezővel (2018. április 26.)

Kaptam fél órácskát az égiektől, így valamelyest folytathattam az equatoriális platform tesztelését. Laptop/ASI kamera páros használatához még mindig nem volt elég hosszan felhőmentes egem, így újból a fényképezőt aggattam a kihuzatra. A videó minősége csapnivaló, de továbbra is inkább a követés pontosságát akartam inkább tesztelni, minthogy szép fotót lőni.
A videót nappali égen, pocsék légköri viszonyok mellett, primer fókuszban 1200mm-en egy Canon 600D fényképezővel készítettem. Digitális videó zoom bekapcsolva (melyben 3x-10x nagyítást lehet alkalmazni) és majdnem max. nagyításban próbálkoztam. A platform nem volt tökéletesen vízszintben, de így is egész jól követi a célterületet azt kell mondjam. 

A látómező jelenesetben valamivel kisebb, mint amire az ASI224MC kamera primerben képes ezzel a tubussal. Készítettem a Sky Safari alkalmazásban két képernyőmentést, először arról hogy kb. mekkora terület látszik a lenti videón majd ugyanezt a látómezőt vettem alapul a Jupiter esetében. A Jupiter látszólagos átmérője nagyjából akkora lehet, mint a Kopernikusz kráter. Tehát bolygó fotózásra mindenképp használható lesz a felszerelés.

Gyors képfeldolgozás után ilyen lett a végeredmény. Csapnivaló fotó, de a célja inkább az volt, hogy lássam mennyire lehet sztekkelni a fotókat, van-e elmozdulás, a követés megfelelő-e stb. Már alig várom, hogy legyen valamennyi tiszta egem és a Holdra vagy bolygókra kipróbálhassam az ASI kamerát.

Újabb Hold teszt, végre az ASI kamerával (2018. május 1.)

A Holdra, ami 14° magasan volt azért lőttem pár videót, íme az egyik közülök, mely szemlélteti a követés milyenségét. A videó végén a videó feldolgozása mindenképp reménnyel tölt el.

Első Jupiter teszt ASI kamerával – pocsék seeing (2018. május 2.)

Kitelepültem két órára az erkélyre éjfél előtt nemsokkal, az égiek látszólag az oldalamra álltak. Sajnos az összeszerelés után az élőképen már látszott, a tiszta égbolt ellenére a seeing rettentően rossz volt, de bíztam benne hátha sikerül elkapjak pár percnyi nyugalmat. Nos a helyzet egy óra múltával romlott, én pedig nem akartam egész éjjel kint állni, így feladtam a további próbálkozást.
A tubus ezúttal üzemi hőmérsekletre hűlt, a körülmények nagyrésze kedvező volt összességében. A platform követése is egész jól ment, de át kellett helyezzem a platformot az erkény egyik részéről a másikra és csak a dolgom végeztével vettem észre, hogy ismét nem volt vízszintben a platform. Amit észerevettem, hogy a Jupiter jobbra-balra mozgását a platform nagyon jól kompenzálja, ha sikerül belőni a megfelelő sebességet a sebességállító potméterrel. Amit viszont nem értek, az a következő. A Jupiter épp delelt, így elvileg nem kellett volna le-föl irányban semmilyen mozgást végeznie a laptop képernyőjén. Ennek ellenére folamatosan fölé pozícionálta magát a bolygó, a fordított képet mutató  képenyőn lefelé mozgott lassú, de egyenletes tempóban. Tehát bizonyos időközönként (30-60mp) egy kicsit bökdösnöm kellett a tubust lefelé, ami alatt szüneteltetnem kellett a felvételt, így minden 90 mp-es videó alatt ideális esetben kb. 10-20mp időt vesztettem. Azaz jó 1000-1500 képkockát. De remélem ezt a 30-60mp-es intervallumot ki tudom majd tolni kicsit a megfelelő vízszintezéssel.
Ettől függetlenül nagyban kibővíti a platform a dobson felhasználhatóságát, jobb seeing esetén pedig remélem sokkal több részlet látszik majd a bolygón.
Íme egy animáció az eredeti videóból, látszik mennyire hullámzik a levegő a Jupiter előtt, rettentő mód rontja a jó fotó esélyeit…

És a legjobb végeredmény, amit ki tudtam facsarni a videóból. A teljes videó először PIPP-elközépre mozgatva, majd a 4856 képkocka legjobb 20%-a sztekkelve az Autostakkert 3-al, élesítve Registax 6-al és végül Photoshopban végeztem az utómunkákat.

Jupiter kiváló légkör mellett, kevésbbé jó végeredménnyel (2018. május 4.)

Tegnap csodás egem volt idén még nem látott nyugodsággal. Az Eq Platform egyre jobban teljesít, egyre pontosabban követi az objektumokat, ami hatalmas előrelépés. A fotós végeredmény szempontjából viszont eddig erősen csalódott vagyok és legfőképp azért, mert nem értem miért ilyen a végeredmény. Jelen állás szerint a kis 127-es makszutovval szebb Jupitert készítek, mint a 250-es dobsonnal. A kollimálás jónak tűnik, ugyanúgy csinálom mintha ISS-t fotóznék, aminél tökéletesen jónak bizonyult eddig 3000mm-en is. Az első számú gyanusítottam a fókuszálás. Sajnos egy sebességes fókuszírozó van a dobsonon és egy igazi horro show élesre állni vele.

Ma éjszaka is kitelepülök de ezúttal a parkba, hogy kiszűrjem a környezetemben található sok-sok lakás/háztömb esetleges zavaró hatását. Valamint az mini-erkény helyett lesz elég helyem, így nem kitekert pózban kell fókuszíroznom. De ha ma sem működik, elkönyvelem lassan, hogy ilyen alacsony bolygó esetében nem kell csodát várjak. A newtonnal legalábbis biztosan nem. Viszem a makszutovot is biztos ami biztos és összehasonlítom majd a végeredményt. De az Eq Platform ettől függetlenül kiválóan teljesít, Holdon nagyon szeretném már végre normális körülmények közt is kipróbálni, hátha azzal nem lesz ennyi gond.

Még talán annyit, hogy a fenti fotó 3000mm-en készült, egy 2.5x powermate-et használtam fókusznyújtásra. Lehet elég a 2x nyújtás is, azzal is adok ma egy esélyt. Tegnap merész kedvemben voltam és összedugtam a 2x Celestron barlow-t és a 2.5x powermate-et, majd rá a Zwo ADC-t és a végébe az ASI kamerát. Nos az eredmény még ilyen jó sem lett, nem is vártam csodát de mindenképp ki szerettem volna próbálni, mire képes az összeállítás.

Azt pedig szeretném határozottan kihangsúlyozni, hogy vizuális észleléshez őrületesen jó kiegészítő a platform!!! Ma este mindenképp hagyok időt magamnak, hogy vizuálisan is elég időt töltsek el a távcső mellett. Az Európa nevű holdja elsuhan a Jupiter előtt és szeretném saját szemmel is szemügyre venni, mert amit így lehet látni egy 250-es tubuson keresztül, az valami hihetetlen.

Jupiter ismét kiváló légkör mellett, Európa transit kisebb nagyítással (2018. május 5.)

Az előző napok eseményeit figyelembe vettem, mielőtt nekifutottam a ma estének. A szomorú valóság az, hogy max. 22° horizont fölötti magasság rettentő mód korlátozza az északi féltekén élők mozgásterét fotózás szempontjából. Így a mai este folyamán kihagytam a fókusznyújtást, primer fókuszban aplikáltam az ASI224MC kamerám a tubus kihuzatához és így fotóztam végig majd másfél órányi Jupiter forgást. Szerettem volna hasznát venni a Zwo ADC-nek is (légköri diszperzió-korrektor prizma), de a 250-es tubusnál primerben nem működik a dolog, túlságosan bent van a fókuszpont így képtelen voltam fókuszálni. Kár érte, biztos segített volna valamennyit. Ez van…. íme az animáció 14 videó feldolgozása után, a seeing változékony volt, de így is tuti jól követhető a az Európa hold tranzitja, közvetlenül tőle jobbra látszik a bolygóra vetett árnyéka majd az idő múlásával kilép a bolygó korongja elől.

A platform ismét csodásan teljesített, két élményről is szeretnék ezúttal számadást adni.

• Fotózás alkalmával a vertikális mozgást nem tudtam kiküszöbölni még úgy sem, hogy a platform észak felé eső részét jobban megemeltem, mint elvileg kellene. Ez azt jelenti, hogy a laptop kijelzőjén alulról felfelé történő mozgást végez a Jupiter (vagy bármelyik objektum), amit 1-2 percenként apró bökdöséssel kell kompenzálni. De még megpróbálom feszegetni a határokat kicsit, hátha lehet enyhíteni ezen a jelenségen. A horizontális követés viszont majdnem tökéletes nagy nagyításon is, ha a potméterrel sikerül a megfelelő sebességet eltalálni. Tehát mindent összevetve még a kis pontatlanság ellenére is teljesen hasznos kiegészítőnek bizonyul a platform.

• Velem tartott Sági Gábor is ezúttal és fotózás után kicsit belevetettük magunkat a vizuális észlelésbe. Ami pedig ezután következett, az egyszerűen leírhatatlan, felfoghatatlan élményáradat. Dél-nyugat Londonból, egy viszonylag kevésbbé fényszennyezett parkból (de így is nevetségesen fényes ég alatt) úgy láttunk néhány mélyég objektumot, mint eddig nagyon kevésszer. Nagyjából 150x-es max. nagyításnál percekig a látómező közepén tartotta az objektumot a platform. Ami fotózásnál apró, de kezelhető kellemetlenséget okoz, az vizuális észlelés közben nem létező probléma. Ha belegondolok, hogy az egész felszerelés összerakása kevesebb, mint 10 percet vesz igénybe, azt hiszem nyugodtan kijelenthetem megérte beleinvesztálni (lentebb egy korábbi time lapse videó az összeszerelésről).

Volt már korábban EQ5-ös állványom és tapasztalatból tudom, mire összeszereltem, súlyokat felhelyeztem, kiegyensúlyoztam a tubust, kábelek és a vezérlő a helyére került és el lehetett vele érdemben kezdeni dolgozni sokkal több időt vett igénybe, az elpakolásról nem is beszélve.

• Tegnap fotózás közben a Jupiter épp bujócskát kezdett játszadozni a szélmalommal, ahol történt az észlelés, pont mikor épp kilépett az Európa a bolygó korongja elől. Így gyorsan át kellett költöztessem az egész felszerelést. Nos a nagy sietség közepette nem is használtam iránytűt a platform tájolásához, csak nagyjából lőttem be érzésből észak felé az irányt. A követés fotózáskor is ugyanolyan jó maradt, vizuális észlelésnél pedig bőven megfelelt az elvárásoknak. Először az M57-et kerestem meg. Kezdtem egy 20mm-es okulárral, majd jött rá egy 2.5x-es nyújtás, ez adta a nagyjából 150x nagyítást. Percekig hozzá sem kellett érjek a távcsőhöz és percek múltán is csak apró mozdulattal kellett középre igazítani a Gyűrűs ködöt. Lenyűgöző volt a látvány be kell valljam. Aztán megéheztem egy kis gömbhalmazra is, így megkerestem az M13 Herkules gömbhalmazt. Már 60x-os nagyításon is fenomenális volt. Nem tudtam, mit várjak ha a 2.5x-ezőt is beillesztem, de amikor belenéztem az okulárba, majd hanyatt estem. Gáborral hüledeztünk meg röhögtünk mint a gyerekek, aki először látnak Mikulást, a tubus bontása magával ragadott, ilyen részletesen talán egyszer volt szerencsém megfigyelni ezt a gömbhalmazt Londonon kívülről egy nagyobb dobsonon keresztül! Aki használt már manuális dobsont azt tudja, hogy ekkora nagyításnál viszonylag kevés idő áll rendelkezésre, mielőtt korrigálni kellene a tubus helyzetét, hogy visszahozzuk az objektumot a látómező közepére. Nem nekünk… Percekig élveztük a látottakat és most kezdtem el igazán értékelni a platform nyújtotta kényelmet és a távcső nyújtotta részleteket. Az megfigyelést a Mizar kettősével zártuk.

A mai éjszaka után minden kétségem elszállt az Eq Platformmal kapcsolatosan, fotózáshoz bevallom nem a legkényelmesebb felszerelés, egy háromlábú equatoriális állvány valóban kényelmesebb pólusraállás után. De aki az egyszerűséget szereti és nem riad vissza egy kis kihívástól, azoknak bátran ajánlom a platformot.

Na végre itt vannak az első sikeres felvételek (2018. május 19.)

Tegnap este elcsíptem a Holdat, még mielőtt bemászott volna a tömbházak mögé. Igaz még hűlhetett volna lehet a tubus kicsit, a Nap is még épphogy, de fent volt, mindennek ellenére sikernek számít. A követés primer fókuszban (tubus + ASI kamera) kiváló volt, minimális látómező elmozdulást produkált a rendszer. Íme egy videó, melyben a nyers felvételt láthatjátok eredeti hosszában.

De itt nem ért véget az este, megvártam a  Jupitert is (közben pedig barangoltam egyet az égbolton). Mikor megfelelő magasságba ért, készítettem róla hat egymás utáni felvételt, melyből végül öt élte túl az utómunkákat. Ezeket külön-külön feldolgoztam, majd WinJuposban derotáltam. Nos meglepően részletes lett a végeredmény, pláne a fenti korábbi eredmények fényében. A Nagy Vörös Foltról (GRS) sajnos lemaradtam, helyette volt GRS jr. vagy más néven Oval BA.

Bürg-kráter – további Holdazás egyre jobb eredményekkel (2018. május 20.)

Mivel manapság megszállottan próbálom tesztelni a 250-es távcsövem az eqvatoriális platformon, a május 20-i estét emiatt a Holdra terveztem rászánni. Ekkor szólt Földvári István Zoltán, hogy többedmagával otthon Magyarországon a terminátorhoz közel található Bürg-krátert fogják vizuálisan megfigyelni továbbá rajzolni. Mivel tényleg nagyon kedvező ég várt aznap este, úgy gondoltam csatlakozom a rajzosokhoz és megpróbálok a kráterről fotót készíteni.

Amíg arra vártam, hogy besötétedjen az ég, kezdésképp egy 20mm-es Plössl okuláron keresztül először beazonosítottam a célterületet. Aztán persze, hogy nem bírtam magammal és azonnal nyúltam a 2.5x fókusznyújtóért. Jó 10-15 percet elidőztem a kráterrel és az azt övező Lacus Mortis környékével. Amikor a légkör pillanatokra ugyan de kegyes volt, bevallom szóhoz sem jutottam a látványtól. Kezdem megérteni, miért rajonganak érte a holdészlelők, sivár, kietlen ugyan, de ugyanakkor hihetetlenül izgalmas a holdfelszín.

Ezután jött a fotózás, primer fókuszban igazán jó felvételek készültek, valamivel nagyobb nagyításnál viszont már enyhén elő jöttek az atmoszferikus turbulenciák okozta problémák. De úgy érzem panaszra nincsen okom, a kráter és közvetlen környezete (Lacus Mortis) egész részletesen látható. Az estéről és a szimultán rajzos észlelséről hosszabban ebben a cikkben.

További Holdazás egyre jobb eredményekkel (2018. május 27.)

Pac Man Hold

Több sebből vérző Holdat tudok csak felmutatni a tegnapi Hold fotózásom eredményeképp – eredeti méretben itt.
11 mozaikból készült „teljes alakos” Holdam” első és legnagyobb problémája félszemmel is látható, sikerült egy szép vastag csíknyi részt kihagyni, így majdnem kuka az egész. Továbbá naplemente után készült ugyanazokkal a kamera beállításokkal, 2000 képkocka minden videó és annak a 20%-át sztekkeltem Autostakkert 3-mal. Látszik a Kopernikusz kráter közelében, hogy a mozaikok fényintenzitása kissé eltér. Továbbá a Hold alacsony pozíciója miatt az erkély korlát is belelógott a látómezőmbe, szóval bevallom nem APOD-nak készült.
Csupán az Eq platform további tesztelése zajlik, ha kicsit jobban odafigyelek, nagyon szép eredményt is produkálhattam volna. Persze a belógó korlát úgy zavaró ahogy van, később újból végig szerettem volna fotózni a teljes korongot, de addigra változó felhőzet nehezítette volna a dolgom, plusz vészesen robogott egy fa is a látómezőm irányába.
Egy szó, mint száz sikeres tesz, a platfrom bőven képes hasonló feladatokra is.

Viszonylag nyugisnak tűnt a légkör, így kicsit próbáltam közelebb merészkedni a holdfelszínhez. A második fotón a Mons Herodotus és a Mons Rümker látható. A seeing azért nem volt világbajnok, de egy próbát mindenképp megért.

Vénusz (2018. június 2.)

Talán az eddigi legjobb Jupiter a plaformmal (2018. június 11.)

Hold (2018. június 22.)

Jupiter, Szaturnusz és Mars (2018. június 25.)

Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy az Eq platform tényleg minden hibájával együtt egy eszméletlen hasznos kiegészítő dobson tulajdonosok számára! Már mondtam párszor és gyanítom nem az utolsó alkalom… Annak ellenére, hogy vertikális irányban uszkál az éppen észlelt bolygó, még nagyon nagy nagyításon is működőképes a fotózás! Megpróbálok majd hozzáértővel beszélni és valamiféle módosítást végrehajtani a meglévő platformon, hátha kiküszöbölhető a probléma, mert horizontálisan csodálatosan szépen követ bármit az égen.
Valamint nem győzöm kihangsúlyozni, vizuálisan nincs ilyen probléma vele, akár percekig követi az adott objektumot nagy nagyításon anélkül, hogy egy ujjal is hozzá kellene érni a tubushoz.

Lejutottam Selsey-be a tengerpartra, ahol ráadásul az idei év egyik legnyugodtabb ege fogadott és ráadásul egész éjjel kitartott (többé-kevésbbé). Jupiter, Szaturnusz majd Mars fotózás volt a sorrend, de ezeket szigorúan hosszabb ideig vizuálisan is leészleltem. Számomra a pálmát mindenképp a gyűrűs bolygó viszi. Alacsony pozíciója ellenére vizuálisan 150x nagyítás mellett is valami káprázatosan sok részletet lehetett megfigyelni. A gyűrűrendszer struktúrája leírhatatlanul szépen látszott, csakúgy mint bolygón látható felhősávok és halvány pacaként az északi pólusvidéken a hexagon. Valamint megszámoltam nyolc holdját, amiről hamarosan kiderült csak illúzió, tévedés, ugyanis némelyik egyszerű csillag volt – én tévesztettem össze és hittem holdnak. A SkySafari alkalmazás szerencsére a segítségemre volt az azonosításban.

A Jupiter elé épp beúszóban volt a Ganymede, magyarul Ganümédesz holdja, mely egész szépen kivehető a fotón.

A Mars kissé csalódást keltő volt, na nem maga a bolygó természetesen hanem a rajta tomboló porvihar. Sajnos emiatt nagyon kevés felszíni részlet látható, elég homogén a felszíne, kivéve a jégsapkákat. Viszont a fényessége káprázatos, már 1-2 fok magasságban erősen átsejlik a horizonthoz közeli sűrű légrétegeken és ahogy emelkedik, fénye exponenciálisan nő. Vizuálisan 150x nagyításon simán láttam a déli jégsapkát, mely az északihoz képest vastagabb, nagyobb kiterjedésű. Mást sajnos nem lehetett észlelni a felszínéből, pedig lett volna mit ha nincs a vihar.

Egy jó tanács: Az est első felében szenvedtem rendesen, mert a 2″ átmérőjű 4x  kölcsön TeleVue powermate, a Zwo Atmoszferikus Diszperzió Korrektor (ADC), a szűrőváltó és a kamera a keresőtávcsővel együtt olyan szinten orrnehézzé tették a dobson tubust, hogy néha már a pokolba kívántam az egészet. Majd kb. hajnal 2-kor jött az isteni szikra az észlelőtársamtól, miért is nem teszek ellensúlyt a tubus másik végre? És totálisan igaza volt, a laptop pántos táskájába tettem pár követ és szimplán ráakasztottam a tubus végére. Onnantól kezdve egy csapásra megoldódott a problémám, a tubus kezes bárányként viselkedett, mivel a súlyelosztás máris a megfelelő arányba került….

Mars Magyarországról (2018. augusztus 21.)

Csodás csillagászattal kapcsolatos észlelőest keretében a Géberjéni Távcsöves Bemutatón készültek ezek a felvételek. Kicsit emeltem a tétet, a nálam lévő TeleVue 4x Powermate segítségével immár 4800mm-en fotóztam a Marsot (a korábbi 3000mm-el szemben). Így, hogy már megvolt a Selsey-i bemelegítő az akkor még kölcsön kapott fókusznyújtóval, talán kicsit könnyebben ment a használata.
Az este 12 óra körül ért véget a látogatók számára, utána csak páran maradtunk és volt szerencsére egem is egészen sikeresnek mondható Mars fotózáshoz. A porfelhő még sajnos nagyon rányomta a bélyegét a végeredményre, de a platform tette a dolgát, nem rajta múlt. Érdekességképp említeném meg, hogy Magyarországról talán kevésbbé volt pontatlan a követés és kezdek rájönni, hogy kicsit a dobson zsámolyom is ludas benne, de még tovább kell teszteljem a platformot, hogy igazán rájöjjek, mivel lehetne ellensúlyozni a követés pontatlanságát. Már azt is elhatároztam, ha kell módosítok a platformon annak érdekében, hogy Londonból tökéletesen kövesse az eget.

Vénusz (2018. november 17.)

Vénusz megvilágítottság: 13.4%
Látszólagos átmérő: 50.6 szögmásodperc

Felszerelés:
Skywatcher 250/1200 (10″) Flextube dobson tubus
Zwo ASI224MC kamera
Baader IR-Pass filter
Eq platform

Hold (2018. november 19)

A seeing meglepően jó volt, nem is értem mi történik az elmúlt két napban Londonban, ilyen jó egek már hetek, talán hónapok óta nem voltak.
Két részletben futottam neki a fotózásnak, mert a dobson távcsővemhez használt eq platformban lévő 9V-os elem egyszercsak megadta magát, így várnom kellett míg valamelyest töltöttem rajta.
A rossz hír, hogy csak távolit tudtam lőni a Lansberg/Apollo 12 területről, van ugyan egy közeli is, de az a fotó több sebből vérzik és az Apollo leszállóhelye is sikeresen lemaradt.
Viszont második alkalommal mikor kiálltam, szerintem egész jó felvétel született a Plato kráterről, valamint a Zirkel Dorsa területről. Valahogy nagyon megfogtak a síkságokból kiálló kisebb-nagyobb sziklák, varázslatosak voltak vizuálisan, az árnyjáték csodaszép látvány volt, így mindenképp akartam lőni rájuk egy sorozatot. Főleg a Zirkel Dorsum (4. fotó) területen látható nagyobb szikla (a kép közepétől kissé fel) hihetetlen szép elnyúlt árnyékot vetett, 150x-es nagytásnál perceket töltöttem el csak ezt a területet bámulva.

Felszerelés:
Skywatcher 250/1200 Flextube dobson tubus
ASI224MC színes kamera
TeleVue 2.5x powermate
Baader IR pass filter
Eq platform

Hold (2019. február 14.)

Az eddigi talán legjobb felvételek a platformmal.

Felszerelés:
Skywatcher 250/1200 Flextube dobson tubus
ASI224MC színes kamera
TeleVue 2.5x powermate
Baader IR pass filter
Eq platform