2019.11.30.

Szamurájkard (Nem ez az éle, pajtás!)

1. A fogyó Hold a ég alján, éppenhogy felbukik a pilisborosjenői háztetők felett. Az ég alját keletről már karcolja a hajnal.

2. No, maradok a helyemen, hagyom az asztrofotós ambíciókat. Elég a vizuális észlelés örökös megszállottsága!

Őskövület maradok. Egyszerűen sajnálok minden másodpercet, amit nem az ég alatt töltök a lehető legszemélyesebben. A csillagtérképeken, majd az okulárban vadászgatva, például egy szoros “binary” nyomában.
Ez lehet, hogy túl maradi, mint ősrégi magyar nyelvünk, ahol a “szem- személy-személyes” egybeágazó.

Így a fönti, primitív képecskék, kivételek.
Gyatra nyugodtságnál a horizont felett egy iphone 5-el (meg a saját képjavító programjaival), 24 mm-es Brandon okuláron át.

A lényeg: a néhány napja szekrényünk tetején trónoló “Mizar” 80/1200-as refraktorral készült.

 

 

3. Az ígértem néhány napja, hogy majd sok-sok észlelés után elmesélem, milyen a 80-as évek japán távcső gyártás egyik legendás kisműszere. A Hino Optical – Mizar – klasszikus refraktora, amelyet sokatmondóan “Kaiser”-nek neveztek el.

Sajnos, türelmetlenebb vagyok. De az első találkozásunk a vártnál sokkal érdekesebb lett.

Első éjszaka láttam, hogy jó távcső ez, de láttam már pár ilyet, talán jobbat is. Ekkora cécó: aukció, szállitás Japánból, végtelenített vámolás, jóval százezer felett ár…talán kár volt!

Nem volt nyugodt légkör, egy kis távcső számára sem.
Néhány 2”-3” körüli pár lazán bomlott azért, de nem mentem 171x nagyítás fölé.

A második éjszakán jobb volt az “air”. 200x felett megdöbbenve vettem észre, hogy a diffrakciós kép inkább háromszögletű, mint kerek. Ez egy alapos megszorítottságra utal. A megdöbbentő nem ez volt, hanem az, hogy tulajdonképpen még így is mennyire jó volt a képalkotás. Észre se vettem tegnap a hibát! Különösen a színi korrekció nagyon magas szintje lepett meg. Régen észleltem már a Zeiss 80/1200 AS kukkerrel, az ilyen szintű egy klasszikus refraktoroknál.

Egy komoly CNC gépműhelyben szétszereltettem a hihetetlenül robosztus objektívfoglalatot ( “Nagyon átgondolt mestermunka ez, legalább 100 000 Ft-ért csinálnánk egyedileg hasonlót.” – mondták.)

Tulajdonképpen, lehet hogy ez a lencsefeszülés volt az én szerencsém. Valószínű, hogy az eladó nem nagyon érthetett hozzá. Ugyanis a hasonló “vintage” Goto Optical, Nikon, Takahashi, Pentax 70-80 évekbeli 80/1200-as semi-apo tubusok feléért (ezek 100 000 yen körüliek) eladták e kukkert.

Meglazítva vártam vele a harmadik éjt.

(A képen a komplett Kaiser, mai áron átszámolva közel félmillió forint lenne. Robosztus, 15 kg teherbírású Mizar mechanikája hajaz (kisebben) a Vixen híres “Saturn” nagymechanikához.)

 

4. Az még nem a kard éle volt, pajtás!

A harmadik éjszakán azonnal a Delta Cygnit (2,8” , 3 és 6,5 mag. csillagok) élesítettem be a fókuszálóval (amely hosszú útján nem lötyög egy millimétert se). A 3 és 4 hüvelykes műszerek próbaköve.

171 x. A harmincszor halványabb kisérő az első félpillanatban “ott van” a fényes párja mellett. A látvány könnyedsége meglepett, de még inkább: – az első diffrakciós gyűrű hol van?
Ez csak szokatlanul gyengén érzékelhető.

Még a fényesebb Sadr (Gamma Cyg) körül is nagyon visszafogott az első gyűrű. Egy kör centrikus, jól határolt Airy-korong ragyog (240x, 300x). A látvány optikai tankönyv illusztrációja is lehetne.

Az extra és intrafokàlis képek megegyeznek, olyan meggyőzően, amilyet csak kevés távcsőben tapasztaltam, több százból.(Monokromatikusan: Baader Solar Continuum, meg erős vörös szűrővel nézem most)

Olyan pontosak a optikai felületek, hogy gyakorlatilag csak az elméleti abberációk maradtak. Ezek viszont igen kicsik f/15-nél.
Például az (on-axis) gömbi hiba zöldben és vörösben közel zero (hasonlóképp, mint a Zeiss 80/1200-asnál, ahol jellemzően l/14 és l/16 értékűek).
Nagyon magas a kóma korrigáltság is. A teljes kivilágított látómező (kb.2 fok) szélén is jóval diffrakció határolt köszöbön (l/4 PV ) belül.

A maradék
kromatizmus az egyetlen – halovány- mankó. Ám, csak a fényes fehér és kék csillagok körül 200x felett érzékelhető elforgatott látással 2”- nyi fátyolként.
A fényes fehér csillagok extrafokális képe alig van elszíneződve.
(Tény, hogy a népszerű, fényerős – f/6-8 – ED dublettek jobban színeznek.)
A színi hiba a pontos fókuszban nem téma.

A Kaiser képe vizuálisan tényleg – ahogy az amerikai amatőrportálok jellemzik: extraordinary.

 

– – – – – – – – –

Ha már itt járunk a csillagos Tejútban, az OS 410 Cygni, szoros Struve pár. O,8” a BCH szerint, kissé eltérő – nagyon belül egy 8 cm-es műszer Sparow-határán is. 218x: Némi nehézséggel kb. észak felé (PA 20) látszik a megnyúltság. 300x-nál biztosabb, de a legkisebb légköri rezdülés eltünteti.

Megnézek még néhány nehéz kettőst. Például a keleten emelkedő Hyadokban a 80 Tau-t, ami a 10,4 cm-es Jeagers-szel is kemény dió volt. Ez ugyan 1,6”, de csak 8 magnitúdós a halvány kisérő. Közel a Rayghleigh-határon van és 3 magnitúdó (15x) eltéréssel. 240x: a teljesen nyugodt pillanatokban beugrik a kis csillagpötty szinte az Airy-korongon. Egy mindössze 8 cm-es objektívtől?

A színkorrigáltság pompás.
A Maserathim (Gamma Arietis) két ragyogó fehér csillaga közül az egyik árnyalattal kékesebb. Pedig a spektráltipus szinte ősszeeső: B9 és A0.

Epszilon Lyrae, a 25 mm-es Erfle- okulárban. Ez mindössze 48x nagyítás, de már láthatóan duplán kettősök. Még sohase érzékeltem ilyen alacsony nagyítással.

A 49 Cygnit nekem újdonság. Ez persze játék e csővel: 2,8”. 6 és 8 magnitúdós csillagok, de elbűvölő, ahogy a narancsos főcsillagot kiséri a halvány, A színképű társa, amely színkontraszt miatt kékesnek tűnik inkább.

Könnyű kettősök vagy nehezek?
Mind akarod ezzel először látni vagy ujra látni…

– – – – – – – –

Később kijön Sára, drága feleségem az egyre cidrisebben hűvösülő novemberi éjszakába.

Beállítom neki a Szekeres Messier-nyílthalmazait , meg az ég tetején trónoló Ikerhalmazt. Fiastyúkot, miegymást. (Nincs kereső még, de a hosszú tubussal aránylag könnyű célozgatni.)

Mindenhol tűszerű csillagok, a látómező peremén is, egy 22 mm-es 70 fokos Leica asztro-okulárban. A helyes megfogalmazás: nem “nagyon” tű élesek. Teljesen!

“Hú, ilyen szépnek még sohase láttam!” – Sára az Ikerhalmazról.

Az M 57 218 x nagyítással is “nagyon ott van”. (Pedig csupán 5,5 magnitúdó a lehanyatló Lant csillagképben a szabadszemes határ.)
Hosszasan nézelődve, ahogy a szem lassan alkalmazkodIk a gyenge fényviszonyokhoz, egészen fényes lesz. A gyűrű csíkos inhomogenitásai jól érzékelhetőek, ahogy mellette a 13,3 magnitúdós csillagocska is.

– – – – – – –

Hajnalban megvárom még az állandóan fogyó- növő Holdat.

Nyugtalan a hajnali légkör.
171x- ig van értelme feltekerni most a nagyítást. Apró kráterek, hegyláncok lapulnak nagyon laposan a korong szélén.

Vége a mai éjszakának. Pirkad.
Egy feldobott szamuráj kard világít a fakókék keleti égen.

Babcsán Gábor
4.33/5 (3)

Értékelés

About the Author: