Lassan 14 éve járja a Mars felszínét az eredetileg 3 hónaposra tervezett élettartamú Oportunity, vagyis már több mint ötvenszeresen felülmúlta a megcélzott működési idejét. Ahhoz, hogy ezt a csodálatos teljesítményt elérhessék, a rover föli irányítóinak fortélyos megoldásokat kellett persze alkalmazniuk.

Az Opportunity egyetlen energiaforrása a napelemeiből ered, az elemek működési hatékonysága (illetve maga a működőképesség) nagyban függ a rajtuk megülő portól, a levegőben lebegő portól, valamint attól, hogy eléggé napsütötte helyen van-e a rover. Az, hogy mennyire porosodik, időjárási kérdés, a marsi ősz és tél általában kevésbé poros időszak, de mindig kérdéses, hogy mennyire porosan kezd neki ennek a szezonnak a jármű. Az idei téli szezonkezdetre meglehetőse sok por halmozódott fel az Opportunity-n, félő volt, hogy nem tud elegendő energiát összegyűjteni a működéshez, azonban úgy fest, hogy a tél rosszabbik felén sikerrel túljutott a rover. Ez a rover nyolcadik marsi tele (a marsi év hossza a földihez képest közel kétszeres, 687 napos, ám a napok hossza hasonló a mienkhez, 24 óra 39 perc).

A jármű a Mars déli féltekéjén jár, vagyis észak felől kap napfényt. Ahhoz, hogy a bejárandó területen lévő völgyekbe is bejusson és elvégezze a vizsgálatokat, amikkel megbízzák, az útvonala tervezésénél alapvető fontosságú az, hogy kissé észak felé dőlve rendszeresen jobb szögben kapja a napfényt. Ehhez az útvonalát úgy tervezik meg, hogy az adott terület északra néző pontjain a rover meg tudjon pihenni és „napozhasson” picit. E pihenőhelyeket az irányítók „tündérrózsa-levél”-nek hívják, mivel a rover hasonlóképp használja őket, mint a vízi növény leveleit a rajtuk ugráló békák. A rover aktuális lépéseinek, feladatainak tervezése során minden egyes alkalommal külön kiszámítják, hogy az adott tündérrózsa-levélen gyűjtött napenergia pontosan mire elég – beleértve azt is, hogy odaérjen időben még a következő napozóhelyre is a jármű. Az idei marsi tél során eddig kiválóan működött ez a fortélyos megoldás, a téli időszakot a Preserverance-völgyben dolgozva tölti a rover, a völgy déli (észak felé néző) lejtőjén haladva képes megfelelő mennyiségű napfényt begyűjteni.

Különösen veszélyesek a porviharok, amelyek során a napelemeket befedheti a finom szemcsés marsi por, ám ahogy ráhordta a szél, később le is takarítja róluk. Kisebb, helyi porviharok minden marsi év során kialakulnak a tavaszi és nyári időszakban, azonban időről időre az egész bolygót porba burkoló globális viharok is fellépnek – a legutóbbi ilyen nagy porviharnak már tíz éve. Az ilyen globális porviharok idején nemcsak a napelemet fedő porréteg akadályozza az energiagyűjtést, hanem a levegőben lebegve a napfényt eleve erősen szűrő por is. Azt a 2007-es vihart az Opportunity úgy élte túl, hogy majdnem minden műszerét kikapcsolták és csak a létfenntartásához szükségesek működtek a júliusban kezdődött s csak augusztus végén lecsillapodott globális porvihar idején. A 2018-as esztendőre a marsi klímával foglalkozó kutatók ismételten várnak egy hasonló nagyságú globális porvihart, így a január 4-én esedékes 14. leszállási évfordulót követően a roverre nehéz időszak várhat majd ismét.

Addig is, míg lehetőség van rá, a rover apránként tovább gurul a Preserverance-völgy (állhatatosság, kitartás a völgy nevének jelentése) mélye felé, de csak olyan ütemben, amit a rendelkezésre álló napenergia lehetővé tesz, és majd csak kellően magas napállásnál ér le a völgy mélyébe.

Eredeti angol nyelvű cikk ITT található.

Fordította: Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)

Nincs még értékelés

Értékelés