A 2011-ben felbocsátott első kínai, kísérleti űrállomás, a Tienkung-1 (Mennyei Palota – 1) 2016-ig működött, majd 2016 szeptemberében a Kínai Űrügynökség elismerte, hogy márciusban elvesztették az űrállomás feletti irányítást. A legutolsó magasságemelő manővert még 2015 decemberében hajtották végre az űrállomáson, azóta gyakorlatilag folyamatosan csökkent a keringési magassága.

A 10,5 x 3,4 méteres nagyságú, 8,5 tonnás tömegű jármű jelenleg 293-270 km magasságban kering, így egyre sűrűbb légkörrel találkozik, ami tovább csökkenti a keringési magasságát. A jelenlegi számítások szerint március közepén (+/- két hét) várható a légköri elégése. Habár nem biztos, hogy a teljes tömege elég, előfordulhat, hogy egyes darabjai elérik a felszínt, hazánk jócskán kívül esik azon a zónán (a 42,7°-os szélességi övek közt), ahol ez előfordulhat, az ábrán a sárgával jelzett, pár száz kilométer szélességű sávok azok, ahol a legnagyobb eséllyel érhet földet bármi is az űrállomás darabjaiból.

A halott kínai űrállomást az elmúlt hetekben is lehetett hazánkból látni, sajnos a pályája miatt csak viszonylag kis horizont feletti magasságban, és ha az ISS-hez viszonyítjuk, akkor meglehetősen halványan. A következő időszak, amikor ismét láthatjuk, január 14-22 közt lesz, a délnyugati-déli égbolt alján tűnik majd fel az űrállomás, naponta este 18 körüli percekben, de a legnagyobb horizont feletti magassága sem éri majd el a 30 fokot. Ezt követően sötét égbolton átvonulását csak március legelső napjaiban figyelhetjük majd meg (a jelenlegi pályaadatok alapján, ami addig nyilván sokat fog még változni), amennyiben akkor még a földkörüli pályán kering az állomás. Ha valaki szeretné megörökíteni a kínai űrállomást, mielőtt az még elégne légkörünkben, akkor a Heavens-Above vagy a Calsky weboldalakon (ingyenes regisztráció után) hozzáfér a lakóhelyének megfelelő előrejelzett láthatósági adatokhoz. A visszatérés előrejelzése azért is nagyon bizonytalan, mert egyrészt elég hiányosak magáról az űrjárműről rendelkezésre álló adatok, másrészt az űrhajó fékeződését befolyásolja a magaslégkör aktuális kiterjedése, ami viszont a naptevékenységgel összefüggésben változik, így szintén nehezen megjósolható tényező.
Ahhoz, hogy magát a légköri elégését lássuk, piszkosul nagy szerencse és valószínűleg egy jól időzített déli utazás kell, de teljesen az sem kizárható, hogy, ha épp Dél-Európa feletti útján ég el, akkor a déli horizontunkon valamit megpillanthatunk majd belőle (az esélye csak matematikai…) A visszatérés előtti napokban várható bármi pontosabb számítás arról, hogy nagyjából mikor és merrefelé számíthatunk a látványosságra.

A cikk képeiről: Az elsőn a Föld térképén láthatjuk a bejelölt területet, ahol esély van a visszatérésre; a két grafikon az űrállomás magassági változásait mutatja, a negyedik kép pedig saját fotóm egy nemrégiben volt, viszonylag fényes átvonulásról (aki fotózni akarja, inkább ennél is halványabbra számítson).

Eredeti angol nyelvű cikk ITT található.

Fordította: Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)