2017.02.01.

ISS – A Nemzetközi Űrállomás

Mi is az a Nemzetközi Űrállomás

A Nemzetközi Űrállomás (angolul: International Space Station, rövidítve: ISS, orosz rövidítése: MKSZ) egy alacsony Föld körüli pályán keringő élettér és űrlaboratórium, melyen állandó az emberi jelenlét. Az egyik legdrágább és legnagyobb űreszköz az űrkutatás történelmében. A programban 16 ország vesz részt: Amerikai Egyesült Államok, Oroszország, Japán, Kanada, Brazília és az ESA 11 tagállama. Brazília és Olaszország a NASA-val kötött külön szerződéssel is részt vesz.

Az űrállomás körülbelül 400 km magasságban, alacsony Föld körüli pályán kering, keringési sebessége 27.800 km/h. A légköri fékezőhatás és a pályamódosítások miatt a pályamagasság néhány kilométert változhat. Az űrállomás átlagosan 100 métert veszít naponta pályamagasságából. A Földet 92 percenként kerüli meg.

Sok tekintetben a Nemzetközi Űrállomás a korábban tervezett független űrállomások, az orosz Mir–2, az amerikai Freedom űrállomás és az európai Columbus laboratórium egyesítését jelenti, állandó emberi jelenléttel az űrben: legkevesebb kéttagú személyzete van 2000. november 2-a óta.

Az ISS-t főleg az amerikai űrrepülőgépek, a Szojuz és a Progressz űrhajók szolgálták ki. Az űrrepülőgép flotta nyugdíjazása után az ellátást a Szojuz és a Progressz űrhajók mellett az európai ATV, a japán HTV és a két amerikai magáncég által üzemelt Dragon és Cygnus teherűrhajó vette át.

Vizuális megfigyelés

Csodálatos látványban lehetett része annak, aki valaha is látta az ISS-t hangtalanul átsuhanni az égbolton.
Az átvonulások pontos ideje előre tudható, ennek többféle módon utána járhatunk.
Manapság szinte mindenki rendelkezik okostelefonnal, melyre az alabbi alkalmazások letöltése javasolt:

– ISS Detector (android)
– Sputnik (iOS)

Természetesen az átvonulásokról webes felületen is talalunk információt az alabbi linkeken:

www.heavens-above.com
https://spotthestation.nasa.gov/

Hogyan fotózzuk az ISS-t?

Tükörreflexes vagy hasonló géppel fotós állványról

Szerencsénkre olyan világot élünk, amiben a digitális fotózás által nyújtotta lehetőségek tárháza szinte korlátlan, igazából a felhasználó kreativitása szab határt egyedül – no meg a felhők…

Talán a legegyszerűbb és legkevesebb befektetést igénylő fotózási lehetőség a csak fényképezős megoldás.
Ha már tudjuk az adott átvonulás részleteit (merről merre tart, fényesség és a látható áthaladási útvonal a csillagos égre vetítve), akkor könnyen megtervezhető előre a kompozíciónk. A tervezés kifejezetten fontos, ha szeretnénk használni a környezetünket, mint háttér/előtér.
Ezen belül is eldönthetjük, egy hosszabb expozíción szeretnenk az ISS megörökíteni vagy kb. fél perces felvételeket rakunk majd össze Photoshopban.
Mindkét megoldás működőképes, de városból talán a több fotós megoldás használhatóbb a zavaró utcai fényekre való tekintettel.

Távcsövön keresztül
Ez a nehezebb feladat, túl sok olyan tényező játszik szerepet, ami miatt könnyen a kukában végezheti az aznapi munkánk. Az alábbiakban személyes tapasztalatom osztom meg, ami nem kizárólagos és nem az egyetlen járható út!
Az alábbiakban pontokba szedném a legfontosabb lépéseket. Mindegyik nagyon lépés fontos, bármelyiknél hibázunk, garatnált a kudarc!

1. Tervezés, időzítés
Azért kezdem a sort ezzel a ponttal, mert a megfelelő időben való kitelepülés alapjaiban határozza meg a küldetés sikerét.
Ha eleve késve érkezünk a helyszínre, nem hagyunk magunknak időt az alapos felkészülésre. Még a leggyakorlottabb, rutinos ISS fotósok is ilyenkor vétenek hibát, idő hiányában hajlamosak vagyunk elsietni az alábbi lépéseket, nem veszünk észre apró hiányosságokat, melyek végül katasztrofális leégéshez vezethetnek. Persze nem törvényszerű a hiba, de annak kockázata hatványozottan megnövekedik.
A fentebb említett alkalmazásokból és weboldalakon tájékozódhatunk az átvonulások részleteiről.

2. Párhuzamosítás
Az első lépés ( a távcső és a képrögzítő eszköz típusától függetlenül ) a kereső távcső és az észlelő távcső párhuzamosítása. Erre érdemes megfelelő mennyiségű időt rászánni, ne siessük el semmiképp a dolgot.
Tulajdonképp párhuzamosításra főleg azért kell ekkora hangsúlyt fektetni, mert a keresőn (legyen ez optikai vagy vöröspont kereső) keresztül követjük majd az Űrállomást, ahova a keresőnk mutat, az látszik a tubuson keresztül, tehát a fényképező/laptop kijelzőjén is.
Legalább annyira vegyük komolyan, mintha a tavcsövünk rendeltetésszerű használatára keszülnénk fel.

Egyaránt használhatunk tükörreflexes gépet (továbbiakban dslr) vagy bolygózó kamerát, esetleg webcamet is.

3. Élesség, fókusz állítás
A következő olyan pont, amire szintén rettentő nagy figyelmet kell szenteljünk. Aki valaha fotózta a csillagos eget, témától függetlenül, az tudja milyen fontos az élesség. Ha elsietjük vagy figyelmetlenek vagyunk, életlen lesz az összes fotónk, ismételten kudarc lesz a vége.
A legideálisabb helyzet, ha van referencia, azaz viszonyítási pontunk az égbolton. Én személy szerint a Holdat preferálom, ugyanis a látszólagos átmérője és fényessége alapján olyan “felület” áll rendelkezésünkre, amin viszonylag játszi könnyedséggel élesre állhatunk.
De bármelyik bolygó megteszi, persze minél kisebb a látszólagos átmérője, annál kevésbbé ideális.
A kedvencem a Jupiter, mert az év nagy részében a fényessége -2.0 magnitudó közelében van, a legfényesebb ISS átvonulások alkalmával pedig az Űrállomás -3.4 és -3.9 magnitudó körül mozog, tehát egész közel vannak egymáshoz fényesség tekintetében.
Így az expó/gain keverékét (dslr esetében az expó/apertúra) ez alapján könnyű megtalálni, kissé alulexponált Jupitert kell a kijelzőnkön lássunk a siker érdekében.

4. Action

Fényképező (dslr) esetében a videózás és a folytonos fotózás (continuous mode) is járható út, kinek melyik fekszik jobban. Mindkettővel sikerült egész szép eredményt elérnem, bátran ajánlom mindkettőt.

Bolygó/webkamera esetében kicsit más a helyzet, szükséges egy laptop, ami rögzíti a videónkat és próbáljunk meg minél nagyobb framerate-el dolgozni, így növelhető annak az esélye, hogy legalább pár képkocka használható lesz a végén.
Én személy szerint egy ASI kamerával próbálkozom, ezzel általában párosul egy TeleVue 2.5x fókusznyújtó lencse is, mert a dobson távcső fókusztávja “csak” 1200mm, amit azért nem árt tovább nyújtani.

A Fire Capture program a szívemhez nőtt, az vált be, arról végzem a beállításokat és a videó rögzítését.
Értelem szerűen minél hosszabb a fókusztávolság, annál nehezebb a látómezőben tartani az Űrállomást, pláne mikor a fejünk fölött suhan át. Ezért kezdésképp mindenképp kisebb nagyítást ajánlok!

Ime egy rövid timelapse videó, melyen a követés szerettem volna megörökíteni, hogy mégis lássátok, hogy fest a dolog a való életben. Itt még az ekvatoriális állványt használtam, ami nem a legideálisabb célszerszám erre a feladatra.
Ugyanis ahogy a videón is látható, követés közben eljön az a pillanat, amikor át kell fordítani a tubust, mert annyira kitekert pozitúrára kényszeríti szegény felhaszálót, adott esetben jómagam, hogy ezt maximum fekete öves jóga mesterek lennének képesek szakszerűen kivitelezni.
Ráadásul mindezt akkor kellett végrehajtani, amikor épp a legmagasabb ponton járt az ISS, magyarul a legközelebb, tehát a legideálisabb pillanatok maradtak ki. Ha ügyesek vagyunk, előzetes tájékozódás alapján úgy állíthatjuk fel az állványt, hogy a legalkalmasabb legyen az átvonulás maximumának zökkenőmentes követéséhez.

Egyrészt így kapunk egy kis ízelítőt az ISS-ből, kicsit hozzászokunk a feladathoz, másrészt nagyobb az esélye, hogy siker koronázza próbálkozásunkat. A kudarcból semmit nem tanulunk, ha legalább van egy két képkocka, amin látható az ISS, jó támpontot ad a következő kisérlethez.
Ime az első normális felvételem fényképezővel, én csak síelő nyuszinak neveztem el, a hosszú lobogó füle miatt….

5. Feldolgozás
Mélyebben nem mennék bele ebbe a témakörbe, inkább pár támpontot szeretnék adni, mit érdemes használni a piacon lévő ingyenes szoftverek közül.

Első és legfontosabb a talán a PIPP. Az egyik legerősebb, leghasznosabb program amivel valaha találkoztam.
Ami fontos számunkra az az a képessége, hogy a videót izekre lehet szedni vele. Jelen esetben az izekre szedés azt jelenti, hogy képkockáira lebontjuk a videónkat. Ha alul kipipáljuk az ISS felirat melletti kis pipát, akkor az összes framet középre helyezi és csak azokat tartja meg, amiken rajta van, a teljesen üres képkockákat pedig ignorálja. Ezzel drasztikusan lecsökkenthető a feldolgozás, nem kell több ezer framen manuálisan végig mennünk.

Ha megvannak a használható képkockák, jöhet az utólagos élesítés, képfeldolgozás. A GIMP ingyenes, a PS sajnos fizetős szofver, de hasonló eredményre képes mindkettő.

Eddig fotós eredményeim a Nemzetközi Űrállomással kapcsolatban az alábbi linken érhetőek el:
https://www.flickr.com/photos/metrolinaszabi/albums/72157649038551639

Természetesen léteznek ebben az érdeklődési körben igazán profik is, akik a “szakma csúcsát” képviselik.
Ime egy link Thierry Legault weboldaláról, megáll az ember esze, mikre nem képes. Ő egyébként annyira fanatikus, kifejezetten erre a célra épített motorizált állványról képes tökéletes pontossággal követni az ISS-t.
Érdemes egyébként rákeresni a neten, észbontó felvételekkel sokkolja az oda látogatókat.

http://www.astrophoto.fr/STS-133.html

Sikeres ISS fotózást mindenkinek!!

Nagy Szabolcs

4.88/5 (17)

Értékelés

About the Author:

3 hozzászólás

  1. […] Nemzetközi Űrállomás (ISS) már jó ideje elvarázsolja a földlakókat (joggal), a legambíciózusabb és egyben a […]

  2. […] Távcsövem már volt, az akarat is társult hozzá, akkor hajrá! A fotós tapasztalataimról itt olvashattok kicsit bővebben, az így készült felvételek feldolgozásáról pedig […]

  3. […] november 20-án „született” a Nemzetközi Űrállomás, mindannyiunk ISS-e, az első egységét, a Zárja nevű orosz modult e napon lőtték fel […]