2018.10.13.

Emberalkotta űrjárművek fotózása asztrofotós felszereléssel, amatőr szemmel

Előzmények

Az asztrofotózás alatt az égbolt szépségeinek megörökítését értjük, érdeklődési körtől és felszereléstől függően valamilyen fix objektumot veszünk célba és próbáljuk megörökíteni távcsövünk, fényképezőnk, speciális asztrofotózásra készített kameránk segítségével. De mi a helyzet a gyorsan mozgó ember alkotta eszközökkel?

Egészen biztosan mindenki, aki néha fel-felszokott nézni az esti égboltra látott már viszonylag gyorsan mozgó objektumot. Az esetek döntő többségében repülőt látunk, ezeket villogó fényükről könnyű felismerni és halk morajlás kíséri áthaladásukat. De mi van ha hangtalan és nem is villog vagy nagyon elnyújtott periódusban villan csak fel, majd elhalványul? Nos ezek műholdak, melyek nagy földfeletti magasságuk miatt visszaverik a Nap fényét, ezért látjuk őket az éjszakai égbolton. Némelyik ezek közül forog a saját tengeje körül, ebből ered a pulzáló felfénylés, majd elhalványulás. (A internet sötétebb konspiráló bugyraiban sokan ezeket hologramnak tartják, mellyel a NASA szeretné átverni a Föld bolygó tudatlan népét… Technikai adatot persze sosem tudtam meg a hologram-hívőktől, mégis milyen technológiával érik el ezt, de azt hiszem több figyelmet nem is érdemel a dolog).

Ezek közül a mesterséges holdak közül talán a mindenki által legismertebb Nemzetközi Űrállomás vagy ISS természetesen nem műhold, ahogy a neve is sugallja. A hatalmas napelemtáblái miatt viszont pontosan ugyanazon okok miatt láthatjuk a hajnali/kora esti égbolton halkan átsuhanni, mint bármelyik másik műholdat.

Hobbista repülőgép fotósként mindig is érdekeltek ezek a kihívások, nagy magasságban kézzel lekövetve vajon milyen felvételt lehet készíteni ezekről a gyorsan mozgó repülőkről. Aztán persze ahogy tudomást szereztem a Nemzetközi Űrállomásról, láttam párszor átrepülni tartozkodási helyem fölött és belebotlottam az interneten amatőr fotókba, elkezdett motoszkálni a fejemben, vajon képes lennék-e értékelhető fotót készíteni róla. Távcsövem már volt, az akarat is társult hozzá, akkor hajrá! A fotós tapasztalataimról itt olvashattok kicsit bővebben, az így készült felvételek feldolgozásáról pedig itt.

 

Gyakorlat teszi a mestert, ahogy a közmondás tartja

Bármilyen hobbiba is fogjunk, első körben érdemes egészen komoly szintű gyakorlatra szert tenni benne. Esetemben a felszerelés rutinszerű használata, a kamera beállítások próba-szerencse alapon való kitapasztalása talán a legfontosabb elvárás volt. Véleményem szerint kizárólag gyakorlással lehet szert tenni a megfelelő mennyiségű tapasztalatra, melynek elengedhetetlen része a teljesen váratlanul jelentkező kudarc élménye. Kudarc a javulás, fejlődés elengedhetetlen és megkerülhetetlen része, bármennyire is törekszünk a tökéletességre, néha igenis félre mennek a dolgok. Egy otthon felejtett kamera kábel vagy toldat, nem megfelelően feltöltött laptop tudja kihozni néha az emberből a benne szunnyadó állatot, de volt már olyan is hogy egyszerűen azt hittem rákattintottam a felvételt elindító kis gombra a Fire Capture programban, a valóságban pedig marhára mellé kattintottam és nem ellenőriztem le, hogy valóban „forog-e a kamera”… Aztán persze jön a keserű felismerés.

Ezek a kudarcok persze idővel rákényszerítettek arra, hogy mindent legalább háromszor ellenőrizzek, a képzeletbeli teendők listáján végig haladva a fejemben, kezdve az autóba való bepakolástól egészen a felvétel indításáig.

Ha a fent említett problémaforrásokat sikerül teljesen orvosolni, akkor lehet nekiállni a minőségi munkának, ilyenkor már tényleg az adott feladat legtökéletesebb kivitelezésére tudunk koncentrálni. Egy Nemzetközi Űrállomás átvonulás horizont fölötti magasságtól függően maximum kb. 7 percig tart, tehát az egész felhajtás egy egészen rövidke esemény miatt történik (Nap/Hold/bolygók előtti ISS átvonulás esetében pedig pár perc helyett mindössze pár másodpercig tart maga az esemény, ha akkor bezavar valamilyen külső tényező vagy felszereléssel kapcsolatos probléma, akkor elkerülhetetlen a kudarc). Angliában ráadásul még az ép ésszel néha felfoghatatlanul gyorsan változó, kiszámíthatatlan időjárás is egy extra zavaró tényező. Nem ritka, hogy 20 perccel az átvonulás előtt még felhőt nem látni az égen, az átvonulás idejére pedig a számomra hasznos égbolt egységes felhő takaróba burkolózik. Én pedig ott állok morgolódó önmagammal vívódva, próbálom megérteni a magyar elmémnek felfoghatatlan anomáliát, miközben folyamatosan kérdem magamtól, minek is űzöm én ezt az olykor kiméletlenül hálátlan hobbit ebben az időjárás-ügyileg tökéletlen országban… Olyankor egy alvás általában jót tesz, másnap pedig úgy teszek, mintha semmi nem történt volna…

Persze ez a negatív oldala az emberalkotta űreszközök vadászatának, szerencsére van sokkal kellemesebb,  nemesebb, fotós szempontból igencsak kielégítő oldala is (másképp elkönyvelhetném magam mazoistának és valószínűleg pszichiátriai segítségre szorulnék). Vannak bizony azok az esték, amikor minden stimmel, minden zavaró tényező valahol máshol zavar éppen, én pedig nyugodtan tudok fotózni. Az az igazi móka!

 

Milyen célpontokat érdemes akár városból is fotózni

A legkézenfekvőbb mindenképpen a Nemzetközi Űrállomás. Nagy a látszólagos átmérője, elég fényes és tele rettentő sok apró, izgalmas részlettel. A nappali, reggeli és esti átvonulások előre meghatározott periódusonként váltakoznak, érdemes ezekről már egy-két héttel előre tájékozódni. A ritkán előforduló pályamódosítások néha kicsit megkavarhatják az átvonulások idejét, ezért érdemes közvetlenül a kiszemelt átvonulás előtt nemsokkal újból leellenőrizni az időpontot.

Akinek egy idő után újdonságra fáj a foga, két opció közül választhat – emberes küldetések vagy teherhajók, mindkettő kiváló kihívást jelenthet.
A kettő közül az előbbi a komplikáltabb és inkább kivitelezhetetlen. Mivel egyelőre az orosz űrügynökség (Roszkozmosz) képes egyedül embereket juttatni a Nemzetközi Űrállomásra, így az indítások időpontja mindig olyan időszakra esik, amikor innen Londonból és Magyarországról épp az esti/reggeli átvonulások véget érnek. Tehát vagy nincs már látható átvonulás vagy nagyon alacsonyak, így még vizuálisan sem igazán megfigyelhetőek a Szojuz űrhajók. Továbbá mostanában pár óra alatt odaérnek az ISS-re, így túl sok időt nem is töltenek önállóan az űrben. Persze a nemrég bekövetkezett (bal)szerencsés kimenetelű Szojuz Msz-10 balesete nem kis felfordulást okoz majd az űrállomás életében, de ennek pontos hatásait még homály övezi egyelőre.

A teherhajók talán kevésbbé problémás és inkább kedvezőbb célpontok számunkra. Általában dokkolás előtt több napig kergetőznek az ISS-el, majd dolguk végeztével nem ritka, hogy még földkörüli pályán maradnak pár napig, biztonságos távolságban az ISS-től. Ha ez pont egybe esik a tartózkodási helyemen látható esti/reggeli átvonulásokkal, akkor adódhat lehetőség a fotózásra. Persze az időjárás ettől függetlenül megmarad labilis tényezőnek, de legalább a lehetőség fel van kínálva ilymódon.

Jelenleg négy féle teherhajó szállít élelmet, vizet, tudományos felszerelést stb. az űrállomásra, névszerint az orosz Progressz (Roszkozmosz), az amerikai Dragon (SpaceX) és Cygnus (Northrop Grumman – egykori nevén Orbital ATK), valamint a japán HTV (JAXA). Ezek közül csak a Dragonról nem sikerült még értékelhető közelit készítenem, a másik három esetében már egyszer sikerrel jártam.
(Az alábbiakban a fotók bal oldalán a saját felvételem, jobb oldalán illusztrációk, nagy valószínűséggel az ISS-ről készített fotók)

A legutóbbi HTV-7 Kounotori (Fehér Gólya) teherhajó vadászat körülményeiről és az eredményekről Repül a Gólya címmel írt Landy-Gyebnár Mónika egy nagyon élvezetes összefoglalót. Talán még kiegészíteném Dézsi Attila fotójával, ugyanis ő is csatlakozott hozzánk a HTV-7 vadászatban és remek csíkhúzós fotót sikerült készítenie az ISS-ről, majd az azt követő teherhajóról.

Ismerek olyan eltökélt embereket is, akik különböző titkos vagy kém műholdak, rakétaindítások során felhasznált, még néhány hétig földkörüli pályán keringő (majd valamikor a légkörbe való visszatérés közben elégő) gyorsítófokozatok fotózásával töltik szabadidejűket. Sajnos ahhoz már várostól távolabb érdemes tartózkodni, mert a relatíve kis felületük annyira kevés napfényt ver vissza, annyira halványak vagy olyan távol keringenek a Földtől,  hogy a nagyobb városokból szinte láthatatlanok.

Izgalmas kilátások

Már így is izgalmas időket élünk, egész komoly forgalom zajlik az űrállomás körül, de ha minden a tervek szerint halad, akkor ez csak egy laza bemelegítés az előttünk álló izgalmas időszakhoz képest. Elvileg karnyújtásra vagyunk attól, hogy az Egyesült Államok ismét visszatérjen az emberes küldetések színterére és egyből két magáncég segítségével is képes legyen embert juttatni az ISS-re. Legalábbis ezt ígéri a Boeing és a SpaceX is.

Az utóbbinak még ambíciózusabb tervei is vannak, ha a BFR tényleg valósággá válik (bővebben a BFR azaz Big Falcon Rocketről), akkor elkezdhetjük átértékelni az eddigi űrbéli képességeinket. Arról nem is beszélve, milyen csodásan mutatna a Big Falcon Spaceship a Nemzetközi Űrállomáshoz dokkolva. Az Űrsikló nem volt kis jármű az ISS-hez képest (alábbi amatőr fotó jól szemlélteti), de a BFS valamivel nagyobb lesz attól is. Mindezt amatőr eszközökkel élmény lesz megörökíteni, így optimistán várom a következő évek technikai fejleményeit.

Nagy Szabolcs

About the Author: