Asztrofotózás vagy vizuális észlelés?

Bevallom őszintén mióta a magyar amatőréletbe belelátok valamelyest, a vizuális/rajzos megfigyelők és az asztrofotósok között úgy gondolom létezik egy enyhe, de még egészséges rivalizáslás. A hobbival most ismerkedők szemszögéből pro és kontra mindegyik mellett szólnak érvek és ellenérvek. Kezdőknek sokan azt tanácsolják mielőtt bármibe is belefognak, kezdjenek el ismerkedni az égbolttal, anélkül felesleges bármit is csinálni. És ezzel részben egyetértek, de alaptudás nélkül sem lehetetlenség elindulni ezen a rögös úton, sokan  útközben fedezik fel maguknak az éjszakai égbolt szépségeit. Van aki csak fotós és van olyan aki csak vizuális észlelő marad. A legfontosabb inkább talán az, hogy legyen előttünk kezdőként elég széles perspektíva, hogy számunkra a hosszútávon legmegfelelőbb utat válasszuk a csillagászaton belül. Amit tényleg leginkább szeretünk, amiben valóban önmagunk lehetünk.
Jómagam fotósnak titulálnám magam és bevallom őszintén nem tulajdonítottam elég jelentőséget a vizuális megfigyelésnek. A már egész méretesnek számító 250/1200-es távcső néha már kezdte kicsit felnyitogatni a szemem korábban is, de mióta az eqvatoriális platformhoz jutottam, elkezdtem más szemszögből megközelíteni az ég alatt töltött estéket. Amiket egy ekkora távcsővel képes az ember még Londonból is látni, az egészen egyszerűen észbontó.
Mostanában egyre többet gondolok arra, hogyan lehetne hidat építeni a fotósok és a vizuális észlelők között. Mert biztosan lehet. Erre fel pár napja jött a tökéletes alkalom…. ötvözzük a vizuális észlelést a fotózással szimultán módon, lássuk mi sül ki egy ilyen együttműködésből.