Valószínűleg sokan vagyunk amatőrök, akiket az égi csodák szinte elkápráztatnak. Vannak, akik a vizuális megfigyelést részesítik előnyben és vannak akik inkább szeretnék megörökíteni az élményt, visszaadni az okulárban megcsodált objektumot.
Mivel a Hold, Nap és a Naprendszerünk bolygói a legegyszerűbb célpontok, a hobbival való ismerkedéskor ezek az legelőször célba vett objektumok. Ha a megfelelő időszakban próbálkozunk, a legfényesebb bolygók tuti szótlanul hagyják az érdeklődőket, pláne első alkalommal. Vénusz, Jupiter, Szaturnusz és a Mars a legfényesebb bolygók, de aki még ezekkel is kicsit szenved, a Hold mindenképp garantált sikerélményt jelent.

De hogy érdemes fotózni ezeket az objektumokat?

Nos a „fotózást” semmiképp sem kell szó szerint érteni, nem egy kattintásból álló műveletsor.
Mivel a Föld rendelkezik egy az élethez elengedhetetlenül szükséges, de a csillagászok számára roppant zavaró tulajdonsággal – van atmoszférája. És mint olyan, a levegő állandó mozgásban van, hol kisebb hol nagyobb ennek az intenzitása, attől függően hogy hol tartózkodunk, mikor és milyen évszakban vagyunk, stb. De ez hogy is néz ki a való életben? Nos az alábbi videó egész jól szemlélteti a levegő mozgását, láthatóan szinte hullámzik a Hold „felszíne”.

A turbulencia intenzitása előre megjósolhatatlan, lehet az egyik percben még fotózásra alkalmatlan körülményekkel küzdünk, pár perccel később pedig penge éles képünk van a hirtelen beállt nyugodtság miatt.
Hogy ezt valahogy kompenzáljuk, az angolból átvett lucky imaging (azaz szerencsés fotózás) technikát hivjuk segítségül. Ez annyit tesz, hogy fotózás helyett videózzuk a célobjektumot – persze vitatkozhatunk arról, hogy a videózás is alapvetően gyengébb minőségű fotózás, mely során rengeteg kép készül. A videók elkészítése alatt csak reménykedünk, hogy vannak pillanatok – remélhetőleg egész sok – amikor sikerül ha rövid időre is, de jó nyugodtságot kifogni. A végeredmény nagyban függ a szerencsénktől!
Manapság szerencsére bolygózásra alkalmas planetáris kamerák egész arzenálja áll rendelkezésünkre és tényleg csak a pénztárcánk vastagsága szab határt a technikai korlátainknak. Viszont mint tudjuk a megfelelő eszköz csak az első fontos lépés a siker útján, annak megfelelő használata és az így készült felvételek szakszerű feldolgozása épp oly elengedhetetlen feltétele a sikernek.
A feldolgozás tudománya pedig szintén nem egyik napról a másikra elsajátítható tudás, folyamatos gyakorlás nélkül nem fogunk fejlődni!

Én egy Zwo ASI 120MM monokróm kamerát gyepálok mostanság, mellyel objektumtól függően egész magas képkocka mennyiséget lehet rögzíteni viszonylag rövid idő alatt, melyet úgymond összesztekkelünk (stacking).

De mi is a lényege a sztekkingnek, mi is ez valójában?

Nos rövid időintervallum alatt több ezer képkockát vagyis framet készítünk, majd egy szoftver segítségével egymásra illesztjük a teljes frame mennyiség általunk megadott százalékát. A program képes arra, hogy különböző algoritmusok alapján különbséget tegyen az élesebb és a homályosabb képkockák közt, rangsorolja őket minőség szerint és ennek bizonyos részét egymásra illeszti, rétegezi. Ezzel a bevált technikával több részlet előcsalogatható és valamelyest kompenzálható a turbulens atmoszféra „idegesítő” hatása…

Készítettem egy videó útmutatót, tudom sokan (köztük én is) vizuális típus vagyunk, én is szeretem látni folyamatában, mit hogy merre kell csinálni a feldolgozás során, minthogy száraz szöveget olvasgassak oda-vissza napestig. Remélem mindenki talál magának hasznos információt és valamennyire segít elindulni a kezdőknek ezen a rögös úton. Tehát az alábbi linken elérhető a videó:

Sok sikert és kitartást, nem mellesleg pedig derült eget!!

Nagy Szabolcs