2019.02.17.

Spontaneitás (Plato kráter) – Babcsán Gábor

Nagyon rendezetlen elme vagyok. Valami ismeretlent akartam a Holdon megnézni (meg lerajzolni). De ez már megint: a Plato. Itt elakadtam…

Mindíg tanul az ember valami ujat az ég alatt. Például, hogy milyen nehezen hül szabályos formàjúra egy távcsőtükör. Febr. 17. van és félórája van kint lehülőben a 125/1000-Goto Optical tubus a teraszon. Mivel közel 9 kg, kell erre idő. Szabadszemmel is látom, hogy nagyon nyugodt lesz az éj.
Leemelem a tubusfedőt (rajta felejtettem) és beállitom, a Bellatrixot az Orion “jobb vállát”
(Birom ezeket az x-szes csillagneveket: Vindemiatrix, Bellatrix, stb. uhh!)

313x nagyitás, ez egy kvarctükör, de hihetetlen, hogy így is negyedórát kell várnom míg a táncoló háromszögekből és négyszögekből nagyjából szabályos Airy-korong lesz.
A Bellatrixhoz közeli 32 Ori elég nehezen válik szét a 10,4 cm-es Jeagerssel. Itt könnyű a látvány, komoly rés tátong a 1,3″ szögtávra adott kék csillagok között. A kb. négyszer halványabb kisérő északkeleten van, ráfonódva a nyomokban látható első diffrakciós gyűrűre. Pillanatokra szinte áll a kép.

Bár a Hold kontrasztos terminátorán egész értelmetlen nagyitástartományokba is elmerészkedhetek (3,2 mm Burgess Planetary+ 2,25 Baader Barlow, 703x – halvány a kép, de a terminátoron még “egyben van”), mégis elakadok beljebb a Platónál.

Tulajdonképpen, ha ennyire távol van a terminátor, ez a vidék már nem néz ki túl jól. A holdbéli “Alpok” és az Alpesi Völgy az egyik legtüneményesebb részlete a sebhelyes arcú kisérőnknek, de most; árnyékok hiján egyre szürkébb és egyhangúbb lesz a vidék, itt a Mare Imbrium peremén.

Kivéve a Platót, amelynek altalaján titokzatosan felfénylenek a kis kráterecskék, amelyek albedója nagyobb, mint sima és sötétes kráterfenéké. Sok van belőlűk, úgy néznek ki néha, mint valami kis hajóhad a Plato taván.
De csak néha. Rengeteg élményem van róla, mivel sok távcső képalkotását sokszor ezekkel teszteltem. A vizuális észlelés egzaktan nehezen jellemezhető világa csónakázik rejtélyesen e kis kráterekben. A műszerek nagyságától, kontrasztjától, a légköri viszonyoktól és a megvilágítás szögétől titokzatos összefüggésben változtak e kráterek láthatósága.

Az ikerkráter, a központi és az északon levő kb. 2″ méretűek, – ezek láthatóak boztosan már egy jó 8 cm-es refraktorral is (7,8 cm Tak FS, 8 cm Zeiss, 7,5 cm Pentax SDH, 8 cm SW ED – ezekkel láttam). Nem csodálkoznék, ha a Zeiss “iskolatávcsöve” – 63/840 Zeiss Fraunhofer – megmutatná e hármast, amikor legjobban látszanak: teleholdkor. Kipróbálhatná valaki, aki egy ilyen klasszikus kincset még őrizget!

Ma este pompás látványt élvezhetek, mivel feltűnik néhány 1″ körüli kis kráterecske is a sötét, finom árnyalatokból átszőtt kráterbelsőben. (A legjobb nagyítás erre 225x) .A nagyon nyugodt pillanatban egész sok felvillan. A rajzon, csak a biztosan láthatókat rögzítem. Valójában vagy húsz 0,6-2,4″ átmérőjű kráter van itt, próba a műszereknek meg a türelmednek.

Nagyon elbűvöl most a látvány, ilyen szépen csak egyszer láttam, a 21 cm-es Takahashi Cassagrainnel (kellett rá vadászgatni, ekkora légkörre érzékeny átmérővel)- de talán azzal se jobban.

Abbahagyom a rajzolgatást. (De a kis kontrasztkülönbségek miatt nem is nagyon érzékelem pontosan a domborzatot.)
Közben megérkezik hozzánk a kisfiam (18). Bár már eltulajdonította a Tak. utazórefraktoromat, most nem túl motivált.

“Jó a Hold.
700 -szoros?
Na!”-ajánlgatom neki.

“Hideg van, apa.” – fel se néz, a telójába merül. Dehogy van hideg! Apák és fiúk, a Hold alatt.

A Goto Optical (A “japán Zeiss”) – e gyártónak is – kivételes Newton távcsöve. APM interferometrikus mérése szűkszavú: “Virtualy perfekt, better that PV l/20.
Rózsa Ferenc átépitésében egy 18 mm-es segédtükörrel (Protostar, l/18 PV, 2 % -os területi kitakarású). (Időnként persze elállitgatódik, persze! Kicsi és savanyú is, de magyar!)
Izzig- vérig “bolygó gyilkos”, mivel a vizuálisan legjobban kihasználható 10-15 cm-es átmérő tartományban van.

25 éve szolgál ez a távcső, és nem csak az ég alatt. A távcsőoptikák vallatására is alkalmas. Műcsillagos teszttel, nagyon csekély optikai hibát is kimutat a próbatávcsőben, kollimátor objektívként.

A képen a Takahashi FS 78/630-es refraktor közel azonos extra-és intafokális képe (4 mm Zeiss ED+ 2,25 Barlow, 354x ). Természetesen, integrálódott a Newton segédtükre is a közös diffrakciós képben. A Intercon Spacetec interferometrikus mérése egzakt lehet, eszerint ez a Takahashi l/12 PV pontosságú 633 nm- nél. (Ez egy nagyon korrekt kereskedés. Az APM-nél – emlékezetem szerint – volt néhány fénymásolat az Aries, TMB, apokról, -ettől függetlenül persze nagyon jók
voltak.)

E refraktor kicsi, de szinte kompromisszum mentes műszer. A képalkotás és a látvány együttes szépsége nem ritka kegy a 7,8 cm-es átmérőnél, inkább mindennapi rutin.
( E kis refraktorral felbontható pl. az Éta Geminorum – 1,7 ” -es , de 3 magnitódú eltérésű pár -, amely megőrzi titkát még a 10-15 -es optikák jó részének is.)
Ez az a gyakori élmény, amiért a vizuális bolygó, Hold és kettősészlelők – szinte már mániákusan és érthetetlenül – elköteleződnek a kicsi vagy közepes, de kítűnő optikák mellett.

Babcsán Gábor
5/5 (3)

Értékelés

About the Author: