Augusztus 29-én igen kis mértékű szivárgást detektáltak az ISS légrendszerében, majd igen gyorsan meg is találták az Űrállomáson dokkolt Szojuz MSz-9 budija hátsó falán és betömték (korábbi írás). 31-ére virradóra már semmilyen szivárgást nem mértek az állomás műszerei, a javítás tehát sikeres volt.
A lyuk eredetére vonatkozó ötletek eleinte mikrometeoroid vagy űrszemét becsapódását taglalták, majd kiderült, hogy csak a hajó belső falán van lyuk, s hamarosan jelezték az oroszok, hogy lehetett a gyártási folyamat során bekövetkezett hiba is a lyuk okozója. Azt is ígérték, hogy azonnal kivizsgálják ezt a lehetőséget, s szeptember 3-án meg is érkezett az oroszoktól a válasz: földi eredetű a lyuk. A gyártás során egy munkás véletlenül belefúrt a falba s azután betömte a lyukat, így a kész hajó földi szivárgásellenőrzése során nem derült fény a hibára. Állítólag be is azonosították, hogy ki volt az ügyetlen dolgozó, legalábbis ezt nyilatkozták a sajtónak az orosz források. Az illető a lyukat beragasztotta, majd a ragasztó az űrben eltöltött hetek alatt kiszáradt és az állomás belső légnyomása hatására kiesett a lyukból – viszont a lyukról készült és nyilvánosságra került fotókon nem látszott nyoma ragasztómaradványnak (kérdés persze, hogy egyáltalában milyen ragasztásról beszélünk).
Az orosz gyártók még ezen a napon bejelentették, hogy az összes nemrég legyártott és még gyártás alatt lévő Szojuz és Progressz külön vizsgálaton fog átesni, ez a gyakorlatban több mint 10 hajó alapos átvizsgálását jelenti, beleértve azokat, amelyek már elkészültek és Bajkonurban vannak.
Szeptember 4-én Dimitrij Rogozin, a Roszkozmosz vezetője az nyilatkozta, hogy a lyukat (két lyukról beszél, de képeken csak egy van) fúróval okozták, ráadásul igen amatőr módon, mivel láthatóan megcsúszott a fúró a Szojuz fém burkolatán s számos alkalommal próbálkozott az illető személy a lyuk elkészítésével. Rogozin ekkor azt is nyilatkozta, hogy az RKK Enyergija (az űrhajó gyártója) meg kell találja az illető személyt és ki kell derítse, hogy sima hiba, vagy szándékos rongálás volt-e. E napon a nyomozás lefolytatásának határidejét szeptember közepében határozták meg.

Szeptember 6-án azonban elég különös fordulatot vettek az események: az eddig lefolytatott vizsgálatok – a gyártó dokumentációi, a dolgozók kikérdezése s az orosz űrhajósok fotói – valamint a lyuk látható külleme alapján kizárták annak földi eredetét… A lyuk elkészítése 8 próbálkozásból jött össze (a megcsúszás nyomai alapján), s ezt ahhoz kötötték, hogy csak súlytalanságban végezhették el. Egyidejűleg az is nyilatkozták az orosz gyártók, hogy beigazolódott, miszerint a korábban gyanúba keveredett RKK Enyergija dolgozó nem okozhatta a sérülést.
Ehelyett az orosz vizsgálódás afelé terelődött, ami az Űrállomáson történt, főként az amerikai űrhajósok tevékenységére kíváncsiak, ugyanis, bár meglehetősen nehezen elképzelhető, de szabotázsakciót sejtenek a fúrás mögött. A következő ötlettel álltak elő: valamelyik amerikai űrhajós mentális problémákkal küzdve belevágott az öngyilkos jellegű akcióba, s ki is kérték a NASA-tól az embereik pszichológiai vizsgálatainak anyagát. A NASA azonban az orvosi titoktartás okán nem volt hajlandó semmilyen adatot átadni, ez teljesen érthető, azonban tovább szította az orosz kedélyeket…
Rogozin 11-én azt nyilatkozta, hogy már biztonsági szolgálatokat is bevontak a nyomozásba, mivel a helyzet sokkal bonyolultabb, mint első ránézésre gondolták, s a Roszkozmosz saját vizsgálóbizottságot is létrehozott az ok kinyomozására.
12-én az orosz Kommerszant nevű lap orosz nyomozói forrásokra hivatkozva újabb őrült ötlettel rukkolt elő: a lyukat azért fúrta valamelyik amerikai űrhajós, hogy a szivárgás miatt evakuálni kelljen az állomást és hazatérhessenek a Földre, mert egyik űrhajósnak titkolt betegsége van, amit sürgősen kezelni kellene, s ezt akarták a szivárgási esettel elkendőzni. A visszatérés során a Szojuz MSz-9 azon egysége, amelyben a lyuk van, elég a légkörben, így nyoma sem maradt volna az incidensnek.
Ezzel a feltételezéssel csupán annyi a probléma, hogy jelenleg két Szojuz is az ISS-en dokkol, s a visszatérést mindig a korábban érkezett hajóval teszik meg (FIFO elv szerint), így nem az MSz-9, hanem az MSz-8 lett volna a soros eszköz az evakuáláshoz…
A Kommerszant híre szerint az amerikaiaknak a lyuk elkészítésére remek alkalmuk adódott volna, amikor a két orosz kozmonauta űrsétán dolgozott, hiszen ekkor az ellenőrzésük nélkül bejuthattak az ISS orosz részébe s a fedélzeten rendelkezésükre álló elektromos fúróval végrehajthatták a szabotázst…. Gyanús az is, hogy a szivárgást az amerikaiak fedezték fel és akkor észlelték, amikor a személyzet alvási ideje volt. Az űrséta augusztus 15-én volt, kb. 7,5 órán keresztül volt távol a két orosz űrhajós – ha ekkor készült a lyuk, miért nem keletkezett szivárgás már akkor, mi tartotta további két héten át épen a Szojuzt??? A dolog másik része, hogy az ISS-en lévő amerikai, speciális fúrót kimondottan az űrállomásra fejlesztették ki, s mivel ott a precizitás sokkal fontosabb, mint a gyorsaság, így a fúró fordulatszáma rendkívül alacsony, PERCENKÉNT 5-60 közt állítható sebességű. Ha a lyukat ezzel fúrták, biztosan nem kellett volna 8 próbálkozás hozzá, amelyek csúnya, nagy nyomokat hagynak a hajó falán, hisz még a leggyorsabb fordulatszám esetén is igen gyorsan le lehet állítani a fúrót, ha nem jól áll. Emellett az űrhajósok kiképzésének igen fontos része az a technikai, gyakorlati munka is, pontosan azért, mert az összes szerelési munkát maguknak kell elvégezniük odafenn, hiba nélkül. (Valószínű, hogy egy űrhajósnak pontosabb, biztosabb a keze még űrruhában is, mint egy átlagos földi technikusnak.) Az orosz nyomozók az őrült ötletek ellenőrzésére kitalálták, hogy visszahozzák a Földre az ISS orosz szegmensének légszűrőit, hisz a fúrás során képződött fémforgácsokat ezek biztosan kiszűrték a levegőből. (Itt még egy kérdés van: az amerikai fúró rendelkezik egy olyan tartállyal, amelybe a csavarozás üzemmód esetén űrséták során a kiszedett csavarok a csavarozás végén azonnal belekerülnek, azt sajnos nem tudom, hogy ez a tartály fúró üzemmód esetén is rajta van-e az eszközön, vagy csak a csavarozó fejekkel együtt teszik rá? Emellett az ilyenkor képződő mikroméretű fémforgácsok alapvetően halálos veszélyt rejtenek, hisz a légutakba jutva simán okozhatnak végzetes tüdőkárosodást is… Logikus, hogy beltéri használatra lehet a fúrónak saját elszívó berendezése is, pontosan az efféle esetek megelőzésére.)
Az bizonyos, hogy az őrült ötlet kivitelezése meglehetősen körülményes lett volna s valószínűleg nem egy ember kellett volna hozzá, így az orosz gyanúsítgatás gyakorlatilag az egész amerikai-európai személyzetet célozza meg…

Az űrhajósok azonban szerencsére nem veszik komolyan a média és a minden bizonnyal összeesküvés-elméleteken hízott orosz űripari fantázia rémszüleményeit, s mind amerikai, mind orosz részről kijelentették, hogy az ISS egész legénysége kiváló kapcsolatban van egymással, s nem foglalkoznak a rémhírekkel odafenn. Az orosz Szergej Prokopjev körbe is sétálta az állomást videóközvetítéssel s a befoltozott lyukat is bemutatta (a twitteren tették közzé a felvételt).

Mi lehet az ötletek hátterében?
Az orosz-amerikai űripari kapcsolatok eddigi gyümölcsöző (anyagilag, orosz részre) időszaka nemsokára lezárul, hiszen néhány hónap múlva az amerikaiaknak a saját, ember szállítására alkalmas eszközeik üzembe állhatnak majd. A kapcsolat persze nem most romlott meg, hisz az oroszok évek óta csapkodják az asztalt és gyakran nyilatkozták, hogy az amerikaiakkal a szerződéseket felbontják és nem fognak szállítani senkit az ISS-re, sőt, szóba került az is, hogy kilépnek az ISS üzemeltetéséből, helyette inkább a kínaiakkal szövetkeznek az ő űrprogramjuk megvalósításában. Nyilvánvalóan egy eleve nem túl rózsás ipari kapcsolat, amelynek az eléggé húzós anyagi vonzata (2006-2018 közt a kb. 21 millió dolláros fejenkénti díj közel 82 millióra emelkedett, vagyis minden űrhajós után ennyit fizet a NASA az oroszoknak a fel- és hazaszállításért jelenleg) van, erősen megzavarja az orosz ipari köröket, így könnyen születhet a mostanihoz hasonló őrült elmélet, hogy még egy kis plusz pénzt (mondjuk kártérítést) bezsebeljen az orosz űripar. Arról nem beszélve, hogy amennyiben az amerikaiakra kenik a felelősséget, az orosz hiba kizárásával, az az ő jövőbeni anyagi biztonságukat is jelentené az amerikaiak utáni korszak partneri viszonyaiban.

A vizsgálatoknak nyilván nem most van vége, így biztos, hogy bőven ad még témát a helyzet az elemzőknek – és az orosz médiának is. Szergej Szaveljev, a Roszkozmosz főigazgató-helyettese azt ígérte, hogy minden partnerét tájékoztatni fogja az orosz űrügynökség a nyomozások eredményeiről s segítséget is fog kérni a végső következtetések levonásában a többi ügynökségtől.

A cikk Anatolij Zak űrtevékenységgel foglalkozó újságíró-űrtörténész munkája nyomán készült (hosszú ideje ő a legmegbízhatóbb, abszolút elfogulatlan forrás orosz űrügyekben, munkái nemzetközi szinten elismertek).

Az eredeti angol nyelű cikk ide kattintás után elérhető.

2018-09-15: Újabb fejlemények a lyuk ügyében

Az orosz ipar részéről elhangzott vádaskodások orosz politikai körben is erős visszhangot váltottak ki, Jurij Boriszov miniszterelnök-helyettes, akit májusban a rakétaipar felügyeletével is megbíztak, így reagált:
Teljesen elfogadhatatlan, hogy míg a vizsgálat tart, a legkisebb gyanúsítgatások is elhangozzanak az asztronauták vagy a kozmonauták érintettségét illetően. A magas rangú politikai vezető hangsúlyozta, hogy egyáltalán nem zárták ki a gyártási hiba lehetőségét, akármilyen vad ötletek is kerültek napvilágra. Az űrállomás legénysége teljes egyetértésben dolgozik, politikai ellenségeskedések nem állnak fenn a körükben.

„Finoman szólva is rövidlátó és veszélyes dolog vádaskodással, boszorkányüldözéssel reagálni a helyzetre, míg még tart a vizsgálat.” Boriszov nyilatkozatával egyidejűleg kerültek nyilvánosságra azoknak, az RKK Enyergija részéről folytatott ipari teszteknek az eredményei is, melyek szerint a lyukat fél méter hosszú fúrószárral lehetett volna csak elkészíteni a Szojuz moduljának mostani (készre gyártott, berendezett) állapotában a fúrás dőlésszöge alapján, viszont könnyedén megfúrhatták volna a modult még a berendezése előtt, a gyártási folyamat ideje alatt. A vizsgálatok részeként azt tervezik az orosz űrhatóság emberei, hogy egy űrséta során kellene megvizsgálni a Szojuz külsejét azon a részen, ahol belül a lyuk van. Ha a modul külsején akár csak nyomokban is találnak ragasztó-tömítőanyagot, akkor ez bizonyítja, hogy a gyártás során készült a lyuk, majd kívülről tapasztották be. A modul belsejében, ugye, nem találtak ilyen ragasztásra-tömítésre utaló jeleket, viszont ott vannak a fúráskor keletkezett „karcok”, amik azt jelzik, hogy belülről dolgozott a lyuk készítője. Ipari források szerint a kereskedelemben elérhető ragasztóanyagok (amelyet gyakorlatilag bármelyik szaküzletben meg lehet vásárolni) az 1 atm (vagyis SI-ben 1013,25 hPa) légnyomáskülönbségig a helyén maradna, amennyiben kívülről hordják fel a lyukra. Ugyanezen ipari források azt is jelezték, hogy még úgy is hozzáférhető (kívülről megvizsgálható) lehet a Szojuz moduljának külső oldala, ha rajta van a felszerelt mikrometeoroid-pajzs, s ez a pajzs egyúttal el is takarhatta a gyártáskor keletkezett lyukat és az azt fedő ragasztást, mialatt a hajó földi ellenőrzése folyt, hisz a fedetlen ragasztás egyébként feltűnt volna.

Ha az űrsétára valóban sor kerül, az űrhajósoknak le kell fejteniük a külső hővédő takarót, s át kell vágniuk a mikrometeoroid-pajzsot, kb. 1,5 cm-re a nyomás alatt lévő faltól. Az űrséta során a Sztrela nevű, egyébként pont az űrséták munkáinak segítésére szolgáló 14m hosszúra nyújtható, teleszkópos, robotkar-jellegű daru révén az egész orosz szegmens felületét elérhetik az űrhajósok, a Sztrela a Zárja modulon foglal helyet jelenleg. A Sztrela olyan helyen is a biztonságos munkát (és az odajutást) teszi lehetővé, ahol nincs külső állványzat az ISS-en, amelybe kapaszkodhatnának az űrséta során a haladáskor. A következő, Szojuz MSz- fedélzetén az ISS-re utazó orosz űrhajós, Alekszej Ovcsinyin is megerősítette, hogy már szeptember 8-án szóba került a felkészülése végét jelző vizsgán, hogy majd űrsétára indul a most is fenn szolgáló Szergej Prokopjevvel. A sétát november vagy december során ejthetik meg, más feladatokkal együtt ekkor vizsgálhatják át a Szojuz moduljának érintett külső részét, de akár még egy extra űrséta is beilleszthető a programba. Emellett az is szóba került orosz részről, hogy közös orosz-amerikai űrsétán vizsgálnák meg a „tett helyszínét” ebben a politikailag is igen kényes helyzetben.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)