2018.12.15.

Megvizsgálták a Szojuz MSz-9-en augusztusban felfedezett lyuk külső felületét

Augusztus végén derült fény a Nemzetközi Űrállomáson tapasztalt légnyomásesés révén arra, hogy az Űrállomáshoz csatlakoztatott Szojuz MSz-9 személyszállító űrhajó egyik szegmensének falán egy apró lyuk található, amelyen keresztül szivárgott a levegő. A lyukat belülről betapasztották, azonban kérdéses volt, hogy vajon miként keletkezhetett. Ennek okát az orosz űrügynökség, a Roszkozmosz űrséta során szerette volna részben feltárni azzal, hogy a Szojuz külső falát is megvizsgálják a talált lyuknak kívülről megfelelő területen s mintát vesznek a felületről későbbi vizsgálatok céljára. A vizsgálatokkal egyúttal azt is meg tudják határozni, hogy a bentről augusztusban elvégzett javítás mennyire hatékony módszer esetlegesen előforduló hasonló problémák megoldására.

Mivel a lyuk olyan részén van a néhány nap múlva (december 19-én) három űrhajóssal visszatérő Szojuz MSz-9-nek, amelyik a visszatérés során az űrhajósokat szállító kabintól elkülönülve majd elég a légkörben, ezért volt szükség az űrsétára még a visszatérés előtt. A visszatérés sikerét és biztonságát nem befolyásolja az adott szegmensen lévő lyuk. Az eddigi vizsgálatról és a feltételezésekről korábbi cikkünk.

A vizsgálathoz a Roszkozmosz és a RKK Enyergija (a Szojuz gyártója) előzetesen megtervezte a két orosz kozmonauta, Szergej Prokopjev és Oleg Kononyenko által elvégzendő folyamatokat s a Földön lévő minta-Szojuz felületén ki is próbálták azokat. Az űrsétát kb. 6 órásra tervezték, ám végül 7 óra 45 percen keresztül tartott. Az űrséta az ISS történetének 213. ilyen művelete volt, idén a nyolcadik a sorban.

Akinek nincs kedve végig nézni a majd 9 órás közvetítést, az alábbi videó nagyjából 15 percben összefoglalja a legfontosabb eseményeket:

Magyar idő szerint december 11-én kora este, 17:00-kor kezdődött meg a két űrhajós kilépésével a munka, ezt követően közel 3,5 órát vett igénybe szerszámok felpakolása, majd a sérülés külső helyének megközelítése. Az orosz szegmensen felszerelt Sztrela daru-karok segítségével manővereztek a Szojuzhoz, meglehetősen bonyolult módon, a darura fel kellett szerelni Kononyenko számára stabil állóhelyet biztosító platformot is, eztán tudtak apránként a célhelyszínre araszolni. A munkák után magyar idő szerint már 12-én, 0 óra 44-kor léphettek vissza az Űrállomás belsejébe a kozmonauták.

Az oroszoknak különösen nehéz munkával az űrhajó külső hővédő burkolatának, illetve a mikrometeoroidokat felfogó pajzsának megbontásával kellett megközelíteniük a lyuk helyét. Mivel az ISS fedélzetén rendelkezésre álló szerszámokkal dolgozhattak csak, erősen korlátozott lehetőségeik voltak a burkolat átvágására. Az űrséta ezen szakasza is igen hosszúra nyúlt, részben a szerszámok nem kimondott alkalmas volta miatt (normális esetben arra nincs szükség, hogy egy űrhajó külső burkolatát a világűrben felvágják, így erre szolgáló célszerszámot sem tartanak a fedélzeten), részben a lyuk pontos külső helyének behatárolása miatt. Az élő felvételek részint az ISS kupola ablakába helyezett kamerák, részint a két kozmonauta sisakkamerája segítségével készültek, ezeken túl Kononyenko egy GoPro kamerát is vitt magával, amellyel a felületet kellett neki még külön is videón rögzítenie.
A megfelelő pont eléréséhez egy tőrszerű „Rambo-kés” illetve egy sövénynyíró és egy lemezvágó olló szerelme gyümölcsének kinéző szerszám segítségével végezték el, hosszas kínlódással tudták átvágni a számos fém- és műanyagszövet-rétegből álló védőburkolatok sorát. A folyamatot rendkívüli módon megnehezítette, hogy mindezt persze az űrruhák vaskos kesztyűiben kellett megtenni, és persze súlytalanságban, mintha egy sebésznek állandóan változó megvilágítás mellett boxkesztyűben, egymásba gabalyodó fémzsinegekre kötött szikékkel kellene kivennie egy epekövet úgy, hogy az eset nem boncolásként kerül be végül a műtéti naplóba…

Bár az űrhajósok kiképzésekor az űrruhában végrehajtható külső szerelési munkálatokat is gyakorolják, ez nem egy előre tervezhető és betanulható folyamat volt, nem lehet azokhoz hasonlítani, amiket sokszor már évekkel a végrehajtást megelőzően pillanatról pillanatra megterveznek. A munkafolyamatok ennek köszönhetően elég nehézkesek voltak, s végig igen feszült volt a földi irányítócsapat is, és eleinte a két kozmonauta is kissé kapkodva dolgozott.

Csodálatos felgyorsított time lapse videón a két űrhajós munka közben:

A munkafolyamatok már az ötödik órát is elhagyták, mire bő másfél órányi kaszabolást követően sikerült elérni a Szojuz felületét, s a védőrétegek eltávolításával rá is találtak a lyukra öt óra 20 percnyi munka után. Kononyenko a lyukon lévő fekete ragasztóanyag felett egy szövetszerű, sárga foltos valamit látott (pókhoz hasonlította az irányítók kérdésére adott válaszában).
A lyuk megtalálását követően még egy kicsit vágni kellett a burkolatokból ahhoz, hogy mintát tudjanak venni a lyukon lévő ragasztóból is, illetve elkészülhessenek a közeli fotók is róla. Mintavételezés legfőbb akadályát a mikrometeoroid-védelmet biztosító alumíniumlemez jelentette, amelynek a vágással keletkezett pereme pengeéllé változott, s így a megérintése is veszélyes volt az űrruha épségének megőrzése miatt.
Elég nagy mennyiségű volt a kilógó anyag, de a fúró nyomai nem látszottak (a belső oldallal ellentétben). A mintavételezést egy smirgliszerű csiszolóanyag segítségével szerették volna eredetileg elvégezni, amellyel mind a lyuk környezetét, mind magát a lyukból kitüremkedő ragasztót megcsiszolva kaptak volna mintákat. Azonban a kilógó nagy mennyiségű ragasztó miatt végül egy ollószerű csipesszel is tudtak lecsípni az anyagból. Ezt követően került sor a smirglis megoldásra is. Ennek során ismét szóba került a világos (sárgás) foltos anyag is, amit Kononyenko a lyuk feltárásakor észrevett, s a földi irányítók kérésére ezt is megcsiszolta a kozmonauta. A feltárt területet nem kellett visszacsomagolni, mivel a Szojuz ezen modulja a visszatérés során már nem játszik szerepet az űrhajósok biztonságában. Az egyik kozmonautánál volt egy GoPro kamera, az azzal készült felvételekből íme egy rövid részlet:

A munka végeztével a két kozmonauta visszafelé is eljátszotta a Sztrela daru segítségével a zsiliphez vezető utazást, majd a daru rögzítését követően elindultak befelé. Ekkorra az ISS fedélzetén utazó másik 4 űrhajós biztonsági okokból már elhelyezkedett a két dokkolt Szojuzban (arra a nem igazán valószínű lehetőségre felkészülve, ha esetleg a zsilipet nem sikerülne bezárni a visszalépéskor). A két kozmonauta a zsilipbe lépés előtt ellenőrizte, hogy nincs-e a ruháikra tapadva valami cafat, amivel az Űrállomás belső terét beszennyezik. A túlzottan hosszúra nyúlt űrséta feladatai közt lett volna még az orosz modul külsejére szerelt kísérleti eszköz visszahozatala is, azonban ezt lefújták az irányítók a munka elhúzódása miatt.

A Szojuz MSz-9 egy hét múlva, december 19-én tér vissza a Földre, fedélzetén Szergej Prokopjev, Alexander Gerst és Serena Auñón-Chancellor űrhajósokkal.

A cikk képei az élő közvetítés videóanyagából készült képernyőfotók.

 

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)

Nincs még értékelés

Értékelés

About the Author: