Aki követi a magyar amatőrcsillagászat eseményeit különböző fórumokon, azoknak a Szolnoki TIT és annak tevékenysége bizonyosan ismerős lehet. Egy maroknyi fiatal csillagnéző, akik hegyeket megmozgatnak, folyamatosan észlelnek, fotóznak és ami talán a legfontosabb, személyes találkozókat szerveznek, melyen bárkit szívesen látnak.

Szabó Szabolcs Zsolttal beszélgettem a csoport múltjáról, jelenéről és remélhetőleg sikeres jövőjéről. Fogadjátok szeretettel a vele készült interjúmat.

Nos szervusz Szabolcs, mondhatnám druszám. Először is köszönöm, hogy elfogadtad a macsnet felkérését egy baráti beszélgetésre. Bemelegítésképp mesélnél nekünk kicsit a csoport előéletéről? Kik alapították és hogy teltek az elmúlt évek, évtizedek Magyarország legmagasabb lakott épületének tetején?

Szia Druszám, Szabi! Először is, hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy megköszönjem a lehetőséget, és köszönettel fogadjam el ezt a nemes felkérést. Örömmel teszek eleget, valamint örömmel válaszolok a kérdéseidre.
Huhh! Jót kérdezel. A csoport előélete. Hmmm….. Tudod, tavaly november hónapban az MTA által meghirdetett Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat alkalmából tartottunk minden novemberi péntek estén egy előadást. Az utolsó estén pont a kérdésedre adandó válaszokat ecseteltem részletesen. Tekintve, hogy nem voltál ott (fekete pont), pár szóban azért csak mesélnék erről. Nem indulhatok az ősrobbanástól, de azért a kellő pontosságú történelmi előzményekről röviden pár szóban annyit, hogy hiszed vagy sem, de szakkörünk az ország egyik legrégebben működő szakköre. Ha hozzáveszem azt a közel fél évszázadot, amióta van csillagászati élet és nívó Szolnokon, akkor az előző kijelentésem teljesen helyén való. Képzeld el, még az előző politikai rendszerben, amikor még kelet felől fújt a szél, az akkori 1950 és 1960-as években létesült egy szakkör, vezetője Tokody Lajos volt. Sokat kilincseltek, hogy legyen a városunkban csillagvizsgáló. Végül sikerült is. 1960-as évek Szabi! Az 1960-as években sikerült az akkori amatőröknek összehozni egy igazán színvonalas szakkört, majd képzeld, sok pozitív és egy két jelentős negatív hatás miatt létrejött egy második szakkör is, egy második kis csillagdával.

Mielőtt közbevágnál tudom, a kérdésed a jelenlegi szakkörre vonatkozott, de a múltról itt is és amikor erről szó esik meg kell emlékezzek. A 70-es években a második csillagászati szakkör és csillagda vette át a vezető szerepet, mert az elsőt ipari építkezések miatt le kellett bontani. A második szakkör, Dr. Dankó Sándor, Konkoly Thege Miklós szakköre volt, mely a kezdetek kezdetétől egészen a mi szakkörünk megalakulásáig (csúnyán fogalmazva) fenntartotta az átmenetet. Ez is közel negyed évszázad volt. A jelenlegi szakkör egy városi felsőbb vezetési intézkedés közvetett okaként és az előbbi szakkörök menedzselésekor kivívott munkaként jött létre. Annak idején megálmodták, milyen jó lenne, az egyik épülő magas toronyház tetejére csillagvizsgálót rakni, ami népi csillagda lévén a bemutatást szolgálná. Sikerült meggyőzni a városvezetést. 1975-ben elkészült a vasútállomás szomszédságában a 24 emeletes Torony Társasház. Ide fentre került a Jász-Nagykun-Szolnok megyei TIT és megalakult egy szakkör. Itt jön egy érdekes gondolat. Szakköri termünkön egy Kopernikusz nevével jelzett klub felirat látható a nagy vörös csillag motívuma is rajta van (ez egy réz veret, a  csillag nem vörös rajta). Elképzelhető, hogy az akkori szakkört is Kopernikusz-szakkörnek hívták. Majd a rendszerváltás idejére közel 2 évre bezárta kapuit a csillagászati élet Szolnokon. 1991 nyarán újra megindult a szakköri élet és a bemutatás is hála az akkori alapítóknak Kaposvári Zoltánnak, Prohászka Szaniszlónak és Ujlaki Csabának. A 90-es évek teltek, a szakkör technikai fejlettsége akkor egy ideig fejlettnek volt mondható, de hamar meg lett ez haladva. A bemutatások egészen 2004-ig egy 63/840-es kitűnő egészségnek örvendő Zeiss Telementorral történtek. Idő közben a művelődési központban megszűnő Galaktika Baráti kör meg lett invitálva egyfajta fúzióra és a 90-es évek közepén a két szakkör egyesült. 2001-ben rossz optikai minősége miatt elkerült tőlünk egy szakihoz a nagy 20 cm-es Cassegrain távcsövünk, melyet mi „Hófehérkének” hívunk. Ez a szaki közel 15 évig hozzá sem nyúlt és a pincéjében tartotta, legalább hozta volna vissza. Ám megjegyzem, legalább ez alatt a 15 év alatt nem lett nagyobb baja. A 2000-es évek elején csatlakoztam be én is a munkálatokba. Azóta is eltel több, mint másfél évtized. Rengeteg dolog történt. Amire emlékszem, az az, hogy a mai tevékenységünk, részvételünk a tudományos igényű ismeretterjesztésben, valamint az amatőrcsillagászati észlelések terén elért eredményeink árnyékába sem ér a régi szakköri tevékenység. Nem „leszólni” kívánom a régi szakköri tagokat és eredményeket, mert voltak, de lényegesen kevesebb, sőt, nagyságrendekkel kevesebb mint ma. Félreértés ne essék! Ez nem egyfajta „önelégültség”, hanem látom honnan indultunk el, hol tarthatunk most és azt, hogy hova kellene „révbe érnünk”. Mindig van hova fejlődni. Most is látom, mit lenne jó együtt elérni és szerencsére sokszor az utat is látom ehhez.

A tető pedig egy igazi természeti helyszín, esik, fúj, hideg van, süt a Nap (íme egy 360°-os panoráma). Néha nagyon nehézkes a bemutatás a nagy szél miatt. Ha lenne egy működő csillagvizsgáló kupolánk, persze könnyebb lenne. Én már annak is örülnék, ha szakkörünknek lenne egy ekvatoriális motoros Goto állványa, mely megbírná tartani a 20 cm-es Newtonunkat vagy a 20 cm-es „Hófehérkét” (Cassegrainünket) és saját műszereinket is. Nagyban megkönnyítené a bemutatást és a minőségi észlelést is.

Valljuk be őszintén, egyedülálló privilégum ez a helyszín, ahonnan tevékenykedhettek mindannak ellenére, hogy Szolnok kellős közepén talalható. Hogyan történt anno a helyszín kiválasztása, honnan jött a toronyház tetején elhelyezett csillagvizsgáló ötlete?

Gyakorlatilag az, hogy Mi ma fent lehetünk a város, a megye, az ország, a régió legmagasabb lakott épületének a tetején az egy igazán csodálatos – és ahogy kérdezted is – egyedülálló dolog. Egy erre tévedő lelkes látogató sem gondolná mennyi előnye van ennek a helyszínnek. Városunk 900. éves évfordulójára az akkori vezetőség átépítéseket tervezett be. Köztük volt ez a toronyház is. Sikerült meggyőzni a pártot (ne feledjük el a 60-as, 70-es években járunk!), hogy az egyik torony (ugyanis több is van) tetejére tervezzék be a csillagvizsgálót is. Nem olyan régen elkezdtem a régi kordokumentumokat, újságcikkeket vadászni, kideríteni, hogyan és miképpen vagyunk mi itt fent. Sok érdekes és látványos dologra bukkantam. Ez külön megérdemelne egy összefoglalót.

Manapság sokan ragadnak a számítógép előtt, egyre vonzóbb sokaknak az otthon adta kényelem a saját személyes élmény, megtapasztalás helyett. Szerencsére Szolnok és környéke abban a szerencsés helyzetben van, hogy itt vagytok ti, egy hihetetlenül aktív, fölöttébb kreatív és szimpatikus társaság. Milyen programokat is szerveztek éves szinten és hol tájékozódhatnak az érdeklődők?

Örülök neki, hogy rákérdeztél. Nem lesz kellően hiteles, ha azt mondom, hogy ha épp olyan városban lennék, ahol nincs csillagászati élet, nincsenek amatőrcsillagászok, elképzelhető, hogy egyáltalán nem kerülnék kapcsolatba a csillagászattal. Szerencsére ez Szolnokon nem így van. Persze, nem volt ez mindig így. A régi tagokkal van egy kimondatlan „nézeteltérésünk”. Ez pedig az, hogy a helyi sajtó képviselőivel jó a kapcsolat. Ez inkább érvényes napjainkban, mint ezelőtt 10 vagy 20 éve (a látogatottságon és a tagok számosságán is meglátszik ez). Sok régi újságcikk van, melyben az akkori kor eseményeiről adnak tudósítást. Rengeteg kordokumentumot láttam, melyben a régi szolnoki szakkörök eredményei, bemutatásai, rendezvényei, és kitüntetései szerepelnek. Úgy érzem, ahhoz, hogy valaki a régi korok amatőrcsillagászainak nyomába eredhessen vagy felelevenítse ezeket a nagyszerű eredményeket, hogy igazán jó „szolnoki amatőrcsillagásszá” és ismeretterjesztővé váljon, ahhoz sok és színvonalas rendezvény, bemutató, beszélgetés és előadás (lehetőleg telt házas) szükségeltetik. Nem mellesleg a rugalmasság és a szervezőkészség is jól jön ennek a nemes célnak a megvalósításában. Jelenleg egy olyan szakköri társaság van Szolnokon, akik partnerek ebben, köztük jó páran szintén előadók, szervezők, amatőrcsillagászok. Jó velük együtt szervezni. És, hogy a kérdésre konkrét választ adjak: sajnos, nem sajnos, minket is elért a facebook. Felismerve pozitív előnyeit, kihasználva ezt jutunk el ma sok mindenkihez. Csináltunk egy facebook oldalt, melyen amikor arra érdemes dolog történik beszámolunk. Csak és kizárólag szakköri produktumokat adunk közre, hogy ha valaki arra téved, lássa, hogy itt történik is valami. Nem célunk, hogy hírportál legyünk, emiatt csillagászati híreket nem osztunk meg. A helyi sajtó több szerkesztőjével van ma már jó kapcsolatunk. Reklám újságokkal és napilapokkal. Nagyobb rendezvényeinket igyekszünk jó előre megszervezni és meghirdetni. Ekkor amennyiben az újság szerkesztése azt engedi a szerkesztőknek, kisebb hírt vagy akár egész, néha dupla oldalas cikket adunk közre, ezáltal is reklámozva magunkat. Ma amikor sok fiatal (és szinte mindenki más is) napi szinten órákra lefoglalja az ujjait különféle „okos” eszközökkel, akkor tartva a (rossz) korszellemmel, nekünk is át kell magunkat „okosítani”. De természetesen a nyomtatott sajtó az igazi.

Rendezvényeink közt a legnagyobbak és a legnépszerűbbek a nyár derekán, június végén rendezendő Múzeumok Éjszakája. Tavaly például több százan jöttek el, majdnem elértük a félezres látogatottságot egy éjszaka alatt. Eszméletlen volt. A szakköri tagok maximálisan kivették magukat a rendezvény előzetes és aktuális munkálataiból. Kezdve a rendezvény előtti „nagy hajrában” amikor a hírelés’ folyik és a meghívások. A rendezvényen pedig 11 távcsővel folyt a kedves és rendkívül népes látogatóknak a bemutatás. Kitűzőnk is volt, röplap anyagunk is teljesen elfogyott. Rendkívül fontos itt megemlítenem, hogy szakkörünknek nincs 11 db távcsöve. Ezeket a tagok saját maguk hozták fel és önállóan „szólóban” csinálták a bemutatást észlelést. Körülbelül fele ekkora érdeklődéssel szoktuk megrendezni, szeptember végén a Kutatók Éjszakáját. A mi lelkesedésünk töretlen, a látogatókból van némileg kevesebb ilyenkor, sokan nyári kiránduláson vannak itt, ősszel már nem jönnek. Ez a rendezvény nálunk a 2014-es kezdést követően is két napos rendezvénnyé nőtte ki magát. Rengeteg felajánlás, önzetlen támogatás szokott érkezni, előadóktól előadások tekintetében. Mit tegyen ilyenkor az ember? Rangsoroljon, szelektáljon? Nem! Minden kell, akkor a rendezvényt bővítjük két naposra. Idéntől, ha jól értesültem, az országos rendezvény is két napossá válik. Késő ősszel a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából novemberben szoktunk előre meghirdetett rendezvényt, előadásokat és távcsöves bemutatásokat tartani. Év végén, pedig eddig 2011-től, mindig megrendeztük egy év kivételével a szakkör nagy találkozóját. Tavaly év végén volt a hatodik ilyen nagy alkalom. Ilyenkor a teljes tagságot invitáljuk, közel 50 emberről beszélünk. Mindezek mellé meghívunk csillagászati szempontból véve amatőr vagy profi csillagászokat, a „szakmai celebeket” is.

Semmiképp sem unatkoztok! Hogyan szólítjátok meg a hétköznapi embereket, milyen kapcsolatotok van a fiatalsággal?

Ez egy jó kérdés. Ha lehet erre válaszolni egy rövid mondattal: a tudományos igényű személyes ismeretterjesztéssel. Ez azt jelenti, hogy nem csak itt tartunk rendezvényeket, hanem máshol is. Legfontosabbak az iskolák. Szoktak iskolás csoportok jönni hozzánk, ilyenkor (régi szocialista fogalommal élve) társadalmi munkában megoldjuk, hogy az iskolás csoportok eljöhessenek és hallgathassanak egy élő csillagászati előadást. Hozzátenném nem könnyű megoldani. Viszont van egy jelmondatunk: „Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.” Ha nagyon akarjuk megoldjuk. Szakkörünk tagságát nézve úgy érzem a tagok jelentős része elkötelezett ennek a nemes célnak, sőt ennek a talán legnemesebb célnak a megoldásában és megvalósításában. Van, amikor Mi megyünk „házhoz” az iskolába. Már tavaly is, de idéntől még több helyi és vidéki iskolával vettük fel a kapcsolatot intézményi szinten is, segítve a mai közoktatást és a gyerekek természettudományos ismereteinek bővítését. Úgy gondolom, ez az igazán nagy dolog, amikor a vezetőségek felől is mutatkozik igény a munkánkra.

Dícséretes hozzáállás, nem lehet elég korán kezdeni a hobbi népszerűsítését. Hogy vélekedsz a magyar amatőcsillagász életről 2018-ban?

Olyat kérdeztél, hogy „na még”! Hogyan vélekedem a hazai amatőrcsillagászatról jelenleg, hol tart ma ez a mozgalom 2018-ban? Ez egy nagyon komoly kérdés. Kellő szerénységgel úgy érzem, nagyon sok mondanivalóm lenne ez ügyben. Kutatva, tanulmányozva régebbi korok amatőrizmusát, a helyzetet, vannak kellőképp összehasonlítható és össze nem hasonlítható dolgok. Egy ember véleménye nem volna kellőképp reprezentatív, pláne nem az enyém. Ám ha mégis fenntartod kérdésedet, úgy látom, van hova fejlődni. Sokaknál látszik ez a cél, az út, megint másoknál a leragadást és a megkötöttségeket látom, az újításra való igény részben vagy egészben való elutasítását. Ne érts félre, minden oldalról láttam és beszéltem ilyen „képviselőkkel”. Összességében úgy érzem, hogy mindenkit az amatőrcsillagászat iránti egyfajta szeretet, az élmény átadásának katarzisa mozgat. Az eszköz és a megvalósítás útja különbözik. Van akinél a személyes siker ezt néha valamennyire beárnyékolja és sok olyan is van, ahol a nemes közös cél lebeg az önfeláldozás mellett. Nem szabad megállni! Azt sem mondom, hogy rohanjunk. Ez a téma szubjektíve úgy látom kellő elmélyültséget, rátermettséget és elhivatottságot igényel. Félgőzzel ezt nem lehet csinálni. Vannak szenzációs előnyök és vannak hibák is. Emberek vagyunk, nem vagyunk tévedhetetlenek és hibátlanok. Ezzel együtt kell élnünk ennek a témának a művelése közben is. Talán ez lenne igazán az a mondat ami bennem él, amikor ez a kérdés felmerül.

Mert talán most, hogy elkészült Szőke Balázs „Csillagnézők” című filmje, úgy érzem egyre aktuálisabb a kérdés. Fantasztikus, eddig talán alig ismert rettentően pozitív tényeket helyez előtérbe, a hobbi határtalan szeretete talán a legszembetűnőbb üzenete a filmnek. Ugyanakkor akarva-akaratlanul biztosan rávilágít majd a gyenge pontokra, azokra a területekre ahol van még mit fejlőni.

Nagyon örülök annak, hogy elkészült a „Csillagnézők” című film. Ott voltam az MTA bemutatón. Felemelő érzés volt ott lenni a hazai tudomány fellegvárának ékkövében – a díszteremben. Sok ismerős arcot, rengeteg mosolyt és sok kérdező szempárt láttam. Eltelt egy hét, a film úgy tudom, hogy az MTV keretein belül valamiképpen adásba is kerül majd talán. Ez csodálatos dolog. Ugyanakkor a negatív kritikákból is kaptam én is és sokat olvastam is. Igen. Az elmúlt pár napban azon gondolkodtam, miért? Miért jön ennyi, és ilyen kritika. Tudom, hogy ez a film nem a „Hobbym a csillagos ég” újragondolása. Vajon amikor azt a filmet a 60-as évek végén közreadták, vajon akkor is ennyi és ilyen kritika volt? Szerintem nem. Ez az amit ma negatívumként emelnék ki. Jön valaki, aki csinál egy olyat, amit addig így senki és ahelyett, hogy örülnénk, hogy van egy ilyen alkotás, a sok negatív kritika csak dől, mint a csapolt sör. Vajon lesz-e e valaki aki elzárja ezt a csapot???

Ahogy a felvezetőben is mondtad, csillagnézővel beszélgetsz. Te is csillagnéző vagy! Amire utaltál is igaz, szerencsénkre a stáb úgy döntött, hogy Minket is meglátogat. Elfogadva és örülve a felkérésnek készültünk erre. Ahogy az a filmből látszódott, amikor a stáb nálunk járt, nem a szakkört, a munkásságunkat akarta bemutatni, hanem azt, hogy itt speciel van pár fiatal, akik összejárnak, együtt jól érzik magukat, nem áll meg a társasági együttlét a csillagászkodásban, hanem együtt közösen kirándulunk néha vagy együtt páran megnézünk néha-néha egy-egy filmet. Ha most a sok sérelemmel azonosulnék, azt mondanám miért csak erre voltak kíváncsiak velünk kapcsolatban, de nem teszek ilyet. Lesz még folytatása a filmnek. Azzal, hogy részesei lehettünk ennek a nagyszabású filmnek Mi is, hogy szakkörünkben összesen hat kis csillagnéző van, egyfajta elismerést kaptunk a rendezőktől, a stábtól, és a mozgalomtól. Ez az érzés csodálatos és arra biztat, hogy megéri a sok áldozatvállalást és a befektetett munka egy olyan célt szolgál, mely mindenképp vitán felül, felettünk áll…

Nos ha szabad becsempésznem a saját magán véleményem, ti okoztátok a legvidámabb perceket a filmben – számomra mindenképpen. Szerintem sokan szeretnék kis hazánkban, ha a saját településükön is működne egy hozzátok hasonló vagány szakkör. Nem kockafejek, hanem hétköznapi átlagos fiatalok, akik a közös hobbi iránti vonzalmuk mellett mint egyének is remekül kijönnek egymással, tisztelik egymást és egymás véleményét. Bízom benne, hogy egyedülálló, de mindeképpen példaértékű dolog ez. Szerintem pont rólatok szól leginkább a Csillagnézők. De irányítsuk át figyemünk képzeletbeli GOTO mechanikáját az „eszközparkra”. Milyen felszerelést használtok a hétköznapok alkalmával, van-e esetleg valamilyen távcső-különlegesség a birtokotokban, valamint mire lenne szerinted a csoportnak leginkább szüksége felszerelés tekintetében?

Ezek után egy ilyen egyszerűt kérdezel? Szakkörünknek van pár távcsöve. Tekintve a tagok lelkesedését, nem hagyhatom szó nélkül őket sem. Kicsit ha engeded kitérnék előbb picit mellékvágányként a szakköri közös munkálatokra. Idén lesz három éve, hogy korszerű dekorációval igényesebbé és otthonosabbá varázsoltuk termünket, melyben sok szakköri munka, felvétel és ötlet kapott helyet. Van egy webkameránk is, mely a városra néz és a nap teljes időtartamában elérhető az időképről. Van két igazán érdekes kuriózum, amolyan ritkaság távcsövünk. Korábban említettem neked, hogy sokáig egy 63/840-es Zeiss Telementorral folytak a bemutatások. Sőt! Ma azt kell mondjam, ez a műszer az egyik, ha nem a leginkább közkedvelt távcsövünk úgy, hogy beelőzte a nagy Cassegrain műszerünket is talán. Ez a kis Zeiss távcső a legrégebb óta használt műszerünk. Szabi! Olyan képe van, hogy az szinte hihetetlen. Olyan gyönyörű vele a Nap, van hozzá egy krómszűrő is. Csodálatos benne a Hold, főleg kis nagyítással. Tűéles kontrasztos képéért a kortalan optikája felelős, mely az évek során cseppet sem romlott.

Fő műszerünk egy igazi kuriózum. Ez a 203/3048-as Star Instruments optikákkal szerelt Sajó Péter féle hagyományos Cassegrain elrendezésű villás mechanikájú távcső. Szenzációs. Tudomásom szerint ilyen az országban talán három vagy négy van csak! 2015-ben került vissza hozzánk, amikor egyik barátommal elmentünk érte és „hazahoztuk”. Rá egy évre sikerült összehozni, megmenedzselni, hogy felújítsuk. Erről az avató ünnepségen közvetítést is adtunk, mely nagy találkozónk 5. alkalma is volt egyben. Ekkor hoztuk vissza újra a köztudatba. Ahol csak beszélek erről, mindig megemlítem, hogy van két olyan ember akik nélkül ez nem valósult volna meg: Deák Zsolt, aki a szakkör mindenese, egy kreatív, barátságos, mindenre nyitott szemekkel reagáló igazi vérbeli szakember, valamint az „oroszlán” másik részét vállára vevő Kurucz János, aki hiánypótló személye ma (úgy érzem) az amatőrmozgalomnak. Van egy fiatal srác is a szakkörünkben akit János még tanított is középiskolában, tőle szabadon mi Őt csak „A Mester”-nek hívjuk. Nem véletlenül. Aki ismeri munkásságát, tudja miért mondhatjuk ezt. És hogy miért említem Őt ilyen hosszasan? Ugyan nem mondom ki hivatalosan, de egyik külsős tagunk Ő.

Mindezt egybevetve ez mind jól is hangzik, csak a gond az, hogy egyik állványunk sem automatizált. Égetően nagy szükségünk lenne egy olyan GOTO állványra, mely legnagyobb távcsöveinket, beleértve a 25 cm-es Newtont is elbírná, mivel szakkörünkben sok ember rendelkezik fényképezőgéppel, alkalmas kamerával, a tagok szeretnének égboltfelvételeket és mély-űri objektumokat is lefotografálni. Arról nem is beszélve, hogy lényegesen megkönnyítené a látogatók számára az egyes halványabb, de távcsőben mégis látható objektumok megpillantását, elkerülvén a keresgetés által kiesett időt, valamint az objektumnak a látómezőből való lassú kijutását.

Nos köszönöm, hogy beavattál kicsit a szolnoki amatőrcsillagászok cseppet sem unalmas életébe. Az eddigihez hasonló sikeres és eseménydús folytatást kívánok a munkátokhoz.

Köszönöm szépen én is, hogy ez ügyben megkerestél és örülök neki, hogy a macsnet szerkesztősége érdemesnek talál bennünket a megjelenésre.

Derűs eget és sok kiváló észlelést kívánok nektek!

 

Nagy Szabolcs