2017.02.11.

EQ6-R bemutatása

Sziasztok!

Ebben a rövid írásomban a SkyWacther új EQ-6-R Goto mechanikáját szeretném nektek bemutatni.
Történt ugyanis, hogy tavaly ismét nyertem a MOL-Új Európa Alapítvány Tehetségtámogató Programjában, és az előző évhez hasonlóan ismét eszközvásárlásra használhattam fel a keretösszeget. Az M-Gen után idén a SkyWatcher legújabb, EQ-6-R GoTo mechanikáját szerezhettem be a btc-ből, és erről szeretném leírni a tapasztalataimat. Azt előre leszögezem, hogy saját véleményt írok, nem csak a pozitívakat fogom kiemelni.

A mechanika már 2016 augusztusában a boltokba került és a hazai nagyközönség láthatta is a tarjáni MTT-n Éder Iván előadásában, ami alapján egészen bíztatónak tűnt, de utána lekerült a boltok honlapjairól, és csak később tudtam meg, hogy ez a multi hibája volt: az történt ugyanis, hogy a hivatalos bejelentésig nem adhattak el több darabot a boltok, és ez a pillanat csak most 2017 februárjában jött el. Így ezen cikk írását is ehhez időzítettem.

 Mivel az eddigi mechanikáim szinte mind másodkézből kerültek hozzám, így most tapasztalhattam meg, hogy milyen érzés is egy ilyen komoly műszert először kibontani. A futár két részben hozta a mechanikát: a nagyobbik dobozban volt a fej, és a kiegészítők, a hosszúkás dobozban meg a láb, és 2 darab 5 kg-os ellensúly. Itt ért az első csalódás, ugyanis a hirdetésben (képeken is) még 4 darab szerepelt, de kibontva már sajnos csak 2 darab ellensúly fogadott. Mindegy, gondoltam, nekem ez is bőven elég. Kiemelve a lábat és ráhelyezve a fejet azonnal érzi az ember, hogy ez bizony egy komoly mechanika, rendkívül robosztus, ugyanakkor dizájnos megjelenéssel.

Itt már tényleg adtak a külsőre, amit persze tudom, hogy nem jelent semmit képalkotás szempontjából, de ha előreláthatóan több évig lesz a társam, akkor mégiscsak jobb erre ránézni. J Hogy milyen újítások is vannak az előző modellhez képest? Számomra a legfontosabb a beépített bordásszíj hajtás volt, természetesen mindkét tengelyen. Ráadásul a bordásszíj most már a kis fedőlap kicsavarozása után egyből elérhető, míg aki alakított már át EQ-6-ot bordásszíjasra, az tudja, hogy a korábbiakban ez a teljes mechanika szétszedésével járt…

 Elvileg új motorok is vannak benne, nagyobb a nyomatékuk, meg pontosabbak, de szerencsére a 150-es csőtől az előző sem szakadt meg, szóval szépen teszik a dolgukat. Új benne még a kézivezérlő is, mely már támogatja az AZ módot is. Egyébként ez méretre nagyobb, mint az előző, és sehogy sem áll kézre nekem ez az újabb fajta, a régi hand controllert jobban szerettem. Igaz viszont, hogy a kezdeti csippanás után gyorsabban lehet végigmenni a beállításokon, ha ez valakit vígasztal. Új még benne a PPEC, de bevallom őszintén nem próbaltam ki, ugyanis úgy voltam vele, hogy aki meg tudja venni ezt a mechanikát, annak már autoguiderre is futja, az pedig bőven felülírja a PPEC-et. Egy másik, kissé zavaró hibára a fékeknél lettem figyelmes: valószínűleg a gyárban mindenhova kentek belül a zsírból, többek között arra a helyre, ahol a féknek szorítania kellene. Így viszont a fékek teljes meghúzás esetén sem tűnnek olyan szorosnak, mint az előző EQ6-osom esetében. Egy teljes szétszedés-kipucolás javítana a dolgokon, de ezt egyelőre nem vállaltam be. Ezek lette volna a belső újítások, most nézzük miben változott meg külsőre.

Kezdeném a házra erősített fogantyúval: végre ezt is megoldották, így stabilabban és kényelmesebben szállítható lett. Az előzőt konkrétan nem is lehetett normálisan megfogni. Lecserélték a pólustávcső nagy, fehér menetes kupakját is egyszerű csavaros megoldásra, így pakolásnál nem kell azzal vesződni, hogy a finom menetemelkedés miatt miért nem megy vissza a helyére. Aztán nagy könnyítés még, hogy nagyobb csavarokat szereltek be a pólusmagasság állításához. Valljuk be, az előző az siralmas volt. A fém kallantyút nem lehetett meghúzni normálisan, vagy ha igen, akkor meg túlhúzta magát, ráadásul a csavar elferdülése is gyakori probléma volt. Itt már szerencsére jóval kisebb a gondunk, ráadásul a déli irányba néző kar kallantyúja egy rugóval nyomható be, és ha nem használjuk akkor visszaugrik alaphelyzetbe, így remélhetőleg nem fog beleakadni semmibe. A maradék 3 pólusállító csavart, és a prizmasín 2 csavarját egységesítették, a kúpos kialakításnak köszönhetően könnyebben húzhatóak meg, még most télen kesztyűben is. Sőt, a 18-dik szélességi kör alatt észlelők kaptak egy hosszabb csavart is. A pólustávcső egyébként már az újabb fajta, precesszió korrigált szállemezzel érkezik, gyárilag elég jól párhuzamosítva van, de azért érdemes leellenőrizni.
Az ellensúly tengely is kuplungos megoldás helyett egy csavart kapott, és ugyanúgy jár hozzá hosszabbító toldat is. Jó hír annak, aki sokat utazik, hogy az eddigi hordtáskák ugyanúgy használhatók hozzá, csak a nagyobb méretek miatt a pólusállító csavarok közül ki kell venni néhányat, hogy rendesen beleférjen a táskába.

Megváltoztak a csatlakozók is. A tápegység az előző dugaszos megoldás helyett menetes rögzítést kapott. Ennek nem igazán örülök, ugyanis ha feszülne a kábel, nem tudna kijönni, hanem csak egyre jobban húzná. Véleményem szerint ez csak egy olcsó marketingfogás, hiszen így le kellett cserélni a tápegységet, megfelelő adapter hiányában…
A külön tápegység pozitívuma, hogy legalább tisztességes, 4 Ampert tud leadni, és szerencsére a kábele is elegendően hosszú, ami azért manapság elég ritka. A tápegységben igazából az nem tetszett, hogy a mechanika felőli csatlakozója ugye menetes, tehát a reklám szerint nem tud kiesni, ugyanakkor meg az AC-DC átalakító utáni része meg szivargyújtós, és az meg elég könnyen kiugrik a helyéről, nem egyszer tapasztaltam már. A legviccesebb persze az, hogy egy 8800 Ft-ba kerülő távcsöves kiegészítőre ráírták a „for indoor use only” feliratot. Úgy látszik a mérnökök a szobából távcsöveznek…

Új csatlakozó is került a panelre, ez a snap port vagy magyarul expovezérlő. Bevallom, hogy ennek sem látom sok értelmét. Ugyanazt tudom mondani, amit a PPEC-re is. Hiába tudjuk vezérelni a mechanikáról, amíg nem tudjuk bolygatni, addig komoly munkára nem sok értelmét látom. Távcsőnél nagyon csíkozódni fog az összegzett kép, esetleg obinál van értelme, pl nagyon sűrű csillagmezőnél nem fog látszódni a bolygatás hiánya. De ezt meg tudja egy nála tizedakkora súlyú állvány is, felesleges lenne ezt cipelni.

 Természetesen az ég alatt is teszteltem több éjszakán keresztül, pár sorban ezt is leírom, hogy hogyan teljesített. Először direkt nem állítottam a mechanikán, kíváncsi voltam, hogy gyárilag mit tud. Hát, az első képek elkeserítőek voltak. Borzasztó elhúzás volt megfigyelhető. Ezután benyomtam a fényképező élőképjét, és figyeltem, hogy a kézivezérlőt nyomkodva az irányváltások között mennyi idő telik el. Bizony, több mp-es holtjátéka volt, ami egy asztrofotózásra tervezett mechanikánál elfogadhatatlan. Mit lehet tenni? Bizony állítgatni kell. Amire ezt megcsináltam, az nem egy éjszaka volt. A csigakerekek és a csigaorsók között volt a gond: az állítócsavarokkal közelebb kellett helyezni a csigaorsót a csigakerékhez. Valamint a bordásszíj is laza volt, de a közelebb helyezéssel ez is feszesebb lett, azonban ezen a téren még futnom kell egy kört. A képen az M-gen kijelzőjén látható, hogy hogyan reagál a mechanika a vezetési parancsokra.

Alább látható bal oldalt az első képek egyike, a jobb oldali pedig egy jó beállítás utáni. Fontos, hogy egy bizonyos határ után az M-Gen paraméterek jó megválasztása a kulcsfontosságú, és nem a mechanikával való bíbelődés.

Végül, de nem utolsó sorban nézzük azokat a piszkos anyagiakat. A mechanika csak Goto változatban kapható, az utóbbi évek mechanikáihoz hasonlóan már nincs Syntrek vezérlős kivitel. A jelenlegi állás szerint az ára 469 ezer Forint 2017 februárjában. Ha az elődjével, az EQ6 GoTo-val hasonlítjuk össze, akkor már csak a beépített bordásszíj miatt is bőven megéri az árát, hiszen ennek a cseréje eredetileg anyag+munkadíjjal együtt több tízezerre rúgna. Gyanítom, hogy lassan meg is fog szűnni az EQ6, és csak az új változat fog maradni. Nem ilyen egyszerű a helyzet a nagytesóval, az AZ-EQ6-tal. Itt az árkülönbség már 130 ezer Ft-ra rúg. Aki vásárlás előtt áll, annak azt kell mérlegelnie, hogy az AZ-EQ6 által nyújtott főbb pluszok, vagyis az AZ mód, a körkörös fék, az enkóderek, a jobb geometria és a jobb pólusmagasság megérne-e neki ennyit.

Összegezve a fentieket, a SkyWatcher egy jól bevált mechanikára ismét tudott néhány újítást dobni, így az itthon is méltán népszerű EQ6 sorozat még sokáig az amatőrök és asztrofotósok egyik kedvence lesz.

Szűcs Mátyás

4.06/5 (16)

Értékelés

About the Author: