2018.12.10.

Egy távcső születése – Hődör Gábor írása

Régi álmom vált valóra azzal, hogy saját készítésű távcsövet csinálhattam. A történet még nyár elején kezdődött amikor az MCSE tükör csiszoló szakkört hirdetett a Tarjáni találkozóra. Szerintem elsőként jelentkeztem a feladatra. Leegyeztettük, hogy miket kell beszereznem az augusztusi táborig. Különböző finomságú csiszolóporokra és még egy két apróságra volt szükség. A csiszolásra váró üveget és az ellenanyagot az MCSE biztosította, még a régi Urániás időszakból megmaradt korongokkal.

Tükörcsiszolás

Augusztus 9-től 12-ig tartott az idei távcsöves találkozó, ez idő alatt volt lehetőség, hogy a tükörcsiszolást tapasztalt szakemberek irányítása alatt végezhessem. Tudtam, hogy ha nem készülök el a szakkör végéig, akkor újabb egy évet kell várnom a következő táborig, hogy befejezhessem a tükröt. Ugyanis önállóan, tapasztalat és tesztelő műszerek hiányában ezt nem tudnám folytatni. Így nem maradt más mint maratoni tükör csiszolásba és polírozásba kezdtem. A célom egy hosszú fókuszú, bolygózós távcső készítése volt. A kapott üvegkorong kb 155 mm átmérőjű, amihez 1200 mm körüli fókuszhosszt terveztem. Péntek reggel a kapott instrukciók alapján el is kezdtem a csiszolást. Először a 60-as porral kezdtem dolgozni, majd szépen fokozatosan jöhettek az egyre finomabb fokozatok. 120-as, 300-as, 400-as majd a 600-as porok követték egymást.

Ez egy jó 8-10 órás munka volt. Nap végére eljutottam odáig, hogy elkészíthettük a szuroktárcsát a polírozáshoz. Úgy gondoltam, hogy a nagy részén már túl vagyok, mert másnapra már csak egy nagyon finom csiszolópor, valamint parabolizálás, polírozás volt hátra. Rosszul gondoltam, mert most jött csak a java. A parabolizálás iszonyat hálátlan feladat, ha kicsit rossz irányba halad a dolog, utána órákig lehet javítani az üvegfelületet. Volt itt peremkopás, túlmélyített tükörközép, stb. Szóval úgy éreztem, hogy inkább már visszafele haladok minthogy a cél felé. Lassan kezdett lemenni a nap is, de én még sehogy se álltam. Pihenésképp összeraktam a fotós felszerelésem, hogy menjen az asztrofotózás is közben, majd folytattam a polírozást sötétedés után, lámpafénynél. Persze folyamatos ellenőrzés mellett.. Hajnal 1 körül hagytam rá a dolgot, ekkor már nem volt olyan porcikám ami ne fájt volna a monoton munkától. Egy lelkes másik amatőr még ekkori is folytatta a csiszolást. Vasárnap reggel jött egy utolsó teszt (Ronchi-teszt). A sokat látott, tapasztalt tükörcsiszolók véleménye alapján a félkész tükröm, idézem: “egy átlag Skywatcher távcső minőségét elérte” a két maratoni nap alatt. Még egy kicsit lehetne rajta dolgozni, de ha így megelégszek vele akkor lehet alumíniumoztatni, felvinni rá a tükröződő felületet. Mivel a tábornak vége, mást se tudtam csinálni, csak megelégedni a teljesítményemmel, elcsomagoltam a leendő tükröt és indultam haza Tarjánból. Gondolatban már a távcsőépítést tervezgettem.

Távcsőépítés

Amikor nekifogtam a távcső elemeinek elkészítéséhez még nem volt 100%-os elképzelésem a végeredményt illetően. Ezért, hogy kicsit kézzelfoghatóbb legyen a dolog, megszerkesztettem 3D-ben ami összeállt a fejemben. Főtükör – , segédtükör tartó, tubus, kihuzat, prizmasín, merevítő gyűrűk stb.

Az anyaghasználathoz főleg alumíniumra és pvc-re esett a választásom. A tubust bádogossal hengereltettem 200 mili belső átmérőjűre. Ideális méretnek bizonyult, mert a 200-as pvc cső véglezáró dugó pont belecsúszik ebbe a tubusba. Így könnyedén tudtam merevítő gyűrűket rakni a távcső vázába, valamint a főtükörtartó alapját is ez adta. A pvc dugóra hatszög alakú alumínium tükörtartó került, majd parafakorongok, rá a főtükör, amit danamidból kifaragott karmokkal szorítottam le. A segédtükörtartó magja és maga a s.tükörtartó egy 3cm átmérőjű alu rúdból lett kialakítva. Szerencsére segédtükör tartó póklábakat nem kellett csinálnom, mert a másik távcsövem gyári lábait már régebben erősebbre cseréltem, így azokat most fel tudtam használni. Kihuzatom is volt egy régi távcső tuningolás miatt. Prizmasínnek egy másfél centi vastag alumínium sínt használtam, tubusgyűrűnek légtechnikai boltból szereztem csőbilincseket. Sok sok mérés, fúrás, reszelés, csiszolás, menetvágás, festés, fóliázás után végre kezdett összeállni a távcső. Ahhoz képest, hogy egy garázsban, hobbi szerszámokkal készült minden, meglepően precízre sikerült. A párhuzamos párhuzamos, a merőleges merőleges lett, pedig csak egy kis satu, kézifűrész, köszörű és egy kis állványos kézi fúró állt rendelkezésünkre.

Ui.: Ezúton is hatalmas köszönet édesapámnak a távcsőépítésben való segítségéért.

Távcső teszt

A főtükör jelenleg még a tarjáni állapotban van, nincs még alumíniumozva. Valószínűleg ez már csak jövőre lesz megcsinálva. Egyeztetnem kell még a szakemberrel, hogy mikorra tudja elvállalni. Elég speciális folyamat ez, vákuumkamrában rá kell gőzölni az alumíniumot a polírozott üveg felületére. Szóval csak páran vannak az országban akik ezt meg tudják csinálni. De ha az üvegfelület fel van polírozva, minimálisan ezért már visszatükrözi a fényt, így olyan fényes felületen mint mondjuk a Hold, akár ki is lehet próbálni a távcsövet. Sajnos az időjárás nem túl kegyes az elmúlt időkben de a múltkori telihold után pár nappal volt pár óra derült. Igaz hogy fátyolfelhős volt az ég, de egy teszthez nekem megfelelt. A jusztirozást hozzávetőlegesen megcsináltam (elég nehéz úgy pontosan beállítani a tükröket, hogy a jusztir lézer fényét alig veri vissza a tükör). Okulárt raktam a kihuzatba és célba vettem a Holdat. Elkapott az igazi Firstlight érzés. A látvány lenyűgözött. Az elmúlt pár hónap munkája meghozta a gyümölcsét. Sokáig nem gyönyörködhettem a látványban, mert közben újra jöttek a felhők. Ezért gyorsan felraktam a fényképezőgépet a távcsőre és exponáltam egyet, hogy megörökítsem a pillanatot. Persze nem ez lett életem képe, de nem is az volt a célom.

Pár héttel később, újabb lehetőség adódott tesztelni a távcsövet. Nem lennék igazi asztrofotós ha nem egy fényesebb mélyégobjektumon akarnám kipróbálni. Persze tudom, hogy ez nem egy mélyegező távcső az F8-as fényerejével, főleg hogy a tükör még nem is igazán tükröz. Igazi fényerőről nem is lehet beszélni, a fény max 10%-át ha visszaveri a üveg, de a kíváncsiság nagy úr, szóval megcéloztam az Orion ködöt. Az Iso-t felraktam a legmagasabb 6400-as értékre (ennyit tud a régi Canonom) és elindítottam egy 10 perces expót. A fókuszt szinte vakon állítottam, mert az élőképen nem láttam semmit. Ami kijött nyers kép, az több mint biztató. Persze a magas Iso-tól nagyon zajos lett a kép, és az erős széllökések meg-megrángatták a távcsövet, a vezetés így nem lett tökéletes. De a próba fotózás célja nem is ez volt. Utómunkával kicsit visszább vettem a zajt, de nagyon sokat nem akartam dolgozni a képen. Szerintem így is magáért beszél.

Lenyűgözött hogy a hobbi – barkács körülmények közti kézi tükörcsiszolás, fűrészelés, fúrás, faragás eredménye egy használható távcső lett. Alig várom hogy a főtükör is elnyerje végső állapotát.

A jelenlegi állapotig kb 70-80 óra aktív munka lett belerakva. Lassan haladtam vele, de nem is akartam összecsapni. Érdekességképp csak a segédtükörtartó amíg elnyerte a végleges formáját, a sima alu rúdból mire méretre vágott lesarkított, kifúrt, póklábakkal rendelkező, fekete segédtükör tartó lett több mint 10 óra ment el. És még sorolhatnám.

Nem vezettem pontosan – de általában mindenkit ez érdekel – mennyi lett a vége? Nagyon nagy segítség volt az MCSE felajánlása az üvegkorongokról, így csak a többi anyagköltséggel kellett számolni. A szerszámok adottak voltak, egy két apróságot kellett venni (csiszolópapír, menetvágó, stb.) Saját munkabért nem kell számolni, bár ha a munkaórákat ki kellene fizetni valakinek, akkor megdöbbentő végösszeg jönne ki. Mindent összevetve kb 45-50ezer forintban állta meg a történet. Erre fog még rámenni a tükör alumíniumozás költsége.
De összességében mindent megér, hogy elmondhatom ez a távcső szó szerint az én távcsövem.

Hődör Gábor

5/5 (7)

Értékelés

About the Author: