Az asztofotózás elég speciális területe a fényképezésnek, emiatt speciális a műszer-és felkészültségigénye is. Erre semmi más ok nincs csak az, hogy mozgó céltárgyat kell fényképeznünk sok esetben nagyon hosszú záridővel.
Tehát :”rá kell mozdulnunk” a céltárgyra.

Értelemszerűen ennek csak úgy van értelme, ha nagyon pontosan tesszük. Két könnyítésünk van. Az egyik, hogy állandó a mozgás sebessége, a másik, hogy „csak” egy tengelyen (irányban) kell követnünk a mozgást.

Néhány alapkövetelmény :

1. Hosszú expozíciós, pontszerű csillagokat ábrázoló képekhez elengedhetetlen egy jó minőségű, a műszer saját súlyához képest megfelelően STABIL, követőmotoros csillagászati távcsőállvány (mechanika)! (A követőmotor- vagy óragép- arra hivatott, hogy a Föld forgását ellensúlyozza. E nélkül a pl. 100x-os nagyítású távcsőben a Föld forgása százszorosának megfelelő sebességgel látnánk „kivonulni” a csillagokat a látómezőből). Ez a kritérium még a Hold esetében is fennáll, talán csak Napkorong fényképezésénél lehet eltekinteni tőle.

2. Próbáljunk meg minél kevésbé fényszennyezett, sötét ég alatt dolgozni! (a belvárosból nem az igazi, hisz onnan csak a legfényesebb csillagok látszanak, vagy még azok sem) kivéve: Hold, Nap, és néhány bolygó. Érdemes kimenni a városból, néhányszor 10 km-re legalább.

3. Ahhoz, hogy tudjuk egyáltalán, hogy mit akarunk, ill. lehet fényképezni, ajánlanám, hogy aki ilyesmire adja a fejét és idejét, olvasson el legalább egy alapszintű csillagászati ismeretterjesztő könyvet. Ma már elég nagy választék van a könyvesboltokban. Illetve „A GOOGLE A BARÁTOD” , valamint a macsnet 🙂
Sokan azt sem tudják, hogy mikor, -az még hagyján-, de hogy mit látnak az égen. Erre kiváló segítség lehet a számítógépre vagy akár mobiltelefonra -akár- ingyenesen letölthető csillagászati szoftver. Sok ilyen van, egyet ajánlanék mely ingyenesen letölthető akár PC-re akár telefonra: Stellarium. Az, hogy alapobjektívvel,  teleobjektívvel vagy távcsővel fogjuk az égbolt csodáit fényképezni, értelemszerűen csak a látómező átmérője ill. a nagyításban, felbontásban különbözik. Nézzük először a „könnyebb” célpontokat:

 

Alapobjektív

Lehet pl. az égbolt látszólagos forgását bemutató képeket készíteni. Ehhez elég ugye egy akármilyen fotóállvány.

A gépről

Én csak a tükörreflexes gépekkel készíthető dolgokról írnék, mivel ebben van tapasztalatom, másrészt pl. a kompakt kategóriájú gépek nem elégítenek ki egy asztrofotótól minimálisan elvárható minőségi igényeket a következő okok miatt:

1. a főként hosszabb expozíciónál fellépő hatalmas mértékű képzaj miatt.

2. szinte mind csak jpg ben menti a képet.

3. szinte egyiken sincs „B” idő.

4. és legfőképpen pedig amiatt, mert csak cserélhető objektíves gépet lehet  távcsőre szerelni asztrofotózáshoz megfelelő módon! Nagyon ajánlatos „átalakított” fényképezőgéppel fotózni  mélyég objektumokat! Mit is jelent az átalakítása egy masinának?

A digitális fényképezőgépek szenzorai alapból minden hullámhosszt tudnak rögzíteni, szinte még a rádióhullámokat is. Ez persze túlzás. A gyárban a szenzor elé beépítenek egy szűrőt, ami csak az emberi szem által látható hullámhosszú fényt engedi a szenzorhoz. Az égi objektumoknál azonban ez kevés, hiszen a legtöbb hidrogénköd un. hidrogén alfában sugároz (piros). Ezért ha kicseréljük az említett szűrőt egy alulátersztő szűrőre, akkor ezeket a hullámhosszakat is rögzíteni tudjuk..

A lényege a dolognak, hogy a pirosra 10x a kékre 5x lesz érzékenyebb a gépünk. Tehát pl egy alapobjektíves tejutas kép is sokkal kontrasztosabb, színesebb, szebb lesz. Az alábbi két képpel megfelelően látszik a különbség a 2 technológia között.
Az átalakított gép továbbra is alkalmas lesz nappali fényképezésre, csak a piros fog esetleg egy kicsit beégni. A fehéregyensúlyt egyszer kell csak rendesen beállítani.

 

A fenti képek Canon 30 D vel készültek. Az alábbi kép ugyanerről az objektumról Canon550D vel, ami már 14 bites technológiát használ, valamint az össz expoidő is lényegesen hosszabb volt.

Alapobival, kicsit szélesebb látószöggel fényképezhető pl. a Tejút egy jó nagy darabja.

Ehhez már követőmotoros állvány szükséges. Készítsünk legalább 3-5 perces felvételt pl. 800-1600-as ISO értékkel.

 

Az exponálást „B” időben csak exponálózsinórral, vagy távirányítóval tudjuk megoldani, illetve PC ről, különböző segédprogramokkal, ugyanis ellenkező esetben folyamatosan nyomni kellene az exponáló gombot, amitől ugyebár egy „kissé” bemozdult lenne képünk! Mindig exponáljunk le minél több képet ugyanazzal a beállítással, egyrészt hogy legyen mit összeadni, másrészt néha ki kell dobni néhány expot, mert lehet hiba is a képen, átmehet rajta pl. repülőgép, felhő, stb., ami akár tönkre is teheti a kompozíciót, stb. Valamint leginkább azért, hogy minél több fényt tudjunk összegyűjteni, mivel eléggé halvány objektumokról van szó.

Itt megemlíteném, hogy aki csak ezen a szinten (néhány expo) próbál eget fényképezni, ajánlatos használni a fényképezőgépben levő ” hosszú záridős képek zajcsökkentése” funkciót! Ez tulajdonképpen „darklevonást” (erről lejjebb) csinál helyben, ezzel jelentősen csökkenti a képzajt. A nagyon sok expoval készülő munkánál más módon szűrünk zajt/hotpixelt

Képrögzítés ügyben ma már van több lehetőség is: például a speciálisan erre a célra szolgáló asztrokamerák (ASI, QHY, stb gyártmányok)

Ezekkel hasonló feltételekkel tudunk fényképeket készíteni, de jóval kisebbek, könnyebbek, akár beépített hűtéssel is rendelkeznek,  ezáltal kevésbé terhelik a kihuzatot. Sokféle létezik belőlük már, különböző feladatoknak megfelelően. Érdemes alaposan tájékozódni vásárlás előtt, miután eldöntöttük, hogy mit is szeretnénk megörökíteni, attól függ, hogy milyen pixelméretűre, milyen szenzorméretűre, monora, vagy színesre lesz szükségünk.

Ezek használatához mindenképpen PC re lesz szükségünk.

 

Természetesen ezeket az asztrokamerákat is bármilyen optikával tudjuk használni, akár alapobjektívvel is (természetesen megfelelő adapterek közbeiktatásával).

 

A következő lépés a teleobjektívvel készülő képek

Teleobjektívvel már eléggé látványos objektumokat fotózhatunk, hisz itt már a nagyítás és a felbontás sem elhanyagolható, valamint van több, viszonylag nagy kiterjedésű objektum az égbolton. Viszont itt még (kb.: 150-200 mm-es fókuszig) nem kell vezetnünk! A fényképezőt rögzítsük a távcsőállványra. Az optikai tengelye legyen a távcső optikai tengelyével legalább szemre párhuzamos!

Ezt megtehetjük akár fiahordó szerelésként magára a távcsőre vagy az ellensúlytengelyre is rögzíthetjük a gépünket, vagy akár a távcső helyett a mechanikára. Ma már léteznek kis teherbírású, leginkább teleobjektíves fotózáshoz ajánlott  light kategóriájú mechanikák, melyek megfelelő stabilitást nyújtanak. Ha nem kellő a párhuzamosság akkor sajnos csíkhúzós lesz a képünk az egyik irányban. Állítsuk be a keresőbe a kívánt objektumot és a fent leírt beállításokkal exponáljunk. Szintén készítsünk több expót ugyanarról az objektumról.

A fent említett módszerrel készülő képeket viszonylag olcsón is megúszhatjuk akár, pl. ha keresünk a lakókörnyezetünkben egy amatőr csillagászt és rákéredzkedünk a távcsövére.

 

A következő szint a távcsőben való fotózás

Ehhez már nagyobb felkészültség szükséges, mind anyagi, mind szakmai értelemben. Többféle rendszerű távcső van, amiket most nem részleteznék. A lényeg, hogy ahhoz, hogy távcsőben jó minőségű képet tudjunk készíteni, primer fókuszba kell szerelnünk a gépet. Ami azt jelenti, hogy nem az okulárba (szemlencsébe) fényképezünk bele, hanem úgy szereljük fel a gépünket a távcsőre, hogy mintegy a távcső lesz a gépünk optikája.

Ehhez szükségünk lesz egy átalakító gyűrűre, amit távcsöves szaküzletben megvásárolhatunk. Ha rajta vagyunk a távcsövön, akkor fókuszálnunk kellene. Mivel a fent említett szerelés esetében nem lehetséges autofókuszálni ezért más megoldást kell keresnünk az élesre állásra. Elég jó közelítést ad, ha egy fényes csillagra a keresőben szemmel élesre állunk. Következő pontossági lépcső,  a fgép élőképén 10x es nagyításban ugyanez. Az egyik legpontosabb megoldás viszont az un. Bahtinov maszk.

Ez nem más mint egy- akár karton- korong, melyen megfelelő rajzolatú nyílások vannak. A maszkot feltesszük a távcső nyílására, ráállunk egy fényes csillagra, majd a fényképezőgépen live módban 10x-es nagyításban addig fókuszálunk, amíg a megfelelő rajzolatot nem látjuk. Ezután a rögzítőcsavarral rögzítjük a fókuszírozót.

Ha ez is megvan akkor nekiállhatunk exponálni, miután kiválasztottuk a rögzíteni kívánt objektumot. Távcsőben fényképezni érdemes célpontok a Hold és Nap-tól kezdve szinte minden ami az égbolton látható vagy akár nem láthatóan halovány, illetve kicsi.

A Holdat legalább 600 mm-es fókuszú műszerrel érdemes fotózni. Az expozíciós idő kb. 1/100sec lehet és a legalacsonyabb ISO értékkel fényképezzük! Ha nagyobb nagyítással akarjuk a Holdat fotózni, akkor legyen megfelelő átmérőjű műszerünk! Ugyanis a nagyítás növelésével arányosan csökken a fényerőnk és ha nem tudunk legalább 1/100-addal exponálni, akkor a légkör remegése elmossa az élességünket (DSLR-re vonatkozóan).

Asztrokamerákkal ennél sokkal rövidebb expozíciókkal készült mozgóképfájlt készítünk, aminek a képkockái egy részét összedolgozva kapjuk meg a nyers képünket. A Napot is lehet, és érdemes megörökíteni, DE szigorúan CSAK NAPSZŰRŐ ESZKÖZZEL (spéci fólia, üveg, Hershel-prizma  H-alfa naptávcső, stb. szaküzlet!).

Ha túl nagy átmérőjű a műszerünk, pl. 200mm-es tükrös távcső, akkor készítsünk kartonból maszkot, amibe a szűrőnagyságnak megfelelő méretű lyukat vágunk és erre helyezzük magát a napszűrő fóliát, amit természetesen nagyon jól rögzítünk, pl. szigetelőszalaggal a szélén. A Nap esetében az expozíciós idő mindenképp 1/1000 sec alatti lehet.

SOHA NE NÉZZÜNK A NAPBA SEMMILYEN OPTIKÁVAL, DE MÉG SZABAD SZEMMEL SEM!!!

Kivétel a közvetlen naplemente előtti vagy napfelkelte utáni időszak. Ha távcsőfélével nézünk a Napba szűrés nélkül akkor AZONNAL MEGVAKULHATUNK!!

A Hold fényképezésénél célszerű használni a tükörfelcsapás opciót (és tapasztalatom szerint CSAK ott)!

Ködöket, galaxisokat, csillaghalmazokat már csak hosszú záridős expozícióval lehet fényképezni. Ehhez már viszonylag komoly technikai felszereltség szükséges. Egyszer a fentebb említett alapkövetelmények 1. pontja, valamint valamilyen vezető eszköz pl. egy vezetőtávcső.

Ez utóbbi arra szolgál, hogy kontrollálni tudjuk az expozíciónkat a rögzítés alatt. Mivel a főműszerbe nem tudunk betekinteni, mert útban van a fényképezőgépünk felcsapott tükre, ezért ezen a vezetőtávcsövön keresztül kell korrigálni a követést. Erre amiatt van szükség, mert a mechanika legapróbb megmunkálási hibái is követési pontatlanságot okoznak.(még a legprofibb mechanikák esetében is!) Ehhez egy megvilágítható szálkereszttel ellátott okulár szükséges a vezetőtávcsőben. Ezt folyamatosan figyelve kontrolláljuk a kézivezérlővel a követési sebességet, amíg a szemünk ki nem folyik 🙂

Ez persze már a múlt! Azóta feltalálták pl. a webkamerát, spéci ccd-ket, melyek nagyban megkönnyítik a munkát. E mellé kell egy laptop amin fut egy vezetőprogram és ez korrigál vissza a lefagyott kezünk helyett a mechanikára. Illetve léteznek különböző autoguider megoldások is.. Azért írom a lefagyott kezet, mert ugyan tudom, hogy nyáron szép tejutas az ég, meg romantikus, meg tök jó rövid gatyában lenni, meg ilyesmi, de az óraállítgatások miatt is nagyon későn sötétedik, szinte nincs is sötét. Továbbá a szenzor is hatványozottan zajosodik a melegben, emiatt még hűteni sem árt a gépet. Lehet persze vásárolni profi módon átalakított hűtött kamerákat, de én pl házilag oldottam meg a hűtést.

 

Ez a megoldás persze meglehetős túlsúllyal jár, ezért is előnyösebbek  a hűtött asztrokamerák.

Viszont ősztől tavaszig elég sok a sötét időszak, úgy hogy ezt kell kihasználnunk, akár -10 fokban is, mivel akkor a legtisztább a levegő. 🙂 Mielőtt nekilátunk a munkának a távcsőállványt úgy kell elhelyezni, hogy a mechanika egyik tengelye pontosan a föld forgástengelyével párhuzamos legyen. Ennek beállítására található a mechanikán egy pólustávcső, valamint állítócsavarok. A nagyon pontos beállítás elkerülhetetlen, mivel ellenkező esetben a másik irányban is korrigálnunk kell, emiatt pedig a pontszerű csillagok helyett ívek fognak látszani képünkön. A tengely pontos beállításához komolyabb mechanikákban van beépített pólustávcső.

 A beállítás ismertetése egy másik cikkre való magyarázatot kívánna, ezért ettől most eltekintenék.

A legtöbb szépséges csillagászati téma vizuálisan, tehát szemmel belenézve a távcsőbe NEM látszik vagy csak alig! Csak hosszú expozíciós felvételen jön elő. Ez abból adódik, hogy a szemünk mindig csak egy pillanatnyi fotont képes detektálni, míg a fényképen a hosszú idő alatt összeadódnak a fotonok. Mivel általában nem nagyon látszanak vizuálisan az objektumok, ezért vagy a GO-TO (a mechanika adatbázisa) segítségével rááll a mechanika a célpontra vagy ha nincs az adott obj. az adatbázisban akkor csillagtérkép vagy koordináták segítségével kell megkeresnünk.

Ha ez nagyjából megvan, akkor készítsünk egy kb 1/2-perces expot a lehető legmagasabb ISO értékkel, ami ugyan nem lesz értékelhető kép, de már látszik rajta az objektum elhelyezkedése a leendő képünkön és ezáltal viszonylag rövid idő alatt megtudjuk, hogy hogy áll a téma a látómezőben. Majd korrigálunk pl. a gép elforgatásával, hasonló módszerrel (addig exponálgatunk rövideket magas ISO-n) amíg megfelelő lesz a kompozíció. Ha elégedettek vagyunk akkor az ISO értéket vissza állítjuk a megfelelőre, pl. 800.

Ha a vezetés is működik akkor most már bekapcsolhatjuk a programozott távkioldót vagy a laptopon a vezető progi exponáló programját a 99×5 perces értékre. Ha ezek után még szerencsénk is van akkor nem kezd el beborulni az egünk, most, hogy végre mindent beállítottunk. Ha beborul akkor így jártunk, majd legközelebb talán több szerencsével járunk a beállítások után. Abban az esetben ha mégis derült marad az ég, akkor ha sikerül készítenünk rengeteg megfelelően éles, nem bemozdult, stb LIGHT képet, még nem ér véget a mutatvány. Szükségünk van un. DARK képekre is. A dark kép ugyanolyan hőmérsékleten ugyanolyan ISO-val, ugyanolyan exp. idővel készült kép, melyet lekupakolt géppel készítünk, tehát semmilyen fényt ne kapjon. Kell belőle kb 1/3-1/2 annyi mint a light expo darabszáma. Ezeket levonva a light képekből jelentősen tudjuk csökkenteni a képzajt és a hotpixelek számát. Valamint még FLAT képekre is szükségünk van, melyekkel lehet korrigálni az adott optika vignettálását (peremsötétedését). A flat kép napnyugta előtt a Nappal ellenkező irányban üres kék égterületre vagy flatboxban készített expo, melynek még további követelményei is vannak.

A technikai problémákról most nem is írok, mint pl: a vaksötétben elszakad, nem érintkezik, zárlatos lesz, nem műxik, nem jól állítottad be és nem tudod, hogy mit, stb. 🙂

Azért is kell sok expót készíteni egy ugyanazon témáról, mert még ezeket a képeket össze is kell adnunk, amiatt, hogy a jel-zaj viszony elfogadható legyen, összeadódjanak a fények, a színek, stb. Erre léteznek speciális csillagászati szoftverek. Ha ezzel is megvagyunk, akkor jöhet a Photoshop, amivel egy elég siralmasan kinéző maszatból ki kell hámozni, leginkább görbézéssel azt a sok információt ami a képünkben benne van, csak még nem látszik.

Ez a munka akár hetekig is eltarthat. Csak az összeadás pl. 100 exponál lehet akár egy egész nap is egy elég erős PC-vel is, mivel természetesen RAW képeket készítünk, és tiff-ben dolgozzuk fel.

Talán nagyon bonyolultnak tűnik a dolog. Igen. Nem túl egyszerű, de sajnos az itt leírtak még csak áttekintést adnak a dologról. Valamint nem elhanyagolható az sem, hogy mindehhez kell egy olyan feleség, pár, … is aki nem veszi zokon, hogy fél-egész éjszakára elmegyünk -adott esetben- egyedül- ki a pusztába.

A képfeldolgozásról

Semmiképp ne kapkodjuk el! Nem kell aznap éjjel megjelennie a képnek a közösségi oldalakon! Inkább dolgozzuk ki rendesen, esztétikusan, szemet gyönyörködtetően a fotónkat, mintsem hogy egy életlen, színtelen, rossz színegyensúllyal, pocsék kompozícióval rukkoljunk ki  a nyilvánosság elé!!!! Ha olyan hiba van a nyers képeken, melyeket nem lehet korrigálni a képfeldogozáskor, akkor inkább legközelebbi alkalommal készítsük újra az expokat!

 A fotó legyen ÉLES! Ne legyen bemozdult. Ezeket a hibákat ne a képfeldolgozáskor próbáljuk korrigálni! Legyen a fényintenzitása olyan, amit még lehet korrigálni valamelyest (hatalmas beégett, bebukott részek semmiképp nem esztétikusak). Ezek alapkövetelmények és tisztelettel kérek mindenkit, hogy amelyik kép ezeket nem teljesíti, azt ne postoljátok a macsnet csoportba, KIVÉVE ha olyan kérés/kérdés is érkezik a kép mellé, hogy hogyan tudnék jobbat készíteni?!
(Aki amúgy nem igazán tud fényképezni annak nem célszerű az asztrofotózással kezdeni ezt a dolgot.)

 Ha érkeznek jobbító javaslatok azokat célszerű megfogadni, mert mindannyian a semmiből kezdtük és sok küzdés/rossz képek útján jutottunk oda, amilyen képeket ma készítünk. Ezekből a tapasztalatainkból merítve tudunk tanácsot adni nektek.

Remélem, hogy sikerült egy kis áttekintést adnom arról, hogy hogyan álljunk neki  a fényképezés e területének..

Horváth Attila Róbert Hozé