Sebestyén Attila vagyok Csongrádról, amatőr csillagász és asztrofotós. Ebben a cikkben saját tapasztalataimat szeretném megosztani a ZWO ASI (174MM) kamerák használhatóságáról az amatőrcsillagászatban, főként a mély-ég fotózás területén.
Mivel többen is mondták nekem, hogy számoljak be a felszerelésem eredményéről, főként Dr. Horváth Zsolt bátorított a cikk írására. Habár még én is nagyon amatőr vagyok ezen a területen, de talán sokakat érdekelhet, avagy hasznos információkra találhat ebben az írásban és szívesen olvassátok beszámolómat.

Egy kis előzetes: Én 2008-ban kezdtem csillagászattal foglalkozni, először persze csak binokulárral fürkésztem az égboltot, majd 2011-ben vettem meg első távcsövemet és 2-3 évig ismerkedtem az égbolttal, sok vizuális észlelést végeztem, persze dokumentációk nélkül hobbi szinten. 2014-ben kezdtem fotózni, hát… több-kevesebb sikerrel, DSLR géppel vezetetlenül. Azért sikerült egy két szép képet készítenem 2016 és 2017-ben. Majd december 15-én állt össze az a felszerelés, amit hosszú ideig terveztem… amivel jelenleg is dolgozom.

Felszerelésem:
Főműszerem egy 150/750-es Newton, amit feljavítottam, velúroztam, a tükrök peremét lefestettem és kapott erősített segédtükör tartót.
A tubus egy HEQ-5 Pro GoTo mechanikára került fel, ami Rowan Astronomy szíjhajtással van ellátva.
A vezetést egy ASI 120MM kamera látja el egy 50-es keresőtávcsövön és barlow-lencsén keresztül PHD2 programmal.
Főkamerám egy ASI 174 MM, ami elé egy Lacerta ötös szűrőváltó került fel, amiben az L-RGB szűrő szett mellett egy Astronomic CLS szűrő kapott helyet!
Mivel a kamera nincs aktív hűtéssel ellátva, ezért felkerült egy nagyméretű hűtőborda és ventilátor is.
A kóma hiba javításáért pedig egy Baader Mark III korrektor felel.
A kamera érzékelője és a korrektor távolságát T2-es variálható adapterrel állítottam be.
A teljes felszerelés pedig egy hálózaton keresztül vezérelhető egy asztali gépről.

Először is kicsit még az asztrofotózásról… Igaz erről nem lenne muszáj írni, de hozzátartozik a történethez!
Először is amit nagyon fontosnak tartok, hogy aki elkezdi ezt a szakmát, az előtte feltétlenül ismerkedjen meg az égbolttal, mert sokszor látom, hogy készíti a kezdő a fotókat, de azt sem tudja, igazából mit is fotóz! Sokan vannak akik GoTo rendszer nélkül nem is képesek megtalálni egy-egy objektumot. Ha már ezzel kezdtünk el foglalkozni, akkor legyen már valami fogalma róla az embernek.

Nagy viták vannak, hogy mi is az asztrofotó… hát azt hiszem, erről mindenkinek megvan a véleménye, és mindenki eldönti, neki milyen típusú képek tetszenek és milyet szeretne készíteni… Szerintem a lényeg az ugyanaz, megmutatni ezeket a távoli objektumokat, amik oly messze vannak tőlünk! De örüljünk neki, hogy korunk csillagászai és tudósai lehetővé tették, hogy az egyszerű emberkének is bizonyos felszerelés birtokában elérhetőek ezek az objektumok, így egy kicsit közelebb tudjuk őket hozni és láthatóvá tesszük őket. Ki művészibb ki más egyéb értelemben. A lényeg nem változik!
Van aki csak a színes képeket nézi, valaki a giccsesért rajong, valaki a monokróm képeket szereti.
Mindenki döntse el, hogy milyen képeket szeretne készíteni és milyen területen. Én becsülöm azokat, akik több éjszakán át fotóznak egy adott objektumot és remek képeket készítenek, igazából ők a kimondott asztrofotósok! De én például nem tartozom ebbe a kategóriába, habár a felszerelésem lehetővé tenné, de annyi objektum van az égen és annyi, amit nem is fotóznak vagy észlelnek!
Szerintem ha egy képen nem csíkhúzósak a csillagok, nem csak zajból áll és látszik az objektum akkor az már egy szép eredmény. Számomra az objektumok észlelése a fontos, hogy tudjam bogarászni a képen lévő egyéb objektumokat, azonosítsam őket és egy kicsit tanulmányozzam, hiszen a csillagászat erről szól. És itt jön képbe, hogy akkor ki csillagász, ki fotós, szerintem, ez teljesen mindegy. Ki melyik utat választja, úgy is azért csinálja, mert örömét leli benne!
Mindenesetre én nagyon örülök neki, hogy kis országunkban sok komoly asztrofotós van! És sok észlelő is! Akik a közösségi oldalakra nem rakják fel képeiket, pedig remek munkákat készítenek, az észlelésfeltöltőnél érdemes azért szétnézni és tájékozódni, hogy napi szinten mennyien észlelnek akár vizuálisan akár fotografikusan.

Először is szerintem mindenki eldönti, hogy DSLR-el szeretne fotózni vagy CCD-vel, vagy esetemben egy CMOS típusú ASI kamerával.
Szerintem mindkettőnek megvannak az előnyei és hátrányai, és főleg attól függ a történet, hogy „mit szeretnénk” fotózni! Ez az elsődleges, amit el kell dönteni! Habár CCD-vel és DSLR el is elérhető az összes objektum (főleg ugyebár itt mély-égről beszélünk), de ez függ a látómezőtől, a távcső és a kamera felbontástól, a távcső fókuszától és természetesen az adott égbolt minőségétől.
A legtöbb tapasztalt asztrofotós DSLR gépekkel vagy hűtött CCD kamerákkal készít szebbnél szebb képeket. De aki nem teheti meg, hogy méregdrága CCD-t vegyen, viszont sokkal inkább közelebb áll hozzá ez a technika, mint a DSLR, akkor is van megoldás. Hiszen a ZWO remek ASI kamerái is használhatók és igen is megállják a helyüket!
Itt kihangsúlyoznám, hogy nem célom összehasonlítani az ASI kamerákat DSLR gépekkel vagy 16bites CCD kamerákkal! Pusztán arról van szó, hogy ezek a 12-14 bites kamerákkal is nagyon szép eredményeket érhetünk el!

Amit megtanultam, hogy akár mivel is fotózunk, a vezetés a legfontosabb, én számtalanszor fotóztam vezetetlenül és volt, hogy 10 képből 1 lett jó. Csak a kínlódásért voltam vagy csíkhúzós volt vagy torz volt a csillagok képe vagy nagy vignettációval kellett megküzdeni vagy a zajjal! Minden egyes éjszaka küzdelem volt. És valami mindig nem volt jó.
A vezetéssel egy „úgymond” hatalmas világ érhető el, olyan objektumok, amiket vezetetlenül egyszerűen nem lehet elcsípni!

A kicsit hosszúra nyúló bevezetés után akkor jöjjön a lényeg!

Más szóval nem tudom leírni: Fantasztikus dolog egy ilyen kis ASI kamerával dolgozni. Persze tudni kell használni!
Ami hátránya ennek a kamerának, hogy kell hozzá Laptop… napaff, ez legyen a legkevesebb szerintem, ha nem Mgen-el vezetünk, akkor meg úgy is kell!
Viszont hihetetlen élmény az élőképet nézni, már a képek készültekor láthatjuk, hogy milyen lesz a képünk, már közben lehet azonosítani az objektumokat.
Nagy előnye még a kezelhetősége, sokkal könnyebb szerintem vele boldogulni és a beállításokra is kevésbé érzékenyebb mind egy DSLR! Habár a kamera érzékelője és a korrektor távolságát nagyon pontosan kell beállítani.

Az ASI 174MM adatai:
Az érzékelő egy 1/1.2″ CMOS IMX174LLJ / IMX174LQJ
Mérete: 11.3 x 7.1 mm
2.3 Mega pixel 1936×1216 maximális felbontás
Pixelméret: 5,86 µm
ADC: 12bit
USB 2.0, 3.0 csatlakozás

Az, hogy színes vagy monokróm a kamera, ez is inkább kényelmi szempont, ha színes kamerával dolgozunk, akkor olyan, mint a DSLR! Viszont a monokróm kamerákban hatalmas lehetőségek vannak a különféle szűrőkkel kapcsolatban. Ha színes képet szeretnénk, persze kell az L_RGB szűrő szett, de egy mély-ég szűrőt sokkal jobban lehet használni! Aki fotózott már DSLR-el, mély-ég szűrővel az tudja, hogy mennyi-mennyi munka a színeket visszaállítani úgymond a helyes útvonalra! A monokróm kamerák sokkal érzékenyebbek, mint a színesek, a kis kép mutatja be leginkább, hogy miért is van ez így, ugyanis a monokróm változatban minden pixel kap információt!

Én az Astronomic CLS szélessávú szűrőjét használom, nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, remek szűrő! Sokkal jobban használható, mint a sima Luminance! Nagy tartományban ereszt át, hálómentes a leképzés, kontrasztosabb a kép, szinte teljesen kiszűri a szórt fényeket, ezáltal sötétebbé teszi a hátteret!
Ami fontos, ha szűrőt cserélünk, például RGB-t, feltétlen ellenőrizni kell a fókuszt is!
Őszintén mondom, ha egyszer jól beállítunk mindent, akkor gyerekjáték a használata! Csak a kollimációt kell ellenőrizni a fotózás előtt! Ez mindenképp célravezető, mivel az egész este munkáját el tudja rontani egy pontatlan beállítás! Habár itt megjegyezném, hogy az ASI kamera kevésbé érzékenyebb a kicsit pontatlan beállításra, mint egy DSLR gép!

Igazából én inkább tapasztalataimat írnám le pár mondatban. Mély-ég fotózáskor én 200-as gain értéket használok. Ezt tanács alapján állítottam be. A cikk kedvéért teszteltem is a kamerát különféle értékekkel!
Talán úgy a legegyszerűbb elmondani, hogy minél rövidebbet fotózunk, annál magasabbra lehet emelni a gain értéket!
60 másodpercnél akár felmehetünk 250-270-es értékre is, ez még kezelhető. 120 másodpercnél viszont már nem érdemes 200 fölé menni, mert 3-4x annyi nyers kép lenne szükséges a jel-zaj arány kezelhetőségére!
Viszont, ha rövidebb expókkal dolgozunk, sok képpel, például 15-30 másodperces képekkel akkor akár 300 gain fölé is mehetünk.
Én általában 120 másodperces képekkel dolgozom, az én égboltomhoz talán ez a legmegfelelőbb! Próbáltam ugyan azt az objektumot 120 és 180 másodperces képekkel és meglepő módon részleteiben nem tapasztaltam különbséget, viszont 180-as expóknál sokkal nehezebb volt a zajt kezelni!

Annyit még hozzáfűznék, hogy ha több a szórt fény vagy esetleg a Hold is fenn van (Persze nem telihold) akkor a gamma értékkel, ami 50-nél az alapértelmezett, és én is ezt használom, kicsit lehet lentebb vinni, és még Hold mellett is szép eredményt lehet elérni vele! Természetesen ilyenkor a CLS szűrő feltétlenül kell!

A fotózás.. avagy az észlelés menete:
Először is tervezzük meg az éjszakát, melyik objektumot(kat) szeretnénk lefotózni, nézzük át, hogy kellene állnia a kamerának, hogy képünk impozáns legyen!
Én erre a Blackwater Skies Imaging Toolbox internetes programot használom!

Kipakolok, összeállítom a felszerelést, megnézem minden a helyén van-e, pontosan pólusra állok, majd elvégzek egy 3 csillagos betanítást – ekkor már az élőképet figyelve a csillagot az élőképen a SharpCap programban, a látómező közepébe irányítom, így lesz a legpontosabb, majd az utolsó csillagon elvégzem a fókuszálást! Felteszem a Bahtinov maszkot, és az élőképen figyelem a csillag képét, erre elég 1-2s-os idő is! Vagy fényes csillagnál 200ms, az a legpontosabb! Beállítom a programban a felbontást a legnagyobbra! Majd a programban kiválasztom a Fits formátumot a képeknek. A Gamma érték alap 50-en ezt így jó is! A Gain érték nálam 200! Ez az expó hosszától függ, és az adott ég minőségétől, valamint a kamera típusától. Nálam 180 és 220 között működi jól, de ezt fentebb már ismertettem. Majd ráállok a célpontra és megnézem 10-20s-os expóidővel, hogy úgy áll-e a kép, ahogy kell! Majd Elindítom a PHD2 programot, kiválasztom a vezetőcsillagot, elvégzi a szükséges kalibrációt és ha minden rendben kezdődhet is a fotózás észlelés! Természetesen ki kell próbálni, hogy mekkora legyen az expók hossza, mennyi kell az adott objektumhoz! Ha kész minden elindítom a Team Viewer-t és felmegyek az asztali géphez és bentről tudom vezérelni a felszerelést. A mechanikám egy Wi-fi modulon keresztül telefonról vezérelhető!
Ebben a rendszerben ugye az a nagyszerű, hogy együtt élünk a műszerrel és folyamatosan láthatjuk az eredményt! Ami egy pótolhatatlan élmény! Számomra biztos! Végre nem kell küzdeni mindennel, lehet az objektumokra koncentrálni!

Egy két előny talán:
– rövidebb expókkal is nagyon szép eredmény érhető el!
– élőkép funkció!
– talán természetesebbek a nyers képek.
– aki vizuálisan is észlel, ahhoz sokkal közelebb fog állni a dolog!
– nem annyira érzékeny a beállításokra
– kevesebb, és jobb a jel/zaj arány kevesebb képnél!
– kisebb távcsővel is jobban kitöltik a képet az objektumok!
– élmény!
– Szűrők használhatósága

Hátrány:
– Kisebb látómező, habár az új 1600-nál már nem!
– Kényelmi szempont.
– Kitelepülésnél több a cucc!
– Mono kameránál, ha színes képet szeretnék, akkor szűrőzni kell!
– Felbontás– habár az egyik képen lehet majd látni, ahol az egyik kép ASI látómező, a másik DSLR – Felbontásban nem nagy a különbség, ha a látómezőt megvizsgáljuk!

Mindent összevetve nekem az egyik legjobb döntésem volt az ASI174MM vétele!
Az egyik este lehetőségem volt az íráshoz egy úgymond tesztet készíteni, hogy mire képes a kamera kevesebb képpel is! A tablón láthatjátok, hogy van itt halmaz, köd, galaxis (nehéz) üstökös, próbáltam úgy készíteni, hogy minden féle objektumról legyen benne!
És kizárólag minden kép 20 képből lett illesztve! Már ennyi kép elég hogy előcsaljuk ezeket az objektumokat. Persze mindenki döntse el mennyit szán rá egyre, mert a kamera lehetőségei nagyok!
Ezt a tablót kimondottan ehhez az íráshoz készítettem, hogy bemutassam mire képes a kamera!

Itt pedig látható egy két kép a 2 hónap alatt végzett munkáimból!

Köszönöm, hogy elolvastad! Valamint köszönöm Varga Jánosnak a sok segítséget és tanácsot amit tőle kaptam!

Sebestyén Attila