1. Mi látszik a planétákon?

Jupiter

Az első számú célpont. Felhőzete napról-napra változik. Érdemes hosszasan bámulni az egyenlítői vidék örvényeit, szabálytalanságait. Egyre több lesz belőlük, ha nem tágítasz az okulár mellől. Igérem, hát!

Mennyire él ez a gázbolygó! Negyedóra alatt is érzékelhető szédült forgása. Négy nagy holdjáról se feledkezzünk meg. Lassan utaznak a bolygó felhőzetén a kis napfogyatkozások. Vagy épp maguk a holdacskák vesznek el a bolygó előtt-mögött. (Ha nagyon jó a kukker, akkor a felhőkön a korongokat megkeresheted!) Galilei holdjai, jég színűek, tűz szinűek, kisebbek-nagyok. Melyik melyik?
Nem Medici-csillagok. (Láttam a Ganymedeszt, egy hegygerinc elött. Pillanatra, hisz nem volt orromon szemüveg!)

Ehhez a bolygóhoz kell a legszerényebb távcső. Már egy 80/900 vagy 90/900 akromatikus refraktor lelkesíthet, vagy egy 10 cm feletti tükör. Nagyitás? Az objektív átmérőjének (mm- ben) kb. a kétszerese, minusz egy.

Ahh! Egy jó okulár kell még! Planetary vagy ortho? Plössl? Szuper vagy! -rád bizom. Az első alkalmakat érdemes ismerkedéssel kezdeni. A földi légkörünk is nyugtalan, néha lecsillapodik. Micsoda dög! De várakozni kell. Ha negyedóra alatt végig turbulens a kép, akkor mehetünk vissza, melegedni a kályhához.

Ha kint vacogunk az okulárnál, számoljuk meg: mennyi amott az örvény! Ott se könnyebb!

(De néz-e valaki minket, odaát?)

Szaturnusz

Ehhez bizony kissé nagyobb kukker kell! Ha a Cassini-résen és két sávon túl másra is nagyon kiváncsiak vagyunk, itt inkább egy 15 cm-es Newtonnal indul a keringő. De elindul, lassan, biztosan.

Titokzatosan bujkálnak a fényesebb holdjai (4-5) a csodás Gyűrűrendszer körül , úgy 9 és 12 magnitúdó között csillognak, de nem csillagok, – be jó játék azonosítani őket! És micsoda nevek! Megpillantható néhány halványabb sáv és zóna is a korongon, a Gyűrű árnyéka a bolygón (és fordítva is, ahogy sötéten visszaköszön), a halvány C („Krepp”) gyűrű. De ez már pára.

Encke? A lenti 12,5 cm-el sokat kerestem. Ahh! Hiába! De az olyan jó borotválkozó tükör, hogy megírom az üstökösvadásznak: egy rés nem létezik! Ez a bolygó egy folyton bújócskázó szerető. Sokat igér elsőre, de mindíg várakoztat valamire!

Mars

Harcias Isten, amely kipirultan túlragyog minden csillagot. Ha éppen közel jár, de erre bizony évekig várakozni kell. Várakozunk-várakozunk. Aztán csak feltűnik. Elöször a kerti kapu felett, szegény rokon. Aztán egyszerre itt van és róla harsog az éj! Micsoda látvány, hát mindenki berúgott?

A Syrtis Major felett világít a Hellas köre, a „Mars szeme” amott, de talán még az Olimpuszi istenek kialaudt vulkánját is kiszúrhatod!

Könnyedén látszanak a sötét területei, amelyeket „tengereknek” nézhettek vagy két évszázada még. Még csatornákat is keresgéltek. Pedig az nem épp Velence. Poros arrefelé minden! Egy fülledt nyári délután egy kiskunsági tanyán lehet csak ennél több porszerűség!

Ha ránézünk a bolygóra, jobbról reggeli ködöknek köszönhetünk, balról a gyors alkonyatiaknak. Néhány hét, és észrevesszük, hogy siet fel a nyár a sarkokon, lassan olvasztgatva a fagyott széndioxidot.  Sarkon fordul, és jön a tél.
Mennyi szódásszifont lehetne megtölteni ott! Gázszerelés – micsoda biznisz!
(Naja. Oda kéne fellőni az összes itteni szódást meg lovát. Püföljék egymást, a nagy homokviharokban úgyse látnánk innen a csetepatét.)

Hogy mekkora távcső kell a űrutazáshoz? Azért kissé nagyobb, mint amit a nyughatatlan Jupiterre pont elegendő.

2. A rajzolás csodája.

Mondjuk volt már pár randevúnk e lidérces szépségekkel, de csak felszines. Megakadt a dolog. Nagyon. Most hogyan tovább?

Könnyű átugrani a lécen, ha az okulár mellé kiviszünk egy kis, előrajzolt korongot meg egy közönséges ceruzát.
Megint csak nézelődni kell, mint eddig. Ide-oda vándorolni a parányi korongon. Egyszercsak váratlanul, pillanatokra megáll a láthatatlan földi mozgalom. Itt. Átnézzünk, – mi van ott?

Ilyenkor gyorsan kell papirra vetni azt a parányt, amit nagyon nézünk, amiről ködösen álmodunk. Ha így vándorol szemünk „odaát”, lassan, türelmesen, kriksz-krakszokkal telik lassan a széken fehéren derengő lap.
Ideje betérni a kályha mellé, hol a Nap tüze ég másodszorra már. Uj fényben régi fény. Rajzold az asztalon meg térképed, egy kirándulást, ahogy behunyt szemmel haladtál. Amit, sohase látsz!