Kezdőként milyen távcsövet vásároljak?
Ebben a cikkben többféle véleményt olvashattok majd, először jönnek a szakvélemények, majd a Magyar Amatőrcsillagászok csoport néhány tagjának amatőr véleménye. Ha több oldalról közelítjük meg a kérdést, talán ti is értékesebb válaszokat találtok a kérdéseitekre. Kérünk benneteket szánjatok időt az olvasása és használjátok ki a segítséget!
(érdemes lesz időnként visszanézni ide, mert a beérkező amatőr véleményekkel folyamatosan bővül a cikk)
Szakvélemény
Magyarország két legnagyobb távcsőboltja a Budapesti Távcső Centrum és a Makszutov.hu, az ő véleményüket a weboldalukon olvashatjátok a kiemelt névre kattintás után.
Amatőr vélemények
(az alábbiakban névsorrendben látjátok az eddig beküldött véleményeket)
Fidrich Róbert
Az, hogy feltetted ezt a kérdést valamelyik csillagászati fórumon, vagy valamilyen formában eljutottál ide, a MACSNET honlapra, azt jelzi, hogy érdekel Téged (vagy egy ismerősödet, akinek távcsövet szeretnél venni ajándékba) a csillagászat. Nagyszerű! Ezzel máris egy jelentős lépést tettél.
Viszont erre a kérdésre nem is olyan egyszerű válaszolni, mint sokan elsőre gondolnák. Sőt, több tapasztalt amatőrcsillagász társammal egyetértve én magam is azt gondolom, hogy ha igazán jó döntést szeretnénk hozni, akkor erre elsősorban mindenkinek egyéni, testre szabott választ kell adni, de azért pár szempontot figyelembe véve néhány dolgot azért itt is le lehet írni. Az, hogy ez az írás megszületett, azért is van, mert ez a téma rendszeresen visszatérő kérdés a csillagászattal foglalkozó közösségi oldalakon, viszont azt is látjuk, hogy sokszor a válaszoló amatőrcsillagászok sem mindig ugyanazt a választ adják, hiszen mindenkinek más az előélete, tapasztalata, és a pénztárcáink sem egyformán vastagok.
Kinek a véleményét olvasod most?
Jómagam több mint 36 évnyi amatőrcsillagász tapasztalattal a hátam mögött, aktív vizuális és fotografikus változócsillag-észlelőként, a Vendégcsillag-kereső program koordinátoraként több tucat változócsillag felfedezőjeként írom ezt a cikket. Lehet, hogy egy bolygó- vagy Hold-észlelő, egy mélyég-, üstökös- vagy kettőscsillag-észlelő, esetleg egy asztrofotós kicsit másként látja a dolgot.
(TLDR – figyelmeztetés, ez egy hosszú írás lesz!)
Első lépés: Ismerd meg önmagad és a csillagos eget!
Egy csillagászati távcső beszerzése nem olcsó mulatság, persze ez anyagi lehetőségeink függvényében mindenkinek mást jelent, de általában több tízezer, esetleg több százezer forintos kiadás, jó lenne, ha a végén nem bánná meg a döntést a vásárló. Ha valaki egy ismerősnek szeretne ajándékba venni egy távcsövet, és azt teljes meglepetésnek szánja, akkor erre nehéz lesz igazán jó választ adni, kivéve ha az ajándékozó nagyon jól ismeri azt akinek a műszert szánja. De, lehet, hogy távcső ajándékozás előtt érdemesebb először egy (vagy több alkalomra szóló) belépőt ajándékozni egy közösségi csillagvizsgálóba, csillagász táborba (erre majd később visszatérek).
Milyen típusú ember vagy? Mit szeretnél egy távcsőtől, mik a céljaid? Azonnali eredményt akarsz vagy hajnaldó vagy-e tanulni?
Manapság, az űrtávcsövek, a közösségi médián vagy más internetes csatornákon keresztül elérhető gyönyörű asztrofotók világában sokan arra számítanak, hogy ha vesznek egy távcsövet, ugyanazt fogják látni mint ami ezeken a fotókon látható. Azok számára, akik még nem jártak bemutató csillagvizsgálóban, vagy nem vettek részt járdacsillagász távcsöves bemutatón, nem néztek még csillagászati távcsőbe mindjárt az elején tisztázzuk: vizuálisan észlelve nem azt fogják látni mint amit az asztrofotókon látszik. Ezzel kapcsolatban idézném Vízi Péter: Csillagatlasz kistávcsövekhez – Mit láthatok az égen? c. könyvének ideváró sorait:
„Gyakran hallom, hogy az újdonsült amatőr a frissen vásárolt távcsövet okolja, mert nem úgy látja benne a dolgokat, mint a fényképeken. Úgy soha nem is fogja! A fotók hiperérzékeny digitális érzékelőkkel, sok perces, netán több órás expozíciókkal, több kép összeadásával, valamint számos utólagos digitális javítással készülnek. Szemünk erre nem képes, de a távcső által nyújtott látvány maga a valóság, a mi saját megtapasztalt valóságunk, aminek élményét máshogyan nem szerezhetjük meg. Ha távcsövünkkel rendszeresen felkeressük kedvenc objektumunkat, észre fogjuk venni, hogy egyre több részletet, halvány képelemet érzékelünk rajta. Ez teljesen rendjén van, mert a látás is egyfajta tanulási folyamat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kép létrejöttében nemcsak a távcső és a szemünk fontos, hanem az agyunk is, amely értelmezi a látottakat. A ‘beépített bioszoftver’ pedig minden egyes megfigyeléssel tökéletesedik.”
A csillagászat alapvetően egy tudás-igényes hobbi. Ha tényleg azt szeretnéd, hogy ne legyen kidobott pénz, amit távcsőre költesz, akkor nem csak anyagiakat kell befektetned a műszervásárlásra, hanem erőfeszítéseket kell tenned az alapok elsajátításához, vagyis olvasni, tanulni, gyakorolni kell. Hajlandó vagy erre?
Vagy azonnali választ, azonnali élményeket szeretnél? Ez utóbbi esetben kattints egyenesen a Makszutov.hu vagy a Budapesti Távcső Centrum ide vonatkozó oldalára, de még ebben az esetben sem árt átgondolnod, hogy mennyi pénzt szánsz távcsővásárlásra, de azért már annyit az elején érdemes tisztázni, hogy ha nemcsak vizuálisan akarsz észlelni (vagyis saját szemeddel belenézi a távcsőbe), hanem fotózni is szeretnél, akkor jóval mélyebben bele kell nyúlnod a pénztárcádba, de én azért mégis inkább azt javasolnám, hogy kezdd a vizuális megfigyeléssel!
Az alapok elsajátítása, tájékozódás az égen
Ha idáig eljutottál az olvasás során, az valószínűleg azt jelenti, hogy hajlandó vagy komolyabb erőfeszítéseket tenni, tanulni, olvasni. Első lépésként ajánlom Vízi Péter már fentebb idézett Csillagatlasz kistávcsövekhez – Mit láthatok az égen? c. könyvét. Ebben találsz térképeket arról, hogy mikor hogyan látszik hazánkból az égbolt, hol melyik csillagképek figyelhetőek meg, ismerteti az alapvető távcsőtípusokat, tanácsokat ad a távcsővásárláshoz, bemutatja a különböző csillagászati objektumtípusok észlelései módszertanán és aztán bemutatja, hogy az egyes csillagképekben milyen csillaghalmazok, ködök, kettőscsillagok, változócsillagok figyelhetőek meg. Mivel a bolygók folyamatosan elmozdulnak a csillagos égi háttér előtt, ezért láthatóságukról inkább a Csillagászati évkönyvben, a Meteor előző havi számában vagy az MCSE honlapján az adott hónapra vonatkozó égi kalendáriumban találsz útmutatást. Segíthetik még a tájékozódást a számítógépre ingyenesen telepíthető planetárium programok (pl. Stellarium) ill. mobiltelefonos alkalmazások is.
A legolcsóbb műszer, amely mindig „kéznél van”
Bármennyire is meglepő lehet egyeseknek, de az első válaszom arra a kérdésre, hogy „milyen távcsövet vásároljak”, az lenne, hogy egyelőre semmilyet. Egy igazi látcső vagy csillagászati távcső beszerzése előtt ugyanis az égbolton való tájékozódásra legcélszerűbb először kipróbálni azt a műszert amely „mindig kéznél van”, a saját szemünket (akár „1×8-as binokulárnak” is nevezhetjük).
Ezzel a „műszerrel” elsajátíthatjuk az égbolton való tájékozódás fortélyait, megtanulhatjuk a csillagképeket, a csillagok fényességének megbecslését stb. Sötét, fényszennyezés-mentes vidéki ég alól már szabadszemmel is megfigyelhetjük a Tejútat, az állatövi fényt, a Hold fázisainak változását, a csillaghalmazok közül a Fiastyúkot, a Hyadok csillagáramát, sőt néhány kettőscsillagot is: a Mizar és Alkor párosát, a théta 1-2 Taurit a Hyadokban vagy a nü Draconist a „Sárkány fejének” egyik csillagát, sőt még az Androméda-galaxis (M31) is megpillantható szabad szemmel. A hazánk felett is rendszeresen átvonuló Nemzetközi Űrállomás (ISS) mozgását is szabad szemmel lehet a legkönnyebben megfigyelni, és számos légköroptikai jelenség is a szabad szemes kategóriába tartozik. Az égbolt megismerésére, a csillagképek berögzülésére, a fényességbecslés begyakorlására legjobb módszer a rendszeres vizuális meteorészlelés. Jómagam legalábbis 35 évvel ezelőtt az első néhány könnyebb csillagkép megismerése után a rendszeres meteorészlelésnek köszönhetően tettem szert alapos égboltismeretre és sajátítottam el a fényességbecslést, hiszen a hullócsillagok megfigyelésekor a látott meteorok pályáját be kellett rajzolni a csillagtérképre, és a fényességüket is meg kellett becsülni magnitúdó pontossággal. És bármilyen meglepő, de akár még változócsillagokat is észlelhetünk szabad szemmel (Betelgeuze, Algol, alfa Her, mü Cep, R Lyr, g Her stb.)
Vásárlás előtt ismerkedés a távcsövekkel az ég alatt
Távcsőválasztás előtt hasznos lehet, ha az ember először megismeri a különböző távcsőtípusokat, mások segítségével begyakorolja a távcsőhasználatot, hogy ne vásárlás után szembesüljön először ezekkel a kérdésekkel az ember. Ezért érdemes többször is ellátogatni egy közösségi vagy bemutató csillagvizsgálóba, részt venni egy távcsöves „járdacsillagászati” bemutatón, esetleg felkeresni egy közelben lakó amatőrcsillagászt, és egy gyakorlott amatőr segítségével elsajátítani a távcsőtípusok megismerését, a távcsőhasználat alapjait. Fővárosiak vagy a környéken lakók számára érdemes csatlakozni a Polaris Csillagvizsló észlelőszakköréhez, ahol havi egy foglalkozás keretében elsajátíthatja az ember a különféle észlelési ágak fortélyait. A legközelebbi, 2019. márc. 23-i alkalommal éppen a változócsillag-észlelés került terítékre. Persze, a legjobb, ha az ember egy fényszennyezés-mentes sötét ég alatt tudja kipróbálni, hogy mi tudnak egyes távcsövek. Ebből a szempontból hasznos lehet részt venni egy-egy vidéki észlelőhétvégén vagy ellátogatni egy nyári csillagászati táborba.
Kezdésnek egy kézi látcső
Az égbolttal való szabadszemes ismerkedés kiegészítésére és első saját műszer beruházására a legjobb egy binokulár (kézi látcső) beszerzése. Egy már 10-20 ezer forintért beszerezhető „binokli” univerzális műszer, nemcsak csillagászati célra használható, nappal madarászkodni, a természet megfigyelésére is használhatjuk, így ha esetleg a csillagászat nem lesz hosszú távú hobbi, akkor sem bizonyul felesleges befektetésnek. Egy 10×50-es vagy 12×60-as látcsővel kézből, esetleg kitámasztva már megfigyelhetjük a Hold krátereit, a Jupiter holdjait, számos aszterizmust, csillaghalmazt, diffúz-ködöket, fényesebb galaxisokat, tágabb kettőscsillagokat és több tucat változócsillagot, sőt néhány fényesebb üstököst is. Nekem sokáig a 14. születésnapomra kapott 7×35-ös Tento binokulár volt a főműszerem, és mióta a fővárosban élek, egy közel harminc éve vásárolt 20×60-as orosz binokulárt használok vizuális észlelésre, de azt kezdőknek nem javasolnám, mert a 20x-os nagyítás már kézből nem igazán használható, de később, ha már elég gyakorlott az ember, esetleg hasznos műszere lehet egy 15×70-es vagy egy 20×80-as binokli is.
Az első csillagászati távcső
Kezdők számára a binokulár után első „csillagászati” távcsőként egy kistávcső kategóriába eső műszert érdemes beszerezni (kistávcsőnek általában a 10cm-nél kisebb átmérőjű lencsés távcsövek /refraktorok/ ill. a 15 cm-nél kisebb tükrös távcsövek /reflektorok/ számítanak). Itt már a konkrét távcső kiválasztása igényektől és a pénztárca vastagságától is függ, érdemes ezért alaposan átgondolni és konzultálni a két hazai távcsőszaküzlet munkatársaival vagy egy tapasztalt amatőrcsillagásszal. Bár binokulárt és kisebb csillagászati távcsöveket néha lehet kapni nagyobb áruházláncokban, bevásárlóközpontokban is, de ha nem akarunk csalódni, akkor inkább a két hazai távcső szaküzletnél (Makszutov.hu vagy a Budapesti Távcső Centrum ) vásároljunk. Ha még nincs igazán tapasztalatod a távcsőhasználatban, és főleg vizuális célra használnád a távcsövet, akkor elsőre egy azimutális állványra szerelt (AZ) műszert ajánlanék. Ha viszont később fotózni is szeretnél akkor egyrészt az égbolt forgását követő ekvatoriális állványra (EQ) szerelt távcsövet érdemes beszerezni, és olyan típust, amely úgy van tervezve, hogy komoly beavatkozás nélkül is lehessen hozzá fényképezőgépet csatlakozni.
Nekem gimnazista koromban egy a veszprémi szakkörtől kölcsönkapott 50/540-es Zeiss refraktor volt az első „csillagászati távcsövem”, amellyel elsősorban változócsillagokat észleltem, de az a műszer persze más célpontok megfigyelésére is alkalmas volt.
Haladó szint: nagytávcső
Egy idő után az amatőrcsillagász eljut egy olyan szintre, amikor már „kinőtte” a kistávcsővet, és halványabb galaxisokat, üstökösöket, változócsillagokat szeretne észlelni, vagy esetleg nagyobb nagyítást igénylő célpontokat is szeretne becserkészni. Ilyenkor jön el az, amikor az ember beszerez egy nagytávcsövet 20, 25 vagy akár 30-35cm-es átmérővel. Ezen a szinten már nagyrészt csak a tükrös ill. a katadioptrikus (Schmidt-Cassegrain, Makszutov) távcsövek jönnek szóba. Itt már szinte csak a pénztárcánk vastagsága határozza meg a konkrét távcső paramétereit, de azért emellett szerepet játszik az észlelőhelyünk adottsága, az általunk megcélzott észlelőterület, az elvárt mobilitás is. Ha elsősorban vizuális észlelésben gondolkodunk, akkor a legjobb és költséghatékonyabb választás egy Dobson-távcső beszerzése. Nekem évtizedeken át egy Berente-tükörrel ellátott házi készítésű 27cm-es Dobson-távcső („a Bojler”) volt a főműszerem, ezzel Bakonycsernyéről több mint tízezer változócsillag-észlelést követtem el, de emellett persze néha megnéztem néhány mélyég-objektumot, kettőscsillagot, üstököst és földsúroló kisbolygót is. Budapesten pedig a Polaris Csillagvizsgáló teraszáról sokszor észleltem az MCSE egyik 25cm-es Dobson-távcsövével. Ha engem kérdeznek, vizuális észlelésre mindenképpen egy Dobson-távcsövet ajánlanék. Ma már kezdenek elterjedni az ekvatoriális platformmal felszerelt Dobson-távcsövek is, amelyekkel már az égbolt forgását is lehet követni, akár egy szoftveres kézivezérlő használatán keresztül. Londonban élő amatőrtársunk, Nagy Szabolcs is Dobson-távcsőre szerelt webkamerával készíti szenzációs felvételeit a Nemzetközi Űrállomásról.
Persze, nem vagyunk egyformák, van akinek jobban bejönnek az ekvatoriális (EQ) állványra szerelt távcsövek, viszont ezeknek a beszerzéséhez azonos átmérőnél több pénzre van szükség. Ha pedig fotózni is akar az ember, akkor még jobban megdobja a költségeket egy óragéppel, esetleg GOTO-vezérléssel ellátott mechanika ára. Sőt, egy bizonyos szint és fókusztávolság felett vezető távcsőre és az ehhez szükséges elektronikára, szoftverre is szükség lesz, de az asztrofotózás egyébként is más téma, azt meghagyom az ezzel foglalkozóknak.
Csillagok fotózása távcső nélkül
Jómagam közel három évtizeden át kizárólag vizuális változócsillag-észlelő voltam, de aztán nyolc évvel ezelőtt engem is elkapott a digitális technika, és beszereztem egy belépő kategóriájú DSLR fényképezőgépet. Kezdtetben egy sima fotóállványra szerelt alapobjektívvel, majd később egy 75-300mm-es teleobjektívvel használtam a Canon EOS 1000D kamerát, „mezítlábas fotometriai” célzattal. Ezzel a módszerrel 75 mm-es fókuszt használva kb. 5 másodperces, 300mm-en pedig 2 másodperces képekből készítettem 10-16 darabot, amelyeket képfeldolgozó szoftverrel adtam össze, így nagyobb határfényességet lehetett elérni. Később beszereztem egy óragépes EQ5-ös mechanikát, amellyel már 30s-es képeket is tudtam készíteni. Pár évvel ezelőtt pedig GOTO-vezérléssel bővítettem a rendszert, ezt követően akár már 3 perces képet is tudtam készíteni 300mm-es fókuszt használva anélkül, hogy csíkhúzósak lettek volna a képek, és most már számítógéppel is tudom vezérelni a mechanikát – ami a téli hideg éjszakákon különösen előnyös. Két évvel ezelőtt szereztem be használtan egy 180mm-es fókuszú f/2.8-as Zeiss Sonnar teleobjektívet, manapság ez a főműszerem a Vendégcsillag-kereső programban, és mint a bemutatkozáskor írtam, ezzel a rendszerrel több tucat új változócsillagot sikerült felfedeznem.
De egy teleobjektívvel nemcsak változócsillagokat lehet észlelni, hanem a Tejútat is szépen le lehet fotózni, a fényesebb üstökösöket, tágabb kettőscsillagokat és sok száz vagy sok ezer galaxist is. Nem vagyok asztrofotós, de azért néhány fényesebb galaxis környezetét rendszeresen le szoktam fotózni teleobjektívvel, hátha éppen feltűnik bennük egy szupernóva. A Tűzijáték-galaxisban feltűnt SN 2017eaw szupernóva felfedezéséről például csak azért maradtam le, mert azon a teleholdas május közepi hétvégén éppen nem cipeltem magammal a távcsőállványt és a mechanikát.
Asztrotájképek készítéséhez általában nagy látószögű DSLR kamerákat szoktak használni, és a meteorok fotózásához is többnyire nagy látószögű, esetleg alapobjektívvel felszerelt kamerákat érdemes használni. Lehet sima fotóállványra szerelve is próbálkozni a meteorok fotózásával, akár „csíkhúzós” képekkel is, de hasznos lehet egy egyszerűbb, óragépes „Star tacker” állvány beszerzése, esetleg egy „pajtaajtó” típusú rendszer elkészítése (l. az Újvárosi Antal által készített rendszerek a Csillagnézők c. filmben).
Gombos Szilárd
Aki távcső beszerzésére adja a fejét, abban a világegyetem titkai iránt megnyílt az érdeklődés. A tapasztalat megszerzésére olyan szomjúság hajtja, ami néhányan közülük életük végéig nem szűnik. Egy részükben renyhül majd az érdeklődés, ennek oka számos lehet, de nem kis hányaduk az első műszer nem megfelelő megválasztása miatt csügged el.
Néhányan komoly asztrofizikai ismeretek birtokában fognak neki, és változócsillagászattal vagy üstököskereséssel foglalkoznának; míg megint mások az égbolt szépségeiből egyfajta feltöltődést keresnek, komolyabb tudományos munka nélkül, és nem kizárt, hogy rendelkeznek már egy tükörreflexes digitális fényképezőgéppel amivel első lépéseiket szeretnék megtenni az asztrofotózás terén.
Az sem mindegy, hány évesen fog neki, hiszen a kiskamaszban még annyi minden fellángol, és nem tudja értékelni, hogy szeme – elenyésző kivételtől eltekintve – tökéletesebb, jobban látó a negyedik – ötödik évtizedét ünneplőnél; figyelme, türelme, ideje, anyagi helyzete korlátozottabb, ugyanakkor fogékonyabb az újdonságokra. Az sem mellékes, be tud-e kapcsolódni egy helyi csillagászkör munkájába, ahol mentorra találhat legalább az első lépésekhez, vagy autodidakta módon kell utat vágjon magának a dzsungelben.
Végül, de nem utolsó sorban, nagyon fontos tudni: honnan fog észlelni? Városból erkélyről? Vagy van egy kisebb udvar, ahonnan nem is láthat északra, hogy beállíthasson egy equatorialis mechanikát? Esetleg rendelkezik hétvégi házzal ahova kijárhat? Vagy van a közelében jóegű észlelőhely? Vagy épp olyan helyen él fekete ég alatt?
Ilyen megfontolásokkal próbálok az általam megtapasztaltak alapján ajánlásokat megfogalmazni: tubusra, mechanikára, okulárokra.
A gyerek vagy kiskamasz szemében még 8 mm-re kinyílik az írisz, tiszta szemlencséjén a 3500 angströmös mély-ibolya fény is áthalad, éppen ezért egy fényerős akromátban és/vagy superbarium okulárokkal intenzívebben, zavaróbban érzékelik a halot. A newtont ki kell tenni, hűlni, kollimálni rendszeresen, a német equatoriális mechanika nehéz: súlyra, beállításra és vizuális észlelésre egyaránt. Kezdetben egészen biztosan, főleg, ha Sarkcsillagot sem láthat az erkélyről vagy udvarról. Amúgy sincs sok idejük az észlelésre, hiszen várja őket reggel az iskola, ahova kipihenten illene elérniük, ám a binokulár nem elégítheti ki a Hold, a nagyobb bolygók vagy mélyég obiektumok iránti kíváncsiságot. Ezért számukra AZ mechanikán f/5- nél gyengébb fényerejű akromátot ajánlanék Plössl okulárokkal. Fényszennyezett helyről, erkélyről észlelőknek egy rövidebb kistávcsövet: 70/500 vagy a kereskedelemben ritkábban előforduló 80/600 akromátot AZ3 vagy AZ3R mechanikán – ezt könnyen hónunk alá is kaphatják, ha kitelepülésre kerül sor, ámde 20mm/12,5mm/7,5mm Plössl okulárokkal, amit a fent említett tubusok gyengébb fokuszírozója még szépen mozgat. Alacsony fényszennyezésű helyről – kertből észlelő gyereknek 60/900, 70/900 vagy 80/900 akromátot AZ4 vagy AZ5 mechanikán. (Ezek rezgésmentesebben tartják a hosszú tubusokat és ha a még nem ismeri az eget, Stellariumban beállítva a horizontális koordinátarendszert előbbivel könnyebben utóbbival finomabban kereshet, mert ha erről a fokok, a másikról a finom mozgatás hiányzik e sorok írójának.)
Átugornék most azokra, akik betöltötték már ötödik-hatodik évtizedüket, vagy még idősebbekre, akik újrakezdők, vagy sem, de igen gyakran már látáshibával küzdenek, íriszük sem igen nyílik 5mm fölé, szemlencséjükben már ott bujkál a majd mindannyiunkat utol érő szürke hályog, vagy cylindrikus hibával küzdenek, ami azt jelenti, hogy szemüveggel kell az okulárba tekinteni az ott kapott kép korrigáltságához. Nekik fényerős távcsőre van szükségük kényelmes betekintésű okulárokkal. Az a színi hiba, ami a fiatalokat még zavarhatja itt elenyészik. Éppen ezért fényszennyezett ég alól erkélyről – kisebb udvarról észlelőknek 80/400 vagy 100/500 akromátot javasolnék, míg alacsonyabb fényszennyezésről észlelőknek 114/500 vagy 130/650 newton tubust, AZ-EQ mechanikán (amit sarkcsillag híján azimutálisan is használhatnak) 25mm és 10mm Superbarium okulárokkal és 2x Barlow-al vagy 9mm/5mm/2,5mm Planetary okulárokkal. A csomagot hold-, és csillagtérképpel egészíteném ki számukra.
Maradt a köztes korosztály: a mókuskereket taposó. A későn hazaérő egyetemista, az első fészkét rakó pár, a leharcolt szülő, akik gyakran álmatlansággal küzdenek, és csak akkor alszanak be, ha derült ég ígérkezik. Sokan közülük csak feltöltődnének a természet szépségeiben. Vizuálisan észlelnének. Egy-egy hétvégén vagy szabadság ideje alatt még ceruzát is ragadnának egy-egy rajz elkészítéséhez. Az városi erkélyről – a tömör fényszennyezés alól a Nap, Hold, a Vénusz, a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz és egy két fényesebb halmaz és köd kivételével nem sok látnivaló marad. Mégis, ha idejük engedi vagy sikerül kimozdulni otthonról, akkor sok mindent megnéznének. Na, én nekik javasolnám a 90/1250 vagy 100/1300 Makszutov tubusokat mégpedig Az GoTo állványon és 8-24 zoom okulárral! A tisztább ég alól észlelőknek viszont 90/900 -s akromátot vagy 130/900
newtont akár EQ2 akár EQ3 mechanikán. (Pici odafigyeléssel az EQ2 is nagyon szépen elhordja őket, de kell hozzá némi finommechanikai érzék)
Én a 10×50 – 20×80 közötti binokulárt a kezdő változósoknak javasolnám. Akár szennyezett akár tisztább ég alatt. Az AAVSO oldaláról külön binokulárok számára nyomtatható térképeket lehet elmenteni és nyomtatni illetve külön program létezik a számukra a fényesebb változókkal. Vagy, ha komolyabb céljaik vannak a 150/1200 vagy 200/1200 dobsonokat 2 colos Apex illetve 18mm ortho okulárral. A legfontosabb az ég alapos ismerete és a mindennapi munka.
A kezdő asztrofotós számára aki már rendelkezik egy tükörreflexes fényképezőgéppel – vagy maroktelefonnal fotózna, a kis 72/420 apo Star Advanturer mechanikán SynGuiderrel a 9×50-es keresőn.
Nagy Mélykuti Ákos
Mottó: Az a jó távcső, amit használnak. Ez típustól és mérettől független.
Kérdés: Milyen távcsövet vegyek első távcsőnek?
Egy hosszabb lélegzetvételű kisdolgozattal kezdtem, aztán gondolkoztam egy napot, hogy mi lenne a jó és gyors válasz. Mert ma mindenki gyors választ szeretne egy egyszerűnek tűnő, mégis bonyolult kérdésre.
Az instant válasz: Semmilyet.
Miért?
1. Mert a távcsőben látott kép nem az, amit a fotókon látsz. Csalódni fogsz. A távcsővel való „látást” gyakorolni, tanulni kell.
2. A távcsővel való objektumok megkeresése tanulást igényel. Akinek nem megy, az nem fogja szeretni a csillagászatot, csalódni fog.
3. Ne kapkodj! Ez nem egy kapkodós hobbi. Ugyanúgy gyakorolni, tanulni kell ezt is, mint a zenélést. Ha veszel egy gitárt, még nem fogsz tudni gitározni. Focizni is lehet más lasztijával. Mindegyikhez gyakorlás és tanulás kell. A csillagászattal is ez a helyzet. Nem a távcsőtöl leszel csillagász.
A hirtelen hozott döntés több tízezerbe, akár százezerbe fog kerülni. Csalódni fogsz. Nagyon.
Mikor nem csalódsz? Nagyon egyszerű. Keress a környékeden amatőrcsillagászokat, csoportokat, akár a Facebookon is, de itt egy link.
Az amatőrök nagyon segítőkészek. Belenézhetsz a távcsövükbe, kipróbálhatod a kezelésüket, beszélgethetsz velük a tapasztalataikról és közben számodra is kiderül, hogy mi érdekel legjobban a távcsöves megfigyelésen belül. Utána már csak egy döntés marad, hogy mikor veszed meg az első távcsöved, mert addigra már tudni fogod, hogy Neked melyik kell. Mert addigra már nem leszel kezdő!
Ha pedig viszket a tenyered és mindenképpen távcsövet szeretnél, vegyél egy binokulárt (7*50, vagy 10*50) és tanulj meg tájékozódni vele az égen, fedezd fel ezzel az égbolt csodáit. Egy ilyen eszköz még a legnagyobb távcsövet birtokló amatőrök kelléktárában is ott van.
Merem a fentieket mondani pár évtizedes tapasztalattal és észlelési múlttal, aminek regisztráció nélkül is utána lehet nézni itt.
Nagy Richárd
Amikor megfelelő tájékozódás,tanulás és a milliomodik ismeretterjesztő műsor megtekintése után végképp elhatározzuk magunkat,hogy belefogunk az égbolt saját szemmel történő felfedezésének,az első kérdés ami felmerül: Milyen távcsövet válasszak?
Nagy Szabolcs
A távcső vásárlás mindig egy komoly kihívás elé állítja az embert, pláne ha most kezdi az ismerkedést a hobbival. Mint mindenki én is a saját szubjektív tapasztalataimat fogom itt megosztani. Ha valaki anno azt mondja, hogy pár év múlva a Nemzetközi Űrállomásról fogok fotókat készíteni, nagy valószínűséggel kinevetem.
A kevesebb néha több, ne feledjük!