A több mint 41 éve indított Voyager űrszondák eltérő útvonalat jártak be a Naprendszerben, a Voyager-1 már 2012-ben elérte a csillagközi teret, a 2-es jelű szonda pedig, amint azt a róla kapott mérési adatokból megtudtuk, igen közel jár hozzá.
A Voyager-2 nagyjából 17,7 milliárd kilométerre jár bolygónktól (ez a Nap-Föld távolság kb. 118-szorosa, a Voyager-1 távolsága pedig a 143-szorosa immáron), s a fedélzetén elhelyezett kozmikus sugárzást mérő eszközének adataiban augusztus vége óta látszik a változás. Nagyjából 5%-os emelkedést tapasztalnak a nagyenergiás kozmikus sugárzásban, s hasonló növekedést jelez az alacsony energiás töltött részecskéket mérő műszere is.

Napunk a kozmikus sugarakat – vagyis azokat a részecskéket, amelyek a világűr távoli pontjairól indulva részben a Naprendszerünk irányába is haladnak – nagyrészt visszatartja, a napszél a kilökődött plazma révén, azonban a Naptól távolodva a plazma lelassul, s átveszi az uralmat tőle a csillagközi tér sugárzása. A Voyager-1 már 8 éve átlépte ezt a határvonalat, s most a 2 is a küszöbén áll. A Voyager-1 2012 májusában mért a 2-es által most tapasztalthoz hasonló léptékű növekedést, s 3 hónappal később át is lépte a csillagközi tér határvonalát, így hasonlóra számíthatunk most is. Persze eltérések is lehetne ettől az ütemről, hiszen egészen másfelé repül a két szonda, így lehet más szerkezete az útjuk mentén a Napunk uralta legkülső övezetnek.
A két, nagyjából egy időben indult szonda közti nagy eltérés többek közt annak is köszönhető, hogy a heliopauza, vagyis az a határvonal, ameddig a Nap uralkodik, a naptevékenységgel összefüggően tágul vagy zsugorodik. Erősebb naptevékenység idején a plazma nagyobb erővel képes távol tartani a kozmikus sugarakat, s nagyobb térrészt képest „tisztán tartani”, míg a naptevékenység minimuma környékén, ahol most is járunk, ez a hatása gyengébb.
A következő hónapok során a Voyager-2 méréseiből egyrészt a Naprendszer határrégiójáról kapunk adatokat, másrészt pedig az is hamarosan elválik, hogy mikor lép ki a csillagközi térbe.
A Voyager-2-től a rádiójel jelenleg kb. 16,5 óra alatt érkezik a Földre, a Voyager-1 pedig már majdnem 20 órányi kommunikációs távolságra van tőlünk. A két szonda sugárzásmérőinek adatait grafikusan megjelenítő ábrán a zöld a Napból, a sárga a csillagközi térből érkező sugárzást jelenti, a mérések különbsége jól látható az arányokon.