2020.10.27.

Vizet találtak a Hold napsütötte oldalán

A NASA bejelentése alapján a SOFIA (Stratospheric Observatory for Infrared Astronomy, infravörös sztratoszféra-obszervatórium) nevet viselő repülőgépes obszervatórium mérései alapján sikerült az értékes molekulákra rábukkanni a Hold felénk néző oldalán, a déli féltekén lévő Clavius kráterben. A korábbi mérésekben nem lehetett eldönteni az itt detektált hidrogén alapján, hogy víz, vagy hidroxil formában van-e jelen, azonban ezt a kérdést a SOFIA most sikeresen megválaszolta.

A mennyisége 100-412 ppm (milliomodrész) egy köbméternyi talajban, ez nagyjából 3,5 deci, vagyis annyi, mint egy nagy pohár víz. A felfedezésről a Nature Astronomy szakfolyóiratban számolt be a NASA és több amerikai egyetem kutatóiból álló csoport.

„Voltak ugyan sejtéseink, hogy a Hold napsütötte területén is lehet víz, most viszont biztosan tudjuk is, hogy van. A felfedezés megkérdőjelezi a holdfelszínről alkotott tudásunkat, ám egyúttal kérdéseket is vet fel a távolabbi űrutazásokhoz olyan nagyon fontos anyaggal kapcsolatban.” – mondta Paul Hertz, a NASA Tudományos Küldetések Igazgatóságának Asztrofizikai Részlege igazgatója.
Összehasonlításul: a Szahara homokjában mintegy százszor annyi a víz, mint a SOFIA által talált holdi mennyiség. Azonban a csekélysége ellenére is felvetődnek új kérdések: hogyan is keletkezik a víz a Holdon, és miként képes fennmaradni az ottani, légkör nélküli, zord körülmények közepette?

Amikor az Apollo űrhajók legénysége a Holdon járt, még úgy véltünk, hogy az teljesen száraz, azonban az elmúlt 20 évben számos küldetés során bizonyságot kaptunk arról, hogy a Hold sarkvidékein, a kráterek állandó árnyékban lévő mélyén van vízjég, sőt, egyes küldetések a napsütötte területeken is a víz jeleit vélték felfedezni. Eddig azonban egyetlen alkalommal sem tudtuk megkülönböztetni a víz (H2O) vagy a hidroxil (OH) jeleit.

A SOFIA, ami egy átalakított Boeing 747SP, több mint 13 km magasságban repül, így a földi légkör víztartalmának kb. 99 százalékát maga alatt tudhatja. Ez teszi lehetővé, hogy sokkal tisztább képet kap az infravörösben látható világegyetemről. Ennek köszönhető az is, hogy teleszkópját egy halvány infravörös objektumok megfigyelésére kifejlesztett kamerával felszerelve képes volt azt, a kimondottan a vízre jellemző hullámhosszat (6,1 mikrométer) észlelni, ami elvezetett a Clavius kráterben rejlő víz felfedezéséhez.

„Sűrű légkör híján a napsütötte régiókban a víznek egyszerűen el kéne tűnnie az űrben, azonban mi mégis látjuk. Valamilyen folyamat tehát vizet generál, valami pedig csapdába is ejti.” – magyarázta Casey Honniball, a NASA Goddard Űrközpontja kutatója, a tanulmány vezető szerzője.

Számos folyamat lehet a víz jelenléte mögött: magukkal hozhatják a felszínt bombázó mikrometeoritok, de előfordulhat, hogy a napszéllel érkező hidrogén, és a holdi talaj oxigéntartalmú ásványai közt lejátszódó reakciók révén helyben hidroxil alakul ki, amelyet a sugárzás alakít át vízzé. Kérdés az is, hogy mi módon maradhat meg a felszínen a víz? Egyik elképzelés szerint a mikrometeoritok becsapódása nyomán kialakuló gyöngyszerű szerkezetek ejtik csapdába, más elképzelés szerint viszont a regolit szemcséi közt van, és e szemcsék védik meg a napfénytől. Ez utóbbi esetben könnyebben hozzáférhető lehet a víz a majdani űrhajósok számára.

Mivel a SOFIA berendezéseivel elsősorban igen távoli és halvány objektumokat szoktak megfigyelni, kérdéses volt, hogy egyáltalán tudják-e a műszerei követni a Holdat? A Hold a közelsége miatt a keresőtávcső látómezejét teljesen kitöltötte, ezért a kutatók egy teszthez folyamodtak 2018. augusztusában. Ez volt az első alkalom, hogy a SOFIA a Holdat vizsgálta, nem volt tehát biztos, hogy sikerülni fog a vizsgálat, de a holdi víz kérdése túl izgalmas volt ahhoz, hogy meg se próbálják.

„Hihetetlen, hogy egy tesztből micsoda felfedezés született!” – mondta Naseem Rangwala, a SOFIA projektkutatója a NASA Ames Kutatóközpontjából. „Most, hogy tudjuk, működik a dolog, további megfigyeléseket tervezünk.”

A további mérésekben más helyszíneket is megvizsgálnak, más megvilágítási körülmények közepette, és a kutatócsoport szeretne válaszokat találni persze a víz keletkezéséről és fennmaradásáról feltett kérdésekre.

A Clavius neve az Űrodüsszeia 2001-ből lehet ismerős a sci-fi rajongóinak.

A NASA beszámolója a felfedezésről itt olvasható.

Videós összefoglaló

 

 

Fordította: Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)

Nincs még értékelés

Értékelés

About the Author: