2017.03.28.

Vénusz fázisok 2016-ban

Engedjétek meg, hogy az elmúlt bő 3 hónap Vénusszal kapcsolatos élményeit megosszam veletek.

Hasonlóan elnyúló projektbe kezdtem már korábban, akkor a Mars volt a célpont. De a hasonlóság nemcsak a végleges produktum küllemében keresendő, akkor is alkalmi, rendszertelen fotózásnak indult a dolog és útközben derült ki, hogy ezek a fotók szépen mutatnának együtt egy “csoportképen”.

Ez esetben már az első pár alkalom után tudtam, hogy nem lesznek méretarányos felvételeim, mivel két külön műszerrel, három különféle nagyításban is készültek fotók. Valóban az lett volna az igazi móka, de így akaratlanul is hagytam teret a fejlődésre.
Továbbá az első pár felvétel esti égbolton született, ami a későbbi nappali égen készült fotókhoz képest meglehetősen gyengébb minőségűnek tűnik.

Itt mutatkozik meg a Magyar Amatőrcsillagászok, azaz a MAcs csoport tagjainak önzetlensége, segítőkészsége – ugyanis fogalmam sem volt korábban, hogy valójában nappali égbolton illő fotózni a Vénuszt. Utólag belegondolva logikusnak tűnik, de akkor valahogy lehetetlen feladatnak tűnt.

Szerencsére kaptam segítséget, amolyan útmutatást az amatőr társaktól, így az állványon található osztott körök segítségével először a Napot vettem célba (szigorúan napszűrőn keresztül!!!), majd a SkySafari applikáció (de akár Stellarium vagy bármilyen hasonló program vagy telefonos applikáció) segítségével kiszámoltam, mennyit is kell a megfelelő irányba mozgatni a tubust a két tengelyen, hogy megtaláljam a Vénuszt. Számomra felejtetetlen élmény volt az első alkalom (is), amikor az előbb említett módszerrel, okuláron keresztül megpillanthattam a naprendszerünk Naptól számított második bolygóját a nappali égbolton. Olyannyira fényes, hogy szinte nem lehet eltéveszteni, sasszeműek akár szabad szemmel is kiszúrhatják az égen, ha tudják merre keresni.

Ahogy telt múlt az idő, egyre közeledett március 25-e, az alsó együttállás időpontja. Ez az az esemény, amikor a Vénusz a épp Nap és Föld közt található. Ilyenkor van hozzánk – és az égbolton a Naphoz is – legközelebb, megfigyelése kifejezett óvatosságra inti az észlelőt. Könnyen kárt tehetünk magunkban vagy a felszerelésünkben.

Majdnem 1 ívperc a látszólagos átmérője, távolsága “mindössze” 42 millió km. Vizuális magnitudója -4.0, ami a mindössze 1.0%-os megvilágítottság tekintetében szinte hihetetlen. Március 25-e előtt az esti égbolton kellett keressük a Vénuszt, 25-e után viszont átvándorolt a hajnali égboltra, csatlakozva az Szaturnusz/Jupiter kifejezetten nívós társaságához.

Szerencsére az idő kegyes volt hozzánk, szimultán észleltük a tagokkal 25-26-án, ki mikor ért rá vagy mikor engedte az időjárás. Horváth Hozé Attilával próbáltunk szervezni egy kis online mókát, de technikai okok miatt sajnos a közös bejelentkezés meghiúsult. A Youtube viszont ad lehetőséget egyéni online közvetítésre, így élőben megpróbáltam közvetíteni az eseményt. Kissé döcőgősen indult a dolog, jó másfél órába telt, mire megleltem a Vénusz sarlót – őszintén szólva nem szerettem volna az első amatőr lenni, aki élőben füstöli el a felszerelését – jobb esetben – vagy akár a szemét, így nagyon óvatos próbáltam maradni.
Egy rövid vágott verzió az élő adásból:

Magyarországon és itt Londonban is a tiszta ég ellenére a seeing sajnos csapnivaló volt, így az igazi áttörés fotós szempontból elmaradt – részemről mindenképp. Persze ha most végig futtatom a fejemben, ezidáig milyen is a 2017-es év időjárás tekintetében, összetehetjük a két kezünket, hogy egyáltalán láthattuk az eseményt….

Nagy Szabolcs
5/5 (3)

Értékelés

About the Author: