2017.07.13.

Változékony az Uránusz mágneses mezeje

Változékony az Uránusz mágneses mezeje

 

A Voyager-2 három évtizeddel ezelőtt repült el az Uránusz közelében, azonban még most is szolgál meglepetésekkel az akkori méréseinek vizsgálata.
A Georgiai Műszaki Egyetem kutatócsoportja újra elemezte a szonda által 31 éve begyűjtött adatokat, az eredményekről június 27-én számolt be a Journal of Geophysical Research folyóirata.
Az Uránusz tengelyforgása meglehetősen fura a Naprendszer többi bolygójához képest: keringésekor nem körbepörög, hanem 84 földi év alatt körbegurul a pályáján, a forgástengelye pályasíkkal majdnem párhuzamos (míg a Föld tengelyferdesége 23,5 fokos, az Uránuszé 98 fokos) ugyanis. Ez meglehetősen hosszú, 21 földi évig tartó évszakokat eredményez, s a friss kutatás szerint a mágneses mezejében is van évszakos és napi váltakozás is. (Az Uránusz napjainak hossza 17 óra 14 perces.)
Az Uránusz mágneses pólusai 60 fokkal „elcsúsztak” a forgástengelyhez képest, ebben szintén meglehetősen egyedi. A kutatócsoport a Voyager-2 adataiból kiindulva modellszámításokat végzett arról, hogy miként viselkedik a mágneses mező s azt találták, hogy az naponta be- és kikapcsol. A Föld esetében ilyen ki-bekapcsolás a napkitörések következtében, a napszél és a mágneses tér interakciója révén történik meg, ezeknek köszönhetőek a geomágneses háborgások. Ez azonban csak akkor léphet fel, ha a bolygóközi mágneses tér (amit a napszél határoz meg) ellentétes irányú a földi mágneses térrel, enélkül nem lehetnének sarki fények sem bolygónkon.
Az Uránusznál a folyamat rendszeres, a mágneses tengelyének elcsúszása miatt a bolygó forgása határozza meg, mikor kapcsolódhat egybe a napszél hordozta mágneses tér és a bolygó magnetoszférája – ennek eredményeként a bolygó mágneses csóvája dugóhúzószerűen csavarodott. Az Uránuszon is megfigyelhető sarki fény (a Voyager is fotózta), s a mostani kutatás arra is kiterjedt, hogy meghatározza a sarki fény szempontjából érintett szélességi öveit.
A kutatás eredményét az exobolygók vizsgálatában is használni lehet talán, mivel az ismert exobolygók zöme a Naprendszer jégóriásaihoz – az Uránuszhoz és a Neptunuszhoz – hasonló méretű, és a mágneses tér alapvető fontosságú egy adott bolygó lakhatóságát illetően.

 

Forrás: http://www.news.gatech.edu/2017/06/26/topsy-turvy-motion-creates-light-switch-effect-uranus

Fordította: Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)

 

Nincs még értékelés

Értékelés

About the Author: