Donald Machholz amerikai, Fudzsikava Sigesio és Ivamoto Maszajuki japán amatőrök fényes üstököst felfedeztek szerda délután.
A frissen felfedezett üstököst az elsők között sikerült megerősítenem az iTelescope.net hálózat új-mexikói telepének egyik 10cm-es refraktorával (T20) készített CCD felvételeimmel. Péntek és szombat hajnalban pedig már hazai észlelések is születtek.
Az első pályaelemek egyébként egész biztatóak: december 3-i perihélium, 0,4 CsE perihélium-távolság. 6-7 magnitúdó körüli maximumfényesség várható, de ezek még csak előzetes adatok. Frissítés: (nov. 11.):  Az üstökös hivatalos neve: C/2018 V1 (Machholz-Fujikawa-Iwamoto). A legfrissebb észlelések szerint sokat fényesedett az elmúlt napokban, vizuális megfigyelők már 7 és 8 magnitúdó közötti fényességről számoltak be!

Csütörtök délelőtt a [vsnet-alert] levelezőlistán Patrick Schmeer által közzétett levélből értesültem, hogy szerda este Fudzsikava Sigesio japán amatőrcsillagász talált egy 12 magnitúdó fényességű törpe-nóva jelöltet, s a felfedezésről készített beszámolót közzé is tette a CBET TOCP oldalon, s koordináták alapján az objektum a TCP J12192806-0211143elnevezést kapta. Az oldalra rákattintva először Itagaki Koicsi japán szupernóvavadász megjegyzése tűnt a szemembe, amely szerint a Fudzsikava által talált objektum nem is csillag, hanem egy új üstökös.  Jobban megnézve a feltett közleményeket az is kiderült, hogy a jövevényt Fudzsikava mellett függetlenül Ivamoto Maszajuki japán amatőr is felfedezte, és ő említette először, hogy ez valójában egy üstökös lehet.

Gondoltam, gyorsan készítek megerősítő felvételeket az iTelescope.net hálózat valamelyik robottávcsövével. Sajnos, az első próbálkozásom sikertelen volt, mert a jövevény akkor már nem látszott Ausztráliából. Ekkor vettem észre, hogy rosszul néztem meg a koorditátákat, és nem a Sas csillagképben, az esti égen látható az üstökös-jelölt, hanem a Szűz csillagképben, a hajnali égen. Ezért az új-mexikói távcsöveket próbáltam munkára fogni. Onnan viszont ekkor még nem látszott az üstökös, ezért mintegy két órát kellett várnom, hogy végre olyan magasan legyen a látóhatár felett, hogy az egyik távcsővel le tudjam fotózni. Sajnos, az iTelescope.net hálózatában két órán belüli időpontban nem lehet már előre távcsövet lefoglalni, ezért kénytelen voltam kivárni, míg elég magasan lesz az objektum, ráadásul még szabad is lesz valamelyik távcső. Végül az ottani műszerek közül hármat találtam, amelyekkel egyáltalán lehetett volna esélyem lefotózni az akkor még nagyon alacsonyan levő üstököst, de közülük kettőt éppen használt egy-egy amatőrcsillagász. Végül a T20 jelű 10cm-es refraktorral sikerült készítenem három darab egy perces képet zöld szűrőt használva. Az elsőt letöltve egyértelműen látszott a kép széle felé az üstökös!

 

Ezután gyorsan a Sky-map.org felhasználásával meghatároztam az üstökös megközelítő pozícióját, majd megkértem Patrick Schmeert, hogy a megerősítő felvétel adatait tegye közzé a TOCP oldalon.

A délutáni órákban felvettem a kapcsolatot Daniel Bamberger német amatőrcsillagásszal, és megkértem, hogy készítsen pontos asztrometriát (pozíció kimérést) a három fényképem alapján. Daniel ezt meg is tette, majd kora este beküldte az adatainkat az üstökösök és földközeli kisbolygók megfigyeléseit gyűjtő NEOCP hírlevélbe. Daniel méréseiből az is kiderült, hogy az üstökös összfényessége 10,2 magnitúdó, tehát jóval fényesebb, mint ami a japán amatőrök adataiból sejthető volt.

***

Frissítés: (nov. 11.) vasárnap éjjel tudtam meg, hogy már a CBET 4569., csütörtöki számában is benne volt az újonnan felfedezett égi vándorról csütörtök délelőtt készített észlelésem.

Nem sokkal később jött a hír, hogy most már van ideiglenes neve is az üstökösnek: DM001. Estére azt is megtudtam, hogy ez a név onnan ered, hogy  Donald Machholz híres üstökös vadász már a szerda déli órákban vizuálisan (!) felfedezte a jövevényt, ő viszont – ellentétben a két japán amatőrrel –  a Nemzetközi Csillagászati Unió megfelelő honlapján tette közzé a felfedezésének hírét. Ezért egyelőre lehetséges, hogy Machholz-üstökös lesz az égi vándor hivatalos neve, de talán van még arra esély, hogy a két japán amatőr neve is szerepeljen majd az üstökös hivatalos nevében.

Egyébként Machholz legutóbbi, 2010-es felfedezése óta 746 órát töltött el üstökös-kereséssel, mire sikerült felfedezni ezt az égi vándort. Ez Donald Macholz 12. üstökös-felfedezése, amelyhez most is 47 cm-es távcsövét használta. Twitteren azt írja, hogy a csütörtök déli órákban (ottani idő szerint reggel) 10,0 magnitúdú fényességűnek észlelte vizuálisan, míg előző nap kb. fél magnitúdúval halványabb volt szerinte (10,5 magni).

Péntek ill. szombat hajnalban már hazánk területén is születtek sikeres megfigyelések:

Kernya János Gábornak szombat hajnalban Sükösdről (Bács-Kiskun megye) vizuálisan is sikerült megfigyelnie az új üstököst:
„Hajnali 3:40 körül mentem ki észlelni a kis 6 cm-es távcsövemmel. A horizont feletti kb. 15-20 foknyi területet leszámítva egész szép volt az ég, a téli Tejút lágy szalagja is kiválóan látszott. Mivel a keleti horizont feletti páraréteg miatt a Szűz csillagai puszta szemmel viszonylag nehezen voltak észrevehetőek, ezért a 35 cm-es Dobsont is kénytelen voltam kitelepíteni, így végül azzal észleltem. Először a Stephan – Oterma üstököst csodáltam meg, amely épp az NGC 2392 planetáris köddel együtt volt látható. Ezt követően 04:32 – kor ráálltam a gamma Vir-re, majd csillagról-csillagra haladva pillanatok alatt meglett a DM001. Már 51x-es nagyítással is ordítóan feltűnő volt a nagy Dobsonban, a kompakt fénylabda egy kis tömör gömbhalmazra hasonlított. Az üstökös fényességét 10,2 magnitúdóra becsültem. A látottak alapján az üstökös már 6-7 cm-es távcsövekkel, illetve nagy binokulárokkal is megpillanthatónak bizonyulhat, ugyanis a kis kóma nagyon tömör, gömbhalmazszerű.”

 

Amikor hétfő hajnalban kimentem pesterzsébeti udvarunkba, már kezdett világosodni az ég. A 20×60-as binoklival a fényszennyezett, párás fővárosi égen nem látszott az üstökös. Mindenesetre, megpróbáltam lefotózni, de már csak 10 illetve másodperces képeket engedett meg az egyre világosabb égi háttér. Alig hittem a szememnek, amikor a meglehetősen életlen összegképeken mégis feltűnt az üstökös! A 10x10s + 10x5s összegképek közül a zöld csatornás változatot kimérve az üstökös előzetes fényességére 8,9TG magnitúdó jött ki 18 pixel rádiuszú apertúrát használva.

 

Külföldi megfigyelések:

Frissítés (nov. 11., vasárnap este): A legfrissebb észlelések szerint sokat fényesedett az elmúlt napokban, vizuális megfigyelők már 7 és 8 magnitúdó közötti fényességről számoltak be, már 20×80-as binokulárral is észlelhető volt a déli féltekéről. A legújabb fotókon már fél fok hosszú ioncsóva is látható.

Az üstökös a hétvégén a Szűz csillagképben, az gamma Virginis (Porrima) közelében lesz megfigyelhető. Leginkább kelet felé mozog az égi egyenlítő közelében, de éjszakánként lassan néhány ívperccel északabbra is elmozdul.Ha valaki pontos koordinátákat szeretne, itt tudja lekérni őket (az MTA Csillagászati Kutatóintézet piszkéstetői csillagvizsgálójának IAU kódja: 461.)

 

Sárneczky Krisztián, az MCSE Üstökös Szakcsoportjának vezetője szerint az első pályaelemek egész biztatóak: december 3-i perihélium, 0,4 CsE perihélium-távolság. Földközelben november végén lesz: 0,67 CSE-re közelíti meg bolygónkat. 6-7 magnitúdó körüli maximumfényesség várható, de ezek még csak előzetes adatok. Vizuális megfigyeléséhez fényszennyezés-mentes ég alól jelenleg legalább 8-10 cm-es távcső szükséges, később talán binokulárral is megfigyelhető lesz. Ha valaki fotografikusan szeretné elkapni, akkor óragépes állványra szerelt teleobjektívvel már érdemes lehet próbálkozni.

A hajnali égen a gamma Virginis (Porrima) közelében kell keresni az üstökös (Forrás: Sky and Telescope/Stellarium)

Jó észlelést!

Fidrich Róbert
Vendégcsillag-kereső blog