2020.07.25.

Sztratoszféraballonról végez majd csillagászati megfigyeléseket a NASA

Bolygónk felszínéről csillagászati megfigyeléseket, méréseket végezni a légkörünk miatt kihívás, sőt, vannak olyan dolgok, amelyeket nem is tudunk a felszínről megfelelő eredménnyel vizsgálni. Megoldást jelent erre egy űrteleszkóp, vagy rövidebb megfigyeléshez egy kis költségű rakétaszonda, ez utóbbi különösen a felső légkör vizsgálatában segít sokat, illetve a felső légkör által kiszűrt ultraibolya tartományú sugárzást lehet a magasból (a rakétaszondával elérhető 300km-ről) megfelelően mérni, ám itt csak pár perces mérésre van lehetőség.

Egy űrteleszkóp költségéhez képest viszont elenyésző összegből a magasba juttatható egy távcső, ha azt egy, a sztratoszférába felszálló ballon viszi magával. Bár idejétmúltnak véljük a ballonokat, a mai napig rendszeresen használja őket a NASA, évi 10-15 kutatóballon-felbocsátás zajlik a világ számos pontján e programjuk keretében. Ezek a projektek számos előnyt rejtenek, ilyen például, hogy olcsón kipróbálhatnak olyan vadonatúj technológiákat, amelyek aztán siker esetén később a világűrbe is kijutnak. A ballonos küldetések rövidebb tervezési időt igényelnek egy űrbéli útnál, ez szintén az új technikák alkalmazásában nyújt segítséget.

Az Antarktiszról indítandó küldetés az ASTHROS nevet viseli, a név az „Asztrofizikai Sztratoszférikus Teleszkóp Nagy Spektrális Felbontású Szubmilliméteres Megfigyelésekre” (angol) kezdőbetűiből született. A 150 méteres átmérőjű, héliummal töltött ballon a tervek szerint nemcsak felemelkedik a sztratoszférába, hanem ott is marad majd kb. 3 hétig, sodródva a jeges áramlatokkal, s ezen idő alatt az ultramodern teleszkóppal számtalan megfigyelést lehet majd végezni. A sztratoszféraballon 40 km magasságba emelkedik majd, ezzel maga alatt hagyja légkörünk legnagyobb részét, megszabadulva annak minden zavaró hatásától.

A teleszkóp a távoli infravörös tartományban működik majd, ez pedig a földi légkörben jórészt elvész, ezért is gondolták ki a ballonos megfigyelést a Jet Propulsion Laboratory és a NASA munkatársai.

Az indítást 2023. decemberére tervezik (ez kissé furcsa, mivel ekkor az Antarktiszon nyár, vagyis folyamatos világosság van, így lehet, hogy ez a dátum valamiféle határidő inkább, mint valós indítási dátum), az amerikai McMurdo Kutatóállomásról, az eszköz a Déli Sark körül fog a légkörben néhány kört megtenni, 21-28 napos útja alatt. A gondolában kap helyet az ultrakönnyű 2,5 méteres átmérőjű antenna tányér (maga a teleszkóp), a hozzá tartozó tükrök, lencsék, detektorok, tudományos berendezések, a hűtést végző, napelemmel működő eszköz, amelyek mind a távoli infravörös tartományú megfigyeléseket segítik majd elő. A repülés ideje alatt távirányítással precízen lehet majd a teleszkópot a megfelelő célobjektumra irányozni, ezt, és az adatok valós idejű letöltését műholdas kommunikáció segíti majd. A küldetés végén a gondolát leválasztják a ballonról, majd ejtőernyő segítségével a hasznos teher visszatérhet a felszínre. Ennek köszönhetően a teleszkópot újra fel lehet majd használni később.

Az ASTHROS vizsgálatainak célja az újonnan született csillagok körüli gázfelhők áramlásai lesznek, a tervezett működési időszak alatt négy ilyen objektumra irányítják majd rá az antennát. Olyan speciális nitrogénionokat is észlelni fognak a berendezéssel, amelyek azt jelzik, hogy egyes nagy tömegű csillagok körül, vagy épp szupernóvarobbanások során átalakultak a gázfelhők e csillagkeletkezési régiókban. Az ilyen átalakulások egyrészt gátolhatják is a csillagkeletkezést, de fel is gyorsíthatják, attól függően, hogy szétszórják a gázokat, vagy épp összesűrítik. E folyamatok nélkül a galaxisunkban rendelkezésre álló gáz és por már valószínűleg réges-rég mind csillagokká álltak volna össze.
A tervekről a NASA JPL számolt be.
Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)
4/5 (1)

Értékelés

About the Author: