Egy nagy, francia-német-japán kutatócsoport elemezte a (162173) Ryugu felszínét tavaly októberben megjárt MASCOT mini robot közeli felvételeit. A Ryugut azért választották ki arra, hogy űrszondával felkeressék, mert a viszonylagos közelsége miatt könnyen elérhető volt, és a feltételezések alapján abból az ősi anyagból épül fel, amely a Naprendszer keletkezésének idejéből a hasonló aszteroidákban maradt fenn. A japán Hajabusza-2 űrszonda vitte magával a felszínre leereszkedő európai gyártású és vezérlésű „szökdécselő” leszállóegységet, a kb. cipős doboz méretű MASCOT landert. A felszínre ereszkedve az egység ugrásokkal haladt egyik pontról a másikra, miközben méréseket végzett és felvételeket készített, a működésének csak az áramforrása szabott határt, ami szerencsére még bő egy órával tovább is biztosította a munkát, mint a legoptimálisabb esetben várták, s minden begyűjtött információt át is tudott még időben sugározni a Hajabusza-2-nek. A szerencsés küldetés felvételeiből készült most az elemzés.

A Ryugu Naprendszerünk legsötétebb objektumai közé tartozik, a napfénynek mindössze 4,5%-át képes visszaverni, ebből adódóan nem túl egyszerű feladat fényképezni sem. Az ereszkedése közben készült felvételeket, valamint az eseményről a Hajabusza-2 kameráján rögzítetteket elemezve a MASCOT pontos pályáját is meg tudták határozni, a felvételeken azonosíthatóak voltak pl. a Jupiter és a Szaturnusz, valamint a Nyilas fényes, szigma jelű csillaga, a Nunki. A MASCOT a felszínt elérve a kamerája munkáját néhány LED-del segítette, ezek megvilágították azt a pontot, ahova a kamera nézett.

Korábban a felszínen a küllemük szerint négyféle típusú sziklát tudtak megkülönböztetni, ezekből a MASCOT leszállás közben készült képein kétfélét azonnal azonosítottak. Az 1-es típus sötét és durva felszínű, a 2-es típus világosabb és simább felszínű, a MASCOT közeli fotói alapján az 1-es karfiolszerű, kis göröngyökkel borított, a 2-es pedig lapos felszínű, és ezen apró repedések láthatóak. E kétféle szikla az aszteroida teljes felszínén egyenletes eloszlásban váltakozik, ez pedig megerősíti azt az elméletet, miszerint a Ryugu egy ütközés eredményeként kétféle égitest anyagából állt össze.
A MASCOT ugrást követően egy kőről igen remek közeli képeket is tudott készíteni, amelyen a sötét kőbe ágyazott, világos, apró, milliméteres nagyságrendű zárványok láthatóak, a legtöbb ugyan kisebb egy mm-nél, ám vannak több mm méretűek is. Ezek megfelelnek annak, amit a szenes kondritok kondrumjai, vagyis kis csomócskái is mutatnak. E meteoritokban a kondrumok vizes átalakulásnak köszönhetően elpusztulhatnak, a Ryugu megvizsgált kövében viszont épek – vagyis az az elmélet is megerősítést nyert, hogy a Ryugu múltja „száraz” volt.
A zárványok ugyan sokféle színűek, azonban kék és piros árnyalatúak vannak többségben, a felvételek színtelítettségét utólag növelve ezek kiválóan megkülönböztethetőek. Ezek ugyan adnak támpontot az összetételhez is, ám a megfelelő színkép adatok hiányában nem lehet bizonyossággal nyilatkozni az ásványi jellegükről. Ha viszont a szenes kondritokkal hasonlítják össze őket, akkor vállalható adatot nyújtanak – pl. a Murchinson nevű meteorittal összevetve feltételezhető, hogy egyes fényes zárványok olivinből lehetnek. Arra viszont teljesen alkalmasak a felvételek, hogy a Ryugu-t, és vele a C-típusú aszteroidákat szenes kondritok rokonságába sorolják.

A közeli felvételeken is jól látható, hogy nem látható finom szemcsés por a felszínen, ahogyan a hasonló eredetűnek vélt Itokawa aszteroida is pormentesnek bizonyult. Nem világos, hogy mi történik azzal a porral, ami egyébként pl. a mikrometeoritok becsapódása során képződik, de az biztos, hogy valamilyen folyamat eltakarítja. Elképzelhető, hogy a por egy része a Ryugu belsejében keresendő, a kőzetek pórusai közt, de elképzelhető az is, hogy lesodródott a felszínről, ez utóbbi folyamat főleg a nagyobb (100 mikront meghaladó méretű) porra lehet jellemző. Számos erő befolyásolhatja e szemcsék sorsát, viszont nem tudjuk, hogy egy ilyen aszteroida felszínén melyik miként érvényesül.

A kutatási eredmény a Science augusztus 23-i számában jelent meg.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)