Sumispace Űrbázis tervek
Szándékosan nem űrmúzeumot írtam, bár jómagam is szívesen használom ezt a kifejezést. A múzeumnak meglehetősen szigorúak a szakmai és jogi szabályai, melyekre az átlagember egyáltalán nem is gondol. Az elképzelés több évtizedre nyúlik vissza, legutóbb Gyulaháza kapcsán került reflektorfénybe. Sajnos politikai csatározások miatt az ún. „space központ” gúny tárgyává lett, de a szakmai számítások — elsősorban a nagy távolság és a hely látogatottsága miatt — nem igazolták a megvalósítás gazdasági megtérülését. Szerencsére én kimaradtam a sárdobálásból. Valamelyik médium ugyan megtalált, de viszonylag „olcsón” megúsztam egy alig elfogult riporttal. Most azonban — 70 felé közeledve — ismét kísérletet teszek arra, hogy megismerjék a valamikori terv mai formáját, amely folyamatosan változva, talán korszerűsödve is érte ezt el. Sürgetőnek érzem, hogy ez a hatalmas anyag, amely több mint fél évszázad alatt gyűlt össze, nemsokára kárba vész. Természetesen nem kérek semmilyen anyagi felajánlást, nem tervezek ún. gyűjtést sem, bár kétségtelenül irigykedve néztem néhány kevésbé értelmes célú felajánlást, melyekben bizony forint milliók gyűltek össze napok alatt.
A Sumispace Űrbázis elképzelése az alábbiakban foglalhatóak össze:
1. A gyűjteményem állandó kiállításra, elhelyezésre kerülne, hogy széleskörűen megismerhető legyen, akár oktatási céllal is. Aktuális témákhoz, évfordulókhoz, kiemelkedő eseményekhez kapcsolódva a gyűjtemény adott része más helyszíneken is bemutatkozhatna, tárlatvezetéssel, előadásokkal egybekötve.
2. A gyűjtemény könyvtára két részből tevődik össze: fizikai (magazinok, újságok, könyvek, kiadványok stb.) illetve digitális (DVD-k, CD-k stb.) tartalmakból. Kiemelkedő a Spaceflight Magazin, amely első példányától (1956) kezdve folyamatosan gazdagítja a polcaimat a British Interplanetary Society tagjaként. A valós állapotú anyagok szkennelése révén nemcsak a látogatók, hanem a letöltők is információkhoz juthatnak. Ezzel talán visszaszoríthatóak a manapság oly divatos, de áltudományos nézetek.
3. Egy helyiségben 2-3 számítógép, széles sávú hálózattal állna a látogatók rendelkezésére kimondottan űrközpontok, űrkutatási oldalak felkeresésére, élő űrhajós közvetítések megtekintésére. Természetesen az űrfilmek is bemutatásra kerülnének, akár külön vetítési napokon.
4. A mai elvárásoknak megfelelően lehetőséget kell teremteni számítógépes űrszimulátorok, űrjátékok használatára. Ezeknek két csoportját karolná fel az űrmúzeum. Az egyikben (VR) már ott sétálhatunk a Holdon Armstrong és Aldrin mellett, a virtuális világban, a másikban táblás, illetve digitális űrjátékok nyújtanának szórakozást. (A holdsétát már ma is megteheti, aki ellátogat a Csodák Palotájába).
Aki viszont a táblás játékokat helyezi előtérbe, 12 űrhajóból álló flottát vezethet — akár többedmagával is — egy szintén ugyanilyen erősségű ellenféllel szemben.
Az űrbázison kitűnő alkalom kínálkozna az Orion játék bevezetésére, a haditornák központi szervezésére és a döntők helyszíni lebonyolítására. A játékról:
Történetünk idején a Földön már a legöregebb emberek sem emlékeznek az utolsó háborúra. Haditornákat azonban még rendeznek a legkiválóbb parancsnokok részvételével. Az űrhajók fegyvertelenek, a Napból táplált energiavonalak mentén közlekednek. A kiváló s
tratégiát elsajátító parancsnokok az energiavonal leárnyékolásával, a folyosók elreteszelésével teszik mozgásképtelenné, azaz harcképtelenné az ellenfél űrhajóit.
A legenda szerint az első, táblás haditornát 1999. augusztus 11-én, a teljes napfogyatkozás napján, Magyarországon rendezték. A játék az Orion nevet, az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan űrbéli hívójeléről kapta.
A játéktér 97 darab erővonalakkal összekötött mezőből áll. 12-12 űrhajó tartozik hozzá, közülük 1-1 parancsnoki. Ezek a csapat alapszín mellett fehér felsőrésszel jelöltek. A haditornák győztesei, szorgos csillaggyűjtéssel, egyre magasabb rendfokozatokat érhetnek el, az Orion-jelölttől az Orion 5 csillagos parancsnokig, és azon túl…
Az erősorrendet jelző, egyéni rendfokozatokat központilag lehet számon tartani, mint például a sakknál. A versenyzők sorsolásánál célszerű ezt az erősorrendet figyelembe venni, az esetleges nagyobb különbségek csökkentése érdekében.
5. A „Földi súlytalanság” című kávézóban nemcsak eredeti űrételeket, űritalokat lehetne fogyasztani, hanem a jól bevált hagyományos, magyar ételeket is.
6. Ma már minden valamirevaló múzeumban vásárolni is lehet. Ez alól az űrmúzeum sem lenne kivétel; itt lehetne hozzájutni űrhajózási makettekhez, űrfilmekhez, űrhajózási emléktárgyakhoz stb.
Ha viszont inkább saját maguk készítenék el a maketteket, akkor az űrmúzeumban hozzá tudnának jutni az űrmakettek „szabásmintájához”. Ma már számítógép segíti a makettezők munkáját, a szükséges kiegészítő információk pedig az űrmúzeum könyvtárában lennének elérhetőek. A makettezés révén az űrbázison hozzáférhető elektronikus és hagyományos szakirodalomból egyre több ismeretet szerezhetnének az űrhajózásról, űrkutatásról.
7. A Sumispace regiszterek összefoglaló névvel az első magyar nyelvű elektronikus űrhajózási adatbázisok létre hozása, közzététele a világhálóról való eléréssel a sajtó és általában a médiumok, illetve a kutatók, érdeklődők számára.
A Sumispace regiszterek négy fő adatbázist tartalmaznak. Ezek a Manned Spaceflight, a Launch Log és az A4/V2 halmazok, MS ACCESS adatbázis kezelőben. A negyedik egy űrhajós képeket tartalmazó, html alapú halmaz, amely három részből áll; egyéni, csoportos és személyzet fotókból.
Mivel hely hiányában csak felületes bemutatásról lehet szó itt, ezért csak egy-egy észrevételt osztok meg.
Példa az előbbiekre:
9. Különféle területek szakembereit bevonva az ifjúság részére évente ún. űrhajós-jelölti kiképzést indítanánk, természetesen vizsgákkal, elismerő oklevelekkel. A nyári időszakban túlélő tábor, vízre szállási gyakorlat stb. egészítené ki az elméleti oktatásokat. A MANT űrtáborait is ebbe az irányba lehetne továbbfejleszteni.
Évtizedek óta — ígéreteken kívül — nem sok támogatást kaptam, az űrmúzeum létesítéséhez pedig semmit. Ugyan nem vagyok gazdasági szakember és számításokat sem végeztem, de az egyéni tevékenységem tapasztalataiból kiindulva az Első Magyar Űrbázis már az első évben sem lenne ráfizetéses.
Mivel nemcsak egyfajta múzeumi (kiállítási), hanem oktatási célokat is szolgálna, valamint egy játszóház szerepét is betöltve széles alapokon nyugvó központot lehetne megvalósítani. Nem vitás, hogy széleskörű összefogással, támogatással.
Ha fontosnak ítéltetik az űrmúzeum, akkor nyilvánvalóan nem engedik kárba veszni több öt évtized felhalmozott tudását.
Schuminszky Nándor