2019.06.30.

SpaceX Falcon Heavy indítás érdekes pillanatai (STP-2 küldetés)

A SpaceX június 25-én indította útnak immáron harmadik alkalommal a Falcon Heavy névre keresztelt hatalmas rakétáját, ezúttal már igen komoly tesztnek is alávetették. Feladata az Amerikai Védelmi Minisztérium (DoD) 24 műholdjának 3 különböző földkörüli pályára állítása volt, emiatt kifejezetten nagy kihívást jelentett a küldetés hibátlan kivitelezése. Az első küldetése tavaly februárban zajlott le, hatalmas siker volt és óriási médiafigyelmet kapott. A második útját mindössze két hónappal ezelőtt láthattuk, akkor az Arabsat 6A műhold volt a hasznos teher és ez volt egyben az első útja, amikor fizetős megrendelést teljesített.

(A Falcon Heavy harmadik STP-2 küldetés élő közvetítést magyar kommentárral itt lehet újból megnézni)

Esti küldetésről lévén szó nem vártam semmi különlegeset látvány szempontjából, maximum a nagy magasságból közvetített élő videóképekről gondoltam, hogy talán valami érdekességet tartogat majd számunkra de nagyjából ennyi. Nos rögtön az indítás után pár perccel jött az első meglepetés, amit az alábbi két videóban láthattok.

 

Amit itt látunk, az a két levált oldalsó első fokozat és a középső első fokozat közötti interakció, valamint ezekből a fokozatokból kiáramló forró gázok interakciója a magas légrétegek hideg levegőjével. A forró gázok egyébként önmagukban is csodás látványt nyújtanak, éjszakai Falcon-9 küldetések alkalmával alkalmankét már láthattunk hasonlót, de itt még egy lapáttal tesz a látványra a középső első fokozat. Ugyanis ahogy folytatja útját a világűrbe, magamögött hagyva a két oldalsó első fokozatot, a 9 Merlin hajtómű tovább erősíti az oldalsó fokozatok interakcióját az azt körülvevő hideg levegővel. Az eredmény egy ilyen látványos show, élőben pedig szinte lenyűgöző lehetett. Az élő adásban ezt a jelenséget főleg a hőkamerán keresztül követhettük végig, de már pár órával később megjelentek amatőr felvételek és ezek a színes videók egyszerűen lenyűgözőek (csak eljátszani tudok a gondolattal, vajon milyen látvány lehetett élőben a helyszínről…).

Ezt láthattuk belőle az élő közvetítés alatt:

 

Ha valaki úgy gondolta, a látványos pillanatok ezzel véget is értek nem is tévedhetett volna nagyobbat. Miközben a második fokozat és a hasznos teher folytatta útját, az oldalsó első fokozatok épségben megérkeztek a Kennedy Űrközpontba és az LC-39A indítóállástól nem messze, az arra kijelölt helyeken – LZ1 és LZ2 (LZ mint Landing Zone azaz Landolási Zóna) – sikerrel földet értek, háromból harmadik alkalommal. Egyszerűen a SpaceX jelenleg a landolások koronázatlan királya, ugyanis nincs még egy cég 2019-ben, akik hasonló mutatványra lennének képesek (még a Blue Origin sem!).  Az alábbi videóban a két fokozat landolása:

A harmadik középső első fokozatot az Of Course I Still Love You névre keresztelt úszó platform várta az Atlanti-óceánon kb. 1275 km-es távolságra a partoktól, ide kellett hogy landoljon. Sajnos ismét nem sikerült, az élő felvételeken láthattuk a tengerbe csapódni (alábbi videóban).

Tudom az emberek nagyrésze úgy van a rakétaindításokkal, mint sokan a Forma-1 versenyekkel, szép meg jó, de azért a dráma az ami igazán meg tudja csavarni az eseményeket, egy bukás pedig csak tetőzi az izgalmakat. Ez érthető emberi reakció, de azért a rakéták esetében (is) a sikert szeretnénk látni remélhetőleg, nem a kudarcot. Nem szeretném megnevezni a médiaforrást (index.hu), ahol megjelent egy cikk erről a küldetésről meglehetősen furcsa címmel – “A SpaceX középső rakétája nem tudott landolni, a tengerbe esett“. A cikk maga alapvetően reálisan írja le a történteket, de a cím nem kicsit hatásvadász jellegű, azt sugallva a laikusok számára, hogy kudarc volt a küldetés. Pedig a küldetés nem a fokozatok landolásából áll, a mindenkori küldetés fő profilja a hasznos teher megfelelő pályára állítása. Minden más másodlagos. Az egy másik kérdés, hogy a SpaceX saját elvárásainak szeretne megfelelni és folyamatosan feszegetik a saját határaikat, jelen esetben a fokozatok rutinszerű landolása a teljesítendő cél.

Ne feledjük, hogy az első Falcon Heavy küldetés során is elvesztették a középső első fokozatot. A két hónappal ezelőtti áprilisi második Arabsat 6A küldetés során végre sikerült a feladat, de egy bagatell hiba miatt végül mégis csak elvesztették a fokozatot. Az úszó platformokon van egy Octagrabber névre keresztelt eszköz. Ennek a szerkezetnek az egyedüli feladata nem más, mint hogy rögzítse a már landolt első fokozatot. A platform az óceánon hánykódik és ha elég nyugtalan az óceán, képes felborítani azt. Ezt elkerülendő az Octagrabbert automatikusan a fokozat alá mozgatják, majd egy mechanizmus segítségével fixen rögzítik a platformhoz, ezzel biztosítva az extra stabilitást. Ezt a Falcon-9 rakéták esetében rutinszerűen használják és működik. Azonban hiába áll a Falcon Heavy három Falcon-9 rakétából, a kialakításuk valamelyest különbözik, így a jelenleg használt Octagrabber nem képes rögzíteni a Falcon Heavy első fokozatát, úgymond nem kompatibilisek (egyelőre). Ennek köszönhetően a második útja után nem tudták rögzíteni a sikeresen landolt fokozatot, a háborgó óceánon végül felborult és nem bírta ki a partokig… utólag persze joggal kérhetnénk számon rajtuk, de pionírként nekik kell kitalálni a megoldást saját kihívásaikra.

A mostani egy kicsit talán a szokásosnál is nagyobb elvárásokat támasztott a középső első fokozat elé. Ezúttal az eddigieknél jóval magasabbra jutott ez a fokozat a küldetés profiljából adódóan, a légkörbe úbjól belépéskor pedig körülbelül 20%-al nagyobb volt a sebessége az eddigi küldetésekhez képest. Valószínűleg emiatt elérhették a fokozat terhelésének a maximumát, a rá ható erők légkörbevaló belépéskor olyan szinten igénybe vették a járművet, hogy a hajtóművekben kárt tettek és nem volt képes megfelelő módon lelassítani magát. Az élő felvételen nem látszott ugyan, hogy túl nagy lenne a sebessége, sőt a plaformon látszik is egy pillanatra, hogy a hajtóművek tolósugara éri azt. Tehát másodpercekkel az óceánba csapódás előtt még a megfelelő pozícióban állt a rakéta (hajtómű lefelé, orral felfelé, függőleges vagy ahhoz közeli pozícióban), de nemsokkal a landolás előtt elindult oldalsó irányba és a felvételen a hajtómű már felénk néz  (a rakéta orra pedig már oldalsó irányba mutat), tehát már eldőlt a rakéta a függőleges pozícióból horizontálishoz közelibe.
Magyarul az eszköz irányításért és navigációért felelős rendszere még így is az utolsó másodpercekig próbálta korrigálni a nem megfelelően működő hajtóművek hibáit és a megfelelő pozícióban tartani a fokozatot. Tehát ha túlnézünk a kudarcon, láthatjuk, hogy baj esetén a fokozatok exrém módon képesek korrigálni a fellépő hibákat.
Jó példa rá a 2018. december 5-i CRS-16 nevet viselő Dragon teherhajó indítás utáni anomália, amikor az “aero-rácsok” meghibásodása miatt a rakéta elkezdett pörögni saját vertikális tengelye körül és egy pillanatig mind azt hittük, hogy a szemünk előtt bukik majd ereszkedés közben oldalra és semmisül meg. Ennek ellenére bravúros mentést hajtott végre az irányítórendszere és végül sikerrel landolt a vizen. Persze a kudarc ettől még kudarc, de ha esetleg a jövőben  emberekkel a fedélzeten történik ugyanez és nincs már lehetőség használni a Crew Dragon biztonsági rendszereit, akkor a biztos pusztulástól mentette volna meg az űrhajósokat. Minden csak nézőpont kérdése. Az említett esemény az alábbi videón:

Végül a küldetés hibátlanul ért véget és mind a 24 műhold a megfelelő földkörüli pályára került. Az élő közvetítéseknek pedig mindig is meglesz a maguk különleges varázsa, a tudat hogy élőben látod az eseményeket!

Ha a jövőben szeretnél értesítést kapni az élő Spacex küldetésekről, íratkozz fel a Magyar Amatőrcsillagászok youtube csatornára, klikk a kis csengőre is és a youtube automatikusan küld majd értesítést az élő adásokról.

 

Nagy Szabolcs

5/5 (3)

Értékelés

About the Author: