Előzmények

Akik a 80-as évek környékén születtek, biztosan voltak hozzám hasonló gondolataik az űrutazásról és a világ technikai fejlődéséről úgy általában és ezt nem pozitív értelemben értem. Ugyan a Nemzetközi Űrállomáson 2000-től állandó az emberi jelenlét, de az Űrsikló-program elkaszálása hatalmás hátralépésnek tűnt, még ha anyagilag fenntarthatatlan is volt a projekt. A tény, hogy az Egyesült Államok egyik napról a másikra elvesztette azt a képességét, hogy szinte bármikor képes legyen embert küldeni az űrbe finoman szólva sem volt túl okos lépés. Ezt már ők is beismerték azóta. „B” terv nélkül nem lett volna szabad ilyen helyzetbe hozni saját magukat. Az egy másik kérdés, hogy emiatt szerencsére szorosabban kellett együttműködniük az oroszokkal és valljuk be őszintén, nemzetközi együttműködés bármilyen formája csak jót jelenthet az egész emberiség számára.

Privát cégek űrutazással kapcsolatos tevékenységéről talán sok sci-fi rajongónak az Alien sorozatból ismert Weyland-Yutani juthat az eszébe. Egy magáncég mely bányászattal foglalkozik, de mindeközben akaratlanul is az univerzum felfedezőivé válnak, amolyan magányos hajósok modernkori kivitelben. Nos fikciónak tökéletesen elment, mi pedig tovább álmodoztunk, hogy majd egy szép napon a gyerekeink gyerekeinek a gyerekei…..

Erre feltűnt Elon Musk (bővebben a névre kattintva), megalapította 2002-ben a Space Exploration Technologies vagy röviden SpaceX vállalatot és felforgatta az egész űrutazásosdit úgy ahogy van. Először az  emberiség űrkutatásának története során sikeresen landolt egy Falcon-9 rakéta első fokozata, ami később újbóli felhasználásra is került. Persze ez így leírva a végletekig leegyszerűsített sikersztorinak hangzik, de az odavezető út ettől azért rögösebb volt.
Ítt egy videó, mely összefoglalja a nehézségeket, kudarcokat melyeken fölül kellett kerekedniük a siker érdekében. A címe meglehetősen frappáns – Hogyan ne landoljunk gyorsítórakétát – nem is lehetne találóbb…

Aztán szép csendben mennek előre azóta is, már-már rutinszerűvé kezd válni, hogy egy-egy fellövés után – legyen az egy vagy több műhold, a szuper titkos X-37B Orbital Test Vehicle avagy OTV, vagy a Dragon teherűrhajó megpakolva minden földi jóval úton az ISS-re – az első fokozat rendre sikeresen landol szárazföldön (Kennedy Űrközpont vagy KSC) és vizen (úszó platformok mint az Of course I still love you és a Just read the Instructions ) egyaránt.

Napjainkban

A legutóbbi sikeres rakétaindítás során a Koreasat-5A kommunikációs műholdat állították földkörüli pályára 2017 október 30-án (az alábbi animáción a történet utolsó lépése látható, ahogy a műhold leválik a második fokozatról). Mivel nem kellett a Földtől viszonylag nagy távolságba eljuttatni a műholdat (1158 km), így ilyenkor marad elég üzemanyag az első fokozatban, hogy sikerrel visszaereszkedjen – talán inkább szabadesésnek lenne illőbb nevezni – és landoljon.

És akkor hol is tart a SpaceX ma a cikk írásakor?

Nos a Koreasat-5A a tizenhatodik sikeres indítás volt csak 2017-ben, a statisztika kedvéért ez már most több sikeres küldetés, mint amennyire 2015-ben és 2016-ban összesen képesek voltak. Valamint ezek közül az első fokozatok közül három már többször sikeresen megjárta az űrt és ugyanez elmondható a Dragon teherűrhajókról is, ezzel igen sportos lépést megtéve a valóban fenntartható „olcsó” űrutazás felé.

Íme egy válogatás a sikeres landolásokról, továbbá a rakéták további sorsáról, tárolás stb. 60 másodpercben.

Aki már valaha végig nézett élőben egy ilyen rakétafellövést tudja, mennyire izgalmas tud lenni. Én a mai napig mosolyogva és fejrázva csodálom a sikereket, hogy szinte játszi könnyedséggel hozzák vissza az első fokozatokat több mint 150 km-es magasságból. Egyszerűnek tűnhet a feladat, pedig nagyon nem az.

Egy komoly dologra viszont szeretném felhívni azok figyelmét, akik eddig eljutottak a cikk olvasásásban. Nem egy embertől hallottam már, valamint olvastam az internet különböző bugyraiban, hogy kétséggel fogadják a fellövések hitelességét, sikerét. Sokszor látható, hogy elmegy az élő kép közvetítés során, ráadásul legtöbbször pont akkor, amikor az első fokozat épp földet érne.
Ilyenkor a szkeptikusok,  kifejezetten a laposföldesek otthon tuti felkiáltanak :
„Áááááhá le vagytok leplezve, engem nem vertek át! Persze, hogy a legfontosabb pilanatban megy el a kép….”
Sokaknak már az is elég ok, hogy a NASA támogatja a kezdeményezést és azonnal konteónak titulálják, egy globális átverés újabb állomásának tartják.

Nos itt és most szeretnék eloszlatni mindenféle félreértést. Először is érdemes belegondolni, mekkor távolságot tesz meg egy rakétaindítás során a Falcon-9,  telekommunikációs szempontból már ezek az élő közvetítések is hatalmas bravúrt jelentenek. Az hogy nem állandó és folyamatos az élő kép, nem hiszem hogy máris összeesküvésre kellene adjon okot. Persze a fedélzeti kamerák anyagának rögzítése folytonos, csak annak továbbítása ütközik néha nehézségekbe.
De elég arra gondolni, manapság újból divat lett kijárni a Kennedy Űrközpontba rakétaindításokat nézni élőben. Szárazföldi landolás esetén a szemük láttára tér vissza az első fokozat, hogy indítás után 9 perccel sikeresen landoljon az Űrközpont erre kijelölt platformján. Hogyhogy nincs tele a közösségi média csalózó, hazugot kiáltó bejegyzésekkel?
Nos azért, mert nincs semmiféle összeesküvés. Távol álljon tőlem, hogy bárkit is jelzőkkel minősítsek! Helyette inkább azt mondanám, a megfelelő információ hiánya vezet oda, hogy sok embernek teljesen fals, hamis kép alakul ki a fejében. Ennek orvoslására pedig egyetlen egy gyógyír létezik, amit információnak, tudásnak neveznek. Kis kutatómunkával bármi fellelhető a neten, csak a megfelelő helyen kell keresni.

A szkepticizmussal, mint olyan alapvetően semmi probléblám, a fejlőlés nelkülözhetetlen motorja, mely még az elfogadott tényeket is folyamatosan teszteli, ezzel bizonyítva a különböző teóriák időtállóságát. Viszont az nem információ szerzés, ha olyanok véleményére építünk, akik a legkevésbbé sem tájékozottak a témában és teóriájuk alapvető kiindulási pontja, hogy mi mind át vagyunk verve és lépten nyomon ennek igazolására keresnek bizonyítékot.

Nos ez az eddigi egyetlen videó tudomásom szerint, amin a földi kamera sikeresen rögzítette az elejétől a végéig a Falcon-9 emelkedését (az indítás 11:55-től kezdődik), az első fokozat leválását majd visszatérését. Szolgáljon ez a videó megdönthetetlen bizonyítékként azoknak, akinek bármiféle kétsége volna a SpaceX hitelességével kapcsolatban. Persze világos számomra, hogy bizonyos embereket nem lehet meggyőzni, nem hajlandóak a bizonyítékokat annak megfelelően kezelni.

Érdemes szemmel tartani a jobb felső sarokban lévő két adatot. A bal oldali az első fokozat sebességét mutatja m/s-ban, a jobb oldali pedig a magasságát km-ben.
A két kameranézet közül a jobb oldali fedélzeti kamera kb. 4 másodperces késésben van a bal oldali földi nagy nagyítású kamerához képest képest. Az első fokozat egészen 166 km magasságig emelkedik (majdnem fél ISS keringési magasság) és onnan szabadesésbe kezd.
A fő hajtómű háromszor lép működésbe, egyszer az első és második fokozat szétválása után (Boostback burn), aztán légkörbe való belépéskor (entry burn) és végül landoláskor (landing burn). Érdemes a korábban említett két értéket – sebesség és magasság – szemmel tartani. Bármilyen hihetetlen, de indítás után 9 perccel újból a Kennedy Űrközpont talaján áll az első fokozat…

Jövő

A SpaceX ambíciózus tervei közt szerepel többek közt a Hold és Mars meghódítása. A Hold elvileg már 2018-ban elérhető közelségbe kerülhet, első lépésként a tervek szerint az év vége felé megpróbálják megkerülni egy emberes küldetés keretén belül. Ennek elengedhetetlen felétele, hogy a Falcon Heavy működőképes legyen a közeljövőben. Azt ugyan nem említette, hogy az űrturisták, akiket Hold körüli utazásra visz, mennyit is fizetnek majd a „kirándulásért”, de annak tekintetében, hogy a Falcon Heavy listaára nagyjából 90 millió dollár (összehasonlításképp egy Falcon-9 kb. 35 millió dollár), mindenki képzelőerejére bízom…
A Mars kicsit komolyabb kihívás, de ha eltökéltségről van szó, Elon Musknak semmiképp sem kell a szomszédba menni érte.

Továbbá nemrég tették közzé ezt a promóciós videót a terveikről… Ebben a rövid kis filmben épp a távolsági utazás forradalmasítása a cél a jelenlegihez hasonló Falcon-9 rakétákkal.

De hogy kicsit a saját érdeklődési körömnél maradjak, a tervek közt szerepel a Dragon 2 vagy Dragon Crew emberes űrhajó 2018-as tesztje is, még személyzet nélkül. Ha sikerül, komoly lépést tennének abba az irányba, hogy az Egyesült Államok ismét a saját lábra álljon és újból képesek legyenek embert juttatni az űrbe orosz közreműködés nélkül. És nem utolsó sorban az ISS-re is ők juttatnák  fel az amerikai személyzetet.

 

Természetesen nem csak a dizájn tervek vannak kész, már élőben tesztelik az űrhajót. Az alábbi videóban a „Pad Abort” rendszert próbálták ki, mely akkor lép életbe, ha valamilyen visszafordíthatatlanul rosszul sülne el a fellövés során a kilővőálláson.  A célja a legénység biztonságos távolságba való juttatása a rakétától egy esetleges robbanás esetén.

Tehát nagy öröm, hogy ilyen izgalmas korban élhetünk és részesei, tanúi vagyunk egyfajta forradalomnak, mely során remélhetőleg komoly lépést tesz az emberiség, hogy interplanetáris azaz bolygóközi fajjá válhassunk. Persze az út még nagyon hosszú és rengeteg problémára kell megoldást találni, de végre van egy iránytű, egy olyan cég, aki meglehetősen durva fejlődési iramot diktál és akaratlanul is húzza magával a többi hasonló kezdeményezést.

A teljesség igénye nélkül a következő cégek hasonlóan komoly fejlődési potenciállal bírnak, mint a SpaceX:

– Blue Origin
– Orbital ATK (mely jelenleg Cygnus teherűrhajókat küld az ISS-re)
– United Launch Alliance (ULA) – az ígéretes Delta IV Heavy rakéta tulajdonosa
– Virgin Galactic – Space Ship 2 űrhajója

Nagyon izgalmas 2018-as év elé tekintünk!!