2020.02.29.

Sófelhők képződnek egy exobolygó légkörében

Bár a legtöbb embert csupán az életre alkalmasnak tűnő exobolygók érdeklik, számtalan olyan izgalmas körülményre is fény derül e távoli égitestek vizsgálatával, ami önmagában figyelemre méltóvá teszi az adott bolygót.
A Kepler 434-b jelű bolygó légkörében konkrét felhőképződés jeleit észlelték és erről az Amerikai Csillagászati Társaság januári konferenciáján számoltak be amerikai kutatók. Olyan bolygók sokaságáról tudunk, amelynek légkörében vannak felhők, azonban e felhők konkrét kialakulására és feloszlására eddig nem volt példa.

A bolygó egy Napunkhoz hasonló csillag körül lakik, gázóriás, a tömege kb. 2,86-szorosa a Jupiterének, csillagától mindössze 0,1 CsE távolságra, elnyúlt (0,13-as excentritású) pályán kering, és 12,9 nap alatt kerüli meg a csillagát. A megfigyelések a Kepler Űrtávcsővel először csak azt detektálták, hogy fura a fényességváltozása a bolygónak, majd ennek okán további, már földi obszervatóriumi megfigyeléseket végeztek rajta. Így derült ki, hogy néhány óra időtartam alatt lezajló felhőkeletkezésre utalnak fényességváltozások. Hasonló jellegű változásokat más, szintén elliptikus pályán keringő exobolygón is láttak, de csak a most elvégzett vizsgálatok tették nyilvánvalóvá e változások okát.
A kérdéses bolygó felső légköre esetében ciklikusan látták a nátrium-klorid és a kálium-klorid felhőkké alakulását, eltűnését, majd újbóli megjelenését, s a folyamat így ismétlődött tovább. E ciklus a bolygó pályájával áll összefüggésben: amikor a csillagától távol van, a felső légköre lehűl, kicsapódik az abban lévő KCl és NaCl gáz, és felhőket alkot; ha a felhők túl nehézzé nőnek, csapadékként kezd belőlük kihullani a só, majd, amikor a bolygó ismét „napközelbe” kerül, e két só gázzá válva szétoszlik a légkörben, s a felső légkörbe emelkedik. A „naptávol” idején újfent felhőkké alakulnak a lehűlő légkörben, s a ciklus kezdődik elölről.

Mivel a Kepler 434-B gázbolygó, a sófelhők csapadéka nem valamiféle szilárd felszínre hullik, hanem csupán a légkör mélyebb, melegebb rétegeibe, ahonnan aztán „napközelkor” a légkör további melegedése során, már gázként felemelkedhet. A folyamatot valahogy úgy képzeljük el, ahogy az éjszaka képződött köd is feloszlik reggel a napsütés hatására, majd éjjelre ismét beáll (hazánkban télen ez gyakori, így nem lesz nehéz elképzelni). A Kepler 434-b esetében a halmazállapot-változáshoz 7,7 órára van szükségük a felhőket alkotó sóknak.

E változásoknak köszönhetően a felhős időszakban nem nagyon látszik a bolygó mélyebb, melegebb légköre, amikor a felhők szétoszlanak, akkor viszont rápillanthatunk, ennek köszönhető a bolygó észlelt fényességváltozása. A kutatók úgy vélik, a hasonló bolygók esetében általános lehet ez a felhőképződési folyamat.

A felfedezésről az EOS földtudományi hírportál számolt be.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)

Nincs még értékelés

Értékelés

About the Author: