Hatalmas izgalom övezte az első magáncég által készített holdszonda április 11-én este, magyar idő szerint 21 órakor kezdődött leszállási kísérletét. A Derültség Tengere területére tervezett leszállás után a szonda néhány napon keresztül működött volna még, méréseket és kísérleteket hajtott volna végre.

Az izraeli SpaceIL Beresheet nevű holdszondája azonban a felszín felé ereszkedés során nem tudott kellően lefékeződni, a fő hajtóműje leállt, eztán a kommunikációs kapcsolat megszakadt a szondával, így az minden bizonnyal a Holdba csapódott. Ugyan a fő hajtóművet a leállását észlelve megpróbálták újra beindítani, ez sikerült is, ám már túl későn ahhoz, hogy a jármű sebességét lefékezzék. A kommunikáció pár másodperccel a hajtómű újraindítását követően megszakadt a szondával – az élő közvetítésben látható telemetriai adatok alapján becsapódott.

A szondát indító SpaceIL nonprofit szervezetként alakult űrkutatás és oktatás céljából, majd magánvagyonokból kapott támogatást, illetve az Izraeli Űrügynökség is becsatlakozott a támogatói közé, így volt lehetősége arra, hogy a holdra szállással megpróbálkozhasson. A Beresheet szonda megépítésére eredetileg a Google Lunar XPRIZE elnyerése végett került sor, azonban ennek a március 31-i határidejéből már kicsúszott az űreszköz, amelynek neve egyébként „Kezdetben” jelentésű, a teremtésmítoszra utaló szó.

A szondát még február 22-én indították útnak, s a Holdhoz érkezése trükkös volt: a Föld többszöri megkerülése után, bolygónk gravitációját felhasználva, a közelpontokon rövid hajtóműmanőverekkel, fokozatosan távolodó úton folyt ezért tartott olyan sokáig, csak április 4-én ált a szonda Hold körüli pályára.

Ekkor még erősen elliptikus volt a pálya (290km – 10.000 km), majd 250km magasságú körpályára állt át, ez már a landoláshoz szükséges útvonal volt. A szonda a földi irányítástól kapott parancsok alapján kezdte meg a landolási manővert (a kommunikációt a NASA a Deep Space Network segítségével biztosította a szondának), a hajtóművek meghatározott sorrendű és idejű működése lett volna hivatott 6000km/h sebességről 0-ra fékezni a szondát, miközben lábaival a Hold felszíne felé fordítja azt. A közvetítés technikai képernyőjén a telemetriai adatokon túl a hajtóművek pillanatnyi működési állapotait is grafikusan jelezték, így igazán könnyen átlátható volt, mi folyik épp a közelítés során. A hajtóműveknek 5 méteres magasságban kellett volna leállniuk, azonban a telemetria alapján 149 méter volt az utolsó magassági adat, mielőtt megszakadt a kapcsolat az űreszközzel. A fő hajtómű hibás leállását követően egyértelművé vált, hogy a szonda túl gyorsan közeledik a felszínhez.

Az ereszkedés még jónak tűnő ideje alatt 22km magasságból készített a szonda egy „szelfit” alant a Hold felszínével, az előtérben pedig a szonda kamerája elé szerelt plakettel, amelyen az izraeli zászló mellett a „kis ország, nagy álmok” felirat szerepelt (ez a cikk első ábrája). Ezt követően még egy képet hazaküldött a szonda, amelyen már közelebb látszott a felszín (a második ábra).

A landolási kísérletet az irányítóközpontból követte Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök is, aki a sikertelenséget azzal kommentálta, hogy „Ha elsőre nem sikerült, újra meg kell próbálni”. A Holdig eljutni és ott sikeres pályamanővereket végrehajtani is nagy teljesítmény, így a küldetés részben sikeresnek tekinthető, még akkor is, ha a landolás maga nem volt az. A Beresheet volt az első magán-műhold, amely eljutott a Holdig.
A tervezett leszállás után a NASA LRO keringő szondájával közös mérési kísérlete is lett volna a Beresheet-nek, így feltételezhetően, remélhetőleg az LRO majd készít felvételt a becsapódás helyéről néhány napon belül. Valószínű, hogy Izraelnek saját krátere lett a Holdon.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)