Több évtized űrhajózása hatalmas mennyiségű űrszeméttel vette körbe már bolygónkat, e körbe tartoznak a működésképtelenné vált műholdak, az egykori fellövések nyomán a magasban keringő rakétafokozatok és különböző egyéb eszközmaradványok, illetve számtalan egészen apró méretű törmelék. Mivel az űrszemét egyre nagyobb veszélyt jelent a működő űrjárművekre, az elkerülésük energiába kerül (pályamanőverek), és nem is mindig megoldható, ezért számos cég és űrhivatal keményen dolgozik az űrszemét eltávolíthatóságának problémakörén.
Tavaly egy EU támogatással, számos európai cég fejlesztése és munkája alapján készült brit építésű műhold utazott e célból a Nemzetközi Űrállomásra, ahonnan júniusban útjára bocsátották, s megkezdhette tesztjeinek sorozatát.
A RemoveDEBRIS, (vagyis törmelék-eltakarító) nevű műhold űrbéli halász módjára, háló és szigony segítségével gyűjtheti be, egyelőre csak tesztműködés során a céltárgyakat, a műveletekhez a fedélzetén elhelyezett kamera és lidar mérései alapján saját szoftvere végzi az irányítást. A hálós begyűjtési tesztre tavaly ősszel került sor, azután a vizuális és lézeres nyomkövető, céltárgy-bemérő rendszer működését vizsgálták, s most érkezett el a tesztsorozat a következő fázisába. E tesztekhez a kb. 100 kilós, 1 méteres műhold saját maga bocsátja ki a nanoműholdakat (CubeSat), amelyek céltárgyként funkcionálnak.
Február 8-án sikeresen tesztelték az Airbus fejlesztésében készült szigonyt, amellyel egy céltárgyat meglőttek, s a szigonyhoz rögzített vezeték segítségével azt be tudták vonni. Az erről készült felvételt itt nézhetjük meg.

A műhold által „semlegesített” űrszemét sorsát sem bízzák a véletlenre, ezeket a begyűjtött darabokat majd egy fékezővitorla segítségével egyre alacsonyabb pályára süllyesztve a légkörbe merítik, ahol az elégve megsemmisülhet. A vitorlát a nanoműhold tartalmazza, kinyitásakor széttárulnak annak szénszálas feszítőidomai, s ezek közt 4 db. háromszögletes vitorla feszül ki. E vitorla feladata lesz a szemét mélybe húzása, a manővert majd GPS segítségével fogják követni.
A műhold irányítását a brit Surrey Egyetemhez tartozó Surrey Űrközpont végzi, a műhold fedélzeti eszközeit a francia Ariane készítette, a tavaly tesztelt vetőháló az Airbus német részlegének munkája, a most tesztelt szigonyt az Airbus brit részlege alkotta meg. A vizuális navigációs rendszer francia-svájci CSEM/ Inria / Airbus közös munka eredménye, a nanoműhold-kibocsátó rendszert holland kutatók építették, maguk a nanoműholdak brit és dél-afrikai készítésűek. A begyűjtött űrszemét légköri megsemmisítéséhez szükséges fékezővitorla ismét brit alkotás.
A teljes tesztküldetés másfél éves, így még közel egy éven át tartanak majd a további vizsgálatok.

Technikai részletek a műholdról. Az eredeti cikk angolul itt elérhető

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)