2020.02.18.

Sikeres kudarc – a SpaceX Falcon-9 első fokozat elvesztése

Érdemes beszámolni a legutóbbi Starlink küldetésről kicsit bővebben. Na nem az újabb 60 műhold a lényeg, annak továbbra sem tudok örülni. Hanem az első fokozat (nem)landolásáról inkább. Ugyanis valószínűleg navigációs problémák miatt ha nem is túl sokkal, de elvétette az Of Course I Still Love You (OCISLY) névre keresztelt úszó platformot. Olyan sokszor láttuk már landolni a Falcon 9 első fokozatot, hogy szinte már készpénznek vesszük a sikert. Ez egyfajta emlékeztető, hogy ez azért még mindig nem megy tökéletesen, az űrutazás pedig továbbra is veszélyes.

Ennek ellenére egész felsorolást lehet szentelni annak, miért izgalmas és óriási siker, ami a szemünk előtt zajlik:

– A Falcon-9 B1056 fokozat eddigi leggyorsabb fordulóval indult útnak, ugyanis 62 nappal korábban már sikerrel juttatott hasznos terhet az űrbe.
– Ez volt a B1056 első fokozat negyedik küldetése mindössze 10 hónap leforgása alatt. Ehhez még csak hasonlót sem tud egyetlen cég és/vagy rakétatípus felmutatni. A SpaceX jelenleg az egyetlen olyan eszköz, melynek bizonyos részeit újból képesek felhasználni minimális javítási munkálatok után. Ez volt a Falcon-9 rakéta továbbfejlesztett Block 5 típusának legfontosabb eredménye.
– Az elmúlt 15  hónap alatt ez az első alkalom, hogy ‘elvesztettek’ Falcon-9 első fokozatot és a második félresikerült eset, ami pontatlan navigáció miatt történt.

 

 

Az OCISLY platform élő közvetítésén lehetett látni, ahogy hogy az első fokozat nagy valószínűséggel nagyon kevéssel téveszthette el a platformot. Ugyanis valamennyi füst vagy gőz és nem sokkal rá vízpára is megjelent a kamera felvételen, tehát nagy valószínűséggel úgynevezett soft landing-et hajthatott végre. Elképzelhető, hogy a 2018. februári eset ismétlődhetett meg. Akkor a B1050 fokozat hidraulikus rendszerének hibája miatt az aerorácsok (gridfin) váltak működésképtelenné.

A mostani eset során megfigyelhető vízpára és a robbanás hiánya mindenképpen arra enged következtetni, hogy a hiba oka vagy a már említett hidraulikus rendszerekben kereshető, vagy pedig egy teljesen új, eddig nem látott és tapasztalt ok miatt hiúsult meg a sikeres landolás (hibás GPS adatok, nem megfelelően működő lézeres magasságmérő, a Merlin 1D hajtómű tolóerő irányítás meghibásodása, esetleg ennél is összetettebb a hiba oka).

Természetesen a küldetések elsődleges prioritása mindig a rakomány (hasznos teher) földkörüli pályára juttatása, ami ez esetben is  sikerült (újabb adag Starlink műhold… hurrá). Ahogy a Spacejunkie blog egyik legutóbbi bejegyzésében is írta:

„Ne feledjük, hogy a Starlink küldetések maximálisan kihasználják a Falcon-9 hordozó teherbírását, majdnem 16 ezer kg súlyú a 60 db műhold, és a drónhajó is nagyon távol állomásozik ilyenkor, kb. 650 kilométerre a floridai partoktól. Nagy aerodinamikai hatásoknak van visszatéréskor kitéve a rakéta. „

Elképzelhető, hogy a rakétafokozat egyben van, csakúgy mint a 2018-as indítás során pórul járt példány. De ha még így is van, a sósvíz olyan károkat okoz, ami egészen biztosan az eszköz aktív működésének a végét jelenti. Továbbá a mostani B1065 fokozat 630 km-re van a floridai partoktól, szemben a 2018-as B1050-el, ami a partoktól mindössze pár kilométerre ért vizet. Annak az esélye pedig, hogy kivontassák a partokhoz elenyésző, bár a szakértők ezt sem vonják kétségbe.

A Falcon-9 rakéta  és a legutóbbi Starlink műholdak indítása:

 

Egy dolog mindenképp kiemelendő. Az idő előrehaladtával észre sem vettük, milyen szintű rutinra tett szert a SpaceX, eddig nem sok első fokozatot vesztettek el (ha a fejlesztési periódust nem számoljuk). Szinte egyeduralkodók az újrahasznosítható, földkörüli pályára képes rakétatípusok között és a közeli jövőben nagyon aggódniuk sem kell a konkurencia tekintetében. Ez persze SpaceX berkekben nem azt jelenti, hogy jöhet a feketeöves láblógatás.
A Falcon-9 sikerét elnézve minden jogunk megvan ahhoz, hogy bizakodóan tekintsünk a Starship fejlesztésekre.

 

Eredeti angol nyelvű cikk itt olvasható.

 

Nagy Szabolcs

About the Author: