2018.02.03.

Repülő a telihold előtt, na de kétszer?! (a szuperhold őrület margójára)

Biztosan sokan találkoztatok az alábbi kifejezéssel az elmúlt napok folyamán:

“Szuper vörös kék holdfogyatkozás”

Nos rendesen felkavarta az indultatokat mindkét oldalon, amiből már-már szokássá kezd válni. Egyik oldalon ott vannak a hétköznapi emberek, akik valljuk be a rohanó világban szeretnek a kis életükkel foglalkozni, nem holmi égbolt vizslatásra adni a fejüket. Kinek van rá ideje nemde?! De mikor azt halljuk, hogy a Hold ekkora még soha, mondom soha nem volt akkor azért sokan kimerészkednek az ég alá. Csak történelmi jelentősségű eseményről volna szó és még holdfogyatkozás is lesz, szóval kihagyhatatlan négyzetre emelve…. Ráadásul a NASA hivatalos oldalán lapátolni lehetne a hasonló kifejezéseket és ha ők mondják, akkor tuti nincs vele baj. Az persze senki nem zavar, hogy Európa úgy ahogy van kimarad a buliból, ugyanis véget ér a holdfogyi mire nálunk felkel a Hold, de ne vicceljek már, mit kell apró részletekből ekkora ügyet csinálni!

A másik oldalon ott vannak az asztornómia szerelmesei, urambocsá’ szakemberei akik zsigerből elutasítják a szuperhold kifejezést és az azt övező hype-ot. Az emberek be vannak zsongva, csak sokan nem is tudják mitől. Érzékelik, hogy van valami, de a tények hiányában ők maguk sem feltétlenül tudják mitől. A “média” (ahogy manapság használják a kifejezést a teljes írott sajtó egy kalap alá vételére) nagy része valahogy szánt szándékkal tartja homályban az emberek nagy többségét, fél információkat közölve. És pont ez zavarja a témával behatóbban foglalkozó emberek nagy részét.
Ezt a remek cikket ajánlanám azoknak, akik tényleg szeretnék megérteni a  jelenség tudományosabb hátterét.

Van is anekdotám ezzel kapcsolatban. London külterületén személyesen magam láttam telihold fotózás alkalmával egy párt, akik James Bond filmeket megszégyenítő módon érkeztek a parkolóba, satufék, melynek hatására porfelhő övezte őket egy rövid időre. Először a hölgy sportosan kipattan az autóból és rohan a kilátó felé azt remélve, hogy még nem késtek el és látni fogják a “Kék” Holdat. Látom a hölgy arca kissé csalódottba csap át, mire megérkezik a párja, akinek csalódott hangon félig suttogva mondja:
“Drágám ez nem is kék!” Ekkor, félretéve a magamban hangosan hahotázó egóm és gondoltam itt az ideje, hogy közbelépjek és valamiféle gyógyírt ajánljak számukra. Rövid üdvözlés után elmagyaráztam, miért hívják kék Holdnak és hogy valójában semmi de semmi köze a kék színhez. A vicc, hogy végül sikerült jó kedvre derítenem őket és még tanultak is valamit aznap este.

Azt viszont érdemes tudni, hogy a teliholdat  leginkább szépsége miatt szeretjük, ugyanis ez az a fázis amikor a legkevesbbé érdekes vizuális észelés szempontjából. Súrló napfény hiányában a felszín kevésbbé izgalmas, ilyenkor inkább a korábbi írtózatos erejű becsapódások nyomait lehet remekül megfigyelni, remek példa a Kopernikusz kráter és annak környéke.

Van egy fix helyem, ahová kifejezetten teliholdat fotózni járok ki. imádom, mert egész Londonra rálátni onnan, az esti szürkületben pedig kifejezetten hangulatos tud lenni. A Hold a dél-kelet londoni dombok mögött kel fel, sajnos addigra valamelyest elveszti deformált alakját, de így is pazar látvány. A fenti videó az itt fotózott képekből született.

Aztán ahogy feljebb kúszik az égen a Hold, egyszer csak a Heathrow reptér felé tartó repülők légifolyosójában találja magát legnagyobb örömömre. Volt már korábban sikeres repülő Hold előtti átvonulás felvételem, de ilyen tényleg ritkán fordul elő, mint ami legutóbb. Ugyanaz a repülő kétszer találta meg a holdkorongot.
Remek!

 

Nagy Szabolcs

5/5 (1)

Értékelés

About the Author: