A Curiosity rover legújabban közzé tett, de még 2016 decemberében készült remek felvételén egy olyan kőzetlapot láthatunk, amely a több mint 3 milliárd éve a Gale-kráterben volt egykori sár kiszáradásának „pillanatfelvétele”. A kibukkanó kőzetlap az Old Soaker (Öreg Áztató) nevet kapta, és arra utal, hogy a Gale-kráterben egykor volt tó (illetve ennek egyes részei) időnként kiszáradhatott. Hasonló repedezve száradó sár nyomait a Földön igen jól ismerjük világszerte, akár időszakos tavak vagy vízfolyások, akár egyszerű tócsák maradványaiként.

A Curiosity korábban, alacsonyabban fekvő kőzetrétegekben már megtalálta a régebben volt tó üledékének megkövült maradványait, a szikkadó sár repedezett felszínével a tó történetének egy későbbi időszakára mutat rá. A kőzetlap a Mount Sharp oldalában halálható, a repedések által megrajzolt 4- és 5 szögű részek kb. 1-2 cm méretűek. A sár repedéseibe a szél által behordott por beletapadt, s amikor megkövült az egykori felület, ez a jóval későbbi eróziónak is ellenállt, így jelenleg kis kiemelkedések formájában láthatóak. A kőzetlap egyes repedéseit kitöltő erek világos színűek, és a vizsgálatok szerint kalcium-szulfátból (gipszből) állnak, a jelenlétük pedig a kőzetlap megszületése és betemetődése utáni időhöz kötődik, amikor az ásványokban gazdag felszín alatti vizek átjárták azt, de valószínű, hogy e világos repedések is már a betemetődést követően keletkeztek, a felszín alatti körülmények hatására.

A repedezett sár keletkezése a Mars változó klímaidőszakához kötődik, amikor a korábban nedves környezet kiszáradt, s lassanként azzá a száraz, fagyos sivataggá vált, amit ma ismerünk. E változások idején sekély, időszakos sós tavacskák voltak a felszínen, amelyeket hol kitöltött az ásványi sókban gazdag víz, hol pedig kiszáradtak. Ezen időszak hosszúságát és pontos idejét talán majd a Curiosity következő célpontja, egy szulfátokban gazdag kőzettömb adhatja meg. A feltételezések szerint az ugyanis egy még inkább száraz korban keletkezhetett és éles ellentétben áll a Mt. Sharp legaljában talált, édes vizű tóra bizonyítékot hordozó kőzetekkel. A Gale-kráterben egy 300 méteres függőleges kiterjedésű réteg öleli fel az édes vizű tóból kirakódott agyagásványoktól a sóssá vált és besűrűsödött vizű időszakos tavak szulfátjaiig vezető utat. A kőzetek ásványi összetételét a Curiosity lézer, kamera és spektroszkóp együttesével működtetett ChemCam műszere tudja elemezni. Mivel a most elemzett sáros-repedezett réteget találták meg, és nem egy, a nagy méretű vizek fokozatos kiszáradását jelző evaporit- vagy sólerakódást (mint pl. a Földközi-tenger messinai sókrízise idején hatalmas területen kialakult), feltehetőleg a klíma sem folyamatos, hanem ingadozó átalakuláson mehetett keresztül. Erre persze a teljes réteget átölelő vizsgálat végén lehet majd pontos választ adni, és akkor derülhet ki, hogy a tavak viselkedése, kiszáradása a Mars tengelyferdeségének és pályája excentritásának változásához kötődik-e, vagy a helyi hidrológia folyamatok nyomai jelentkeznek-e az eddig feltárt rétegekben.

A repedezett kőzetlapról már 2017-ben feltételezték, hogy mi is hozta létre, de azóta alaposabban tanulmányozták, elemezték az adatait, s ma már bátran ki lehet jelenteni, hogy valóban az egykori sár nyoma, így most tették közzé az eredményeket is.

A kutatásról a Nature Geoscience számolt be október 7-én. A cikk ingyen olvasható ezen a linken, a Nasa JPL cikke pedig itt olvasható.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)