2019.11.17.

Rája-léghajók a Vénusz vizsgálatára?

Belső bolygószomszédunk vizsgálatát elképesztően megnehezíti az ott uralkodó, földi szempontból rendkívül ellenséges körülmények sokasága. A NASA innovatív korai fejlesztéseket támogató programjában (NIAC) azonban helyet kapott egy, a Buffaloi Egyetem által fejlesztett járműtípus, amely részben pont a hagyományos repülő járműves vizsgálatokat lehetetlenné tévő körülményekre alapozza működését.

A Vénusz sűrű légkörére igen erős szelek jellemzőek, s ezt használná ki az egyetem kutatólaborjában fejlesztett eszköz, amelyet a ráják inspiráltak. A BREEZE (Bio-inspired Ray for Extreme Environments and Zonal Exploration – Biológiai ihletésű rája extrém környezetre és zónák vizsgálatára) nevet kapott jármű felfújható, a szárnyai a rája uszonyához hasonlóan mozognak, s kiválóan ki tudja használni a vénuszi légkör felhajtóerejét és rendkívül erős szeleit. A rája-hajó belső feszítőrendszerével változtatná magukat a rájauszony-szerű szárnyakat, s így képes volna irányítható módon lavírozni a felhőzetben, ahogyan a ráják is úsznak a tengerben.
A rája 4-6 naponta körberepülné a Vénuszt, s ennek az időszaknak a felét a bolygó bevilágított régiójában töltve a napelemeit fel tudná tölteni, majd az éjszakai régióban ezen energiából navigálna a felhőzetben. Az éjszakai régió különösen érdekes, mivel a bolygó igen lassú tengelyforgása miatt hosszú időn át tartó sötétség különleges, a nappali oldaltól jelentősen eltérő körülményeket teremt e féltekén. A repülő rája gyűjthetne mintákat a légkörből, meteorológia méréseket, s korlátozott megfigyeléseket a felszínről is végezhetne. A tervek szerint a felhőszint tetejétől számítva 50 km légköri mélységbe juthatna le az eszköz.

 

Amellett, hogy a Vénusz légkörének vizsgálatához tervezik, az eszköz lehetőséget nyújtana más, szintén sűrű légkörrel rendelkező égitestek, mint pl. a Titán vizsgálatára is, illetve akár víz alatti mérésekre is alkalmas lehet, itt a Földön.
Arról nem írtak a források, hogy milyen ellenálló anyagból készíthetnék el a ráját, hiszen ez is elég nagy kihívás a Vénusz kénsavas felhőinek korróziós hatását figyelembe véve.
A BREEZE azonban akár egy másik koncepció része is lehet. Problémát okoz a Vénusz esetében a felszín vizsgálatára küldött leszállóegység energiaellátása. Egy másik, a JPL fejlesztésében lévő ötlet egy két egységből álló szondát képzel el, amelyből az egyik pont a légkör magasabb részén repülve-lebegve gyűjtene a napsugárzásból energiát, majd mélyebbre ereszkedve a légkörben ezt mikrohullámú sugárzás formájában átadná a felszíni egységnek (a sűrű légkörben csak a mikrohullám jöhet szóba), a felszíni egység pedig elektromos árammá alakítaná azt. A légköri egység, amely adattovábbító átjátszóként is működne, lehetne egy, a rája elvén alapuló repülő eszköz is, így a két teljesen különböző fejlesztési projekt akár össze is kapcsolódhat a későbbiekben.

Mivel ezek a projektek egyelőre abszolúte csak a tervezőasztalokon léteznek, számtalan más, hasonlóan extrém, ám innovatív ötlettel együtt, korántsem biztos, hogy valaha is megvalósulnak a gyakorlatban. Ha mégis, attól is még elég hosszú idő választ el minket.

Az angol nyelvű publikációk itt1itt2 és itt3 található.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)

About the Author: