Földünkön számos olyan helyszín van, ahol „holdbéli” táj várja az odalátogatókat, néhány ilyen területet a jövő űrutazásainál is előszeretettel használnak technikai eszközök – robotok, roverek – tesztelésére, vagy éppen az űrhajósok kiképzésére. Nemrégiben Tenerifén végzett éjszakai rover-tesztet az Európai Űrügynökség (bővebben ITT), most viszont az űrhajósaink utaztak el a Kanári-szigetek Lanzarote nevű tagjára, ahol a geopark területén töltenek egy hetet.

Lanzarote „marsbéli” voltát a vulkáni tájának köszönheti, a területet Mars-analógnak tekintik, száraz klímája, vulkanikus kőzetei és gyenge üledékképződése miatt alkalmas arra, hogy ott a marsi környezethez hasonló viszonyok közt tanuljanak különböző geológiai formákat felismerni, illetve megvizsgálni a mintákat. Lanzarote vulkanizmusában szerepe volt a tűzhányók és a víz kölcsönhatásainak, így hasonló terep alakult ki, mint a Mars múltbéli vízborította időszakában, s így megtanulhatják azt is, hogy milyen vízre utaló jelek vezethetnek például a biológiai nyomokhoz.
A bolygókutatási-geológiai tréning neve PANGEA (Planetary ANalogue Geological and Astrobiological Exercise for Astronauts – vagyis Bolygó-Analóg Geológiai és Asztrobiológiai Gyakorlat Űrhajósoknak), s nem az idei az első űrhajóstréning Lanzarote vulkáni tájain.

A tavalyi kurzusról készült filmösszeállítást itt megnézhetjük:

Az űrhajósok geológiai képzést kapnak gyakorlott terepi geológusoktól (előzetes elméleti oktatást követően), s olyan feladatokat is végrehajtanak, mint a zord terepen műholdfelvétel alapján tájékozódás, különféle nézőpontokból megtanulják felismerni a geológiai formákat, az eróziós folyamatokat, végigmennek lávaalagúton, bejárják a krátereket, műszeres méréseket végeznek és kőzetmintákat gyűjtenek, s megtanulják felismerni az élet nyomait is. A legfontosabb gyakorlati tudnivalók közt van a geológiai mintavételezés, azon helyek kiválasztásának képessége, amelyből az egész területre jellemző mintát tudnak kinyerni, magának a mintának a kiemelése, csomagolása, illetve az, hogy milyen adatokat kell rögzíteni a mintákkal – hiszen ezeket akár több évtized múltán is elővehetik egy-egy vizsgálathoz (mint pl. a holdkőzeteket is sokszor használták már). A kiképzés fő célja, hogy a majdani marsi, holdi tájat bejáró űrhajós képes legyen folyamatos irányítás nélkül is dolgozni, ehhez azonban mind a kiképző tudósoknak, mind az űrhajósoknak meg kell tanulniuk egymás látásmódjának segítségével megfelelő információkat váltani.
Emellett kommunikációs próba is, mivel a terepen járó űrhajósokat egy központi vezérlőből irányítják, s egymással is rádión kell tartaniuk a kapcsolatot, egyúttal a kommunikációs rendszerek újonnan fejlesztett elemeit is tesztelik.
A sok fázisból és számos helyszínen végzett terepi gyakorlatokból álló tréning olyan terepeken zajlik, amelyekből valamely más égitest geológiai sajátosságaihoz hasonló jellegzetességeket ismerhetnek meg az asztronauták, de megvizsgáltak például holdi vagy marsi eredetű meteoritokat is a kiképzés ideje alatt.

Habár a most kiképzés alatt lévő űrhajósok közül kicsi az esély, hogy valaki eljusson a Holdra vagy a Marsra, a kiképzés tapasztalatai a későbbi űrhajósok tanításához rendkívül nagy segítséget nyújtanak majd, illetve a marsi, holdi utak megtervezéséhez is nagyban hozzájárulnak.

Az idei kurzus eddigi képgalériája itt megtekinthető ITT.

Eredeti angol nyelvű cikk ITT található.

Fordította: Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)