Egy 2002-ben az Antarktiszon talált, alig 4 dekás, LaPaz Icefield 02342 nevet kapott meteorit vizsgálata meglepő eredményt hozott: a ritka, CR2-es szenes kondrit típusba tartozó meteorit belsejében egy ősi üstökös töredékére leltek. A meteoritok összetétele azok eredetéről vall, a szenes kondritok esetében a C-típusú aszteroidákhoz hasonló (ezek az aszteroidák az összes kisbolygó minimum háromnegyedét teszik ki), így jelen esetben egy ilyen ősi, primitív kőzetdarabba épült, még ősibb üstökös-töredékkel van dolgunk. A részletes vizsgálatokat az tette lehetővé, hogy az antarktiszi körülmények nem roncsolták a meteoritot (a szenes kondritokat könnyen kikezdik az eróziós hatások), így az különösen jó állapotban várta, hogy megtalálják.

A meteorit belsejébe ágyazott, mindössze 0,1 mm nagyságú zárvány a vizsgálata alapján szénben különösen gazdag, s azokra a bolygóközi porszemcsékre emlékeztető összetételű, amelyek a Naprendszer legkülső peremén kialakult üstökösökből származnak. A szemcse a meteorit egyik kondrumja (erről kapta a nevét a kondrit, a kondrum a meteoritban lévő gömbölyded, nagyobb méretű kőzetszemcséket jelenti) mellett található, és elektronmikroszkópos vizsgálat során derült ki, hogy egyáltalán ott van. Finomszemcsés szenes anyag és szervetlen anyagok keverékéből épül fel, az elektronmikroszkópia alapú röntgenspektroszkóp feltárta, hogy a környezetéhez képest sok benne a nátrium, s ez utóbbihoz társultan kén is van benne. Magát a zárványt, illetve a vele szomszédos kondrum kénben feldúsult, erősen átalakult peremrégióját is részletesen elemezték nanoléptékű másodlagos ion tömegspektrométerrel, a hidrogén, szén, nitrogén és oxigén arányát, izotóp-összetételét elemezték. Eztán fókuszált ionsugárral rendkívül vékony szeleteket kiemeltek a zárványszemcse és a meteorit anyagából is, majd ezeket még további kifinomult kémiai- és izotóp-elemzéseknek vetették alá.

A meteorit anyaga és a vizsgált kondrum-perem egyaránt a CR2-típusú kondritokra jellemző tulajdonságúak, azonban a zárvány alapvetően különbözik ezektől. A zárvány több mint felét szén teszi ki, míg a meteorit anyagának csupán 3-4 tömegszázaléka a szén. A zárvány sok szempontból emlékeztet egyes (szintén antarktiszi) mikrometeoritokra, amelyek ultra magas széntartalmúak, illetve primitív bolygóközi porszemcsékre is; mindkettőről úgy vélik, hogy a Naprendszer peremén keletkezett üstökösök és más égitestek darabkái. A zárvány olyan Kuiper-öv béli égitestekből, ill. ezek építőanyagából eredhet, amelyek a nagyon fiatal Naprendszer peremén keletkeztek, alig 3-3,5 millió évvel a Naprendszer születését követően. A zárvány még azelőtt született, hogy az az aszteroida, amelyből jóval később a meteorit anyaga kiszakadt, összeállt volna, az aszteroida kialakulása során épült bele annak anyagába.
A 81P/Wild 2 üstökös 2004-es mintavételező küldetése, a Stardust feltárta, hogy a Naprendszer keletkezésekor számos anyag igyekezett a belső régiókból az üstökösöket szülő peremvidékekre, a most megvizsgált zárvány pedig ellentétes irányú mozgásról tanúskodik, vagyis az is kiderült, hogy a legkorábbi időkben a peremvidékről is érkezett anyag a belsőbb régiókba, ahol a meteorit szülő aszteroidája épp akkor állt össze a bolygócsírákból.
Elképzelhető, hogy más primitív kondritokban is lehetnek még hasonló idegen, üstökös-eredetű zárványok, s mivel ezek megőrizhettek igen sok olyan információt, ami a Naprendszer keletkezésének legkorábbi szakaszáról árulkodik, célszerű volna az ilyen mikrozárványokat célirányosan keresni a legprimitívebb típusú szenes kondrit meteoritokban.

A kutatásról a Nature Astronomy számolt be április 15-én.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)