2018.05.03.

Önmagát összeszerelő űrteleszkóp tervét támogatja a NASA

Zöld utat kapott a NASA-tól egy meglehetősen sci-fi-szerű megoldás: a Cornell Egyetem kutatója olyan űrtávcső tervein dolgozik, amely minden eddiginél nagyobb lesz, azonban darabokban lehet fellőni, majd ott a darabok egymáshoz navigálnak és összeállnak. A tervet a NASA innovációs alapjától (NIAC) március végén elnyert, 9 hónapra szóló kb. 125.000 dolláros indító támogatás segítségével fejlesztik majd részleteiben tovább – s eztán nevezhetnek a következő fázisra, további támogatásra a kutatók, ha az első fázisban elkészült terveket megfelelőnek találja a NASA a további fejlesztésre.

A kis részekben felbocsátás hatalmas előnnyel jár: nem korlátozza az eszköz méretét, így a megálmodott űrteleszkóp 30 méteres főtükörrel rendelkezhet majd (a Hubble-é 2,4 m, a James Webb-é pedig 6,5 m). Ráadásul ezek az egységes részek bármilyen küldetés „potyautasaként” feljuttathatók az űrbe, s mivel egyre több automata űrhajót, szállítójárművet lőnek fel, ezek ideális hordozói lehetnek a moduloknak.
A vezető tervező, Dmitry Savransky gépész- és űrrepülési mérnök-professzor szerint 1 m átmérőjű hatszögletű részekből készül majd az eszköz, ezek a modulok hónapok, évek során egyedileg fellőve meghatározott helyre (a Nap-Föld rendszer L2-es pontja) navigálnak majd, ehhez a részegységekbe épített napszél-vitorla segítségét veszik igénybe. Az összeálló teleszkópnál majd e napvitorlákból készül az árnyékoló, az egyedi modulok tetejét pedig a majdani fő- és segédtükör mozgatható részei alkotnák.

Savransky szerint a James Webb is a földi összeszerelhetőség (egy darabban fellövés) felső határán van a bonyolultsága és mérete miatt, így ha többet szeretnénk látni a világűr mélységeiből, ennél nagyobb eszközt csak az űrben tudunk összeállítani. Az ön-összeszerelés koncepciója minden pillanatnyilag felmerülő nehézsége ellenére a jövő útja, a tervezett teleszkóphoz mintegy ezer darab 1 méteres modult kell úgy elkészíteni és programozni, hogy azok képesek legyenek összehangolt működésre.
Az elnyert támogatással a tervezett űrteleszkóp moduljainak űrbéli útját és azok találkozását szimulálják majd részletesen, a szimuláció kiterjed a napvitorlák szükséges méreteire és a tükrök ön-összeállítására is. A tervezett űrteleszkóp megfeleltethető annak, az egyébként már létező, a Goddard Űrközpont tervezte koncepciónak, a LUVOIR (vagyis Large UV Optical Infrared Surveyor, Nagy UV, Optikai és Infravörös Felmérés) nevet kapott műszernek, amit a távoli tervek szerint 2035-ben szeretnének majd üzembe helyezni.

Az önmagát összeszerelő űreszköz ugyan eddig csak a sci-fi világában létezett, de lassan ideje lenne a valóságba is átültetni az egyébként nagyon praktikus ötletet.

Kapcsolódó eredeti angol nyelvű cikkek itt és itt.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)

Nincs még értékelés

Értékelés

About the Author: