2009. május 12-én kezdte meg munkáját a 2 hónappal korábban felbocsátott Kepler űrtávcső, és 2018. október 30-án fejezte be hivatalosan is a működését, az eredetileg tervezett 3,5 év helyett 9 évnél is tovább szolgálta a tudományt.
Az űrtávcső a hosszas használatot követően véglegesen kifogyott az üzemanyagából, és a NASA szakemberei úgy döntöttek, ideje lezárni a küldetést.
A munkássága során 2662 már igazolt exobolygót fedezett fel a Kepler, és további kb. 2400 bolygónak tűnő égitest természete vár igazolásra.
A felfedezései közt szerepelnek az anyacsillaguk lakhatósági zónájában keringő kőzetbolygók is, és neki köszönhetően ismerhettünk meg egy olyan bolygótípust, amelyből a Naprendszerben nem találunk egyet sem: az ún. szuperföldeket, a valószínűleg kőzetbolygó típusú, azonban a méretükben nagyobb, akár a Neptunuszéval is vetekedő égitesteket.

A Kepler az eredeti működési tervben szereplő vizsgálatokat 2012-ben befejezte s ezt követően számtalan további megfigyelési kampányt folytatott le. Eredetileg 150.000 csillag megfigyelésére tervezték a küldetést, ezt azonban félmillióra tornászta fel az űrteleszkóp a munkája meghosszabbítása során. Az űrtávcső se úszta meg a giroszkóphibát, s amikor 2013-ban kiderült, hogy nem lehet távolról helyreállítani a 4-ből 2 hibás műszert, új megfigyelési kampányba kezdett a teleszkóp. Ez, a K2 nevet kapott, 2013-tól beindult projekt tette lehetővé, hogy a Kepler a halvány vörös törpecsillagok körül is bolygók után kutasson. A Kepler az ezredik igazolt exobolygóját 2015. január 6-án fedezte fel.
A legutolsó, 19. megfigyelési kampány során azokat a csillagokat vizsgálta, amelyeket a James Webb Űrteleszkóp is megfigyelhet majd. A Kepler munkásságát a nemrégiben útnak indult TESS nevű bolygóvadász űrszonda folytatja.

A Kepler felfedezéseinek köszönhetően ma már tudjuk: nem kivételes a Naprendszer, az Univerzum teli van az anyacsillaguk körül keringő bolygókkal. A Kepler felfedezései nyomán a Tejútrendszerben lévő, Napunkhoz hasonló, illetve vörös törpecsillagok körüli Föld-szerű, lakhatósági zónában keringő bolygók számát 40 milliárdra becsülték a csillagászok.
A Kepler „szeme” 42 db CCD érzékelőből állt, ezek egyenként 50x25mm nagyságúak, s összességükben 94,6 millió megapixeles „kamerának” feleltethető meg. Az érzékelők egy 1,4 méteres főtükör által gyűjtött fotonokat rögzítették.

A Kepler a távoli bolygórendszereken kívül más megfigyeléseket is folytatott, pl. 61 szupernóva robbanását követte, illetve a saját Naprendszerünk halvány égitestjei körét is bővítette.
A Kepler a majdnem tíz évi munkássága során 678 GB adatot gyűjtött, elhasznált 1181 liter üzemanyagot, a felfedezései alapján eleddig 2946 tudományos értekezés született – ez utóbbiak száma még sokáig gyarapodni fog.
Az űrtávcső bolygónktól 151 millió kilométerre kering (hozzánk hasonlóan a Nap körül), s nyugdíjba vonulását követően is ezen a pályán marad majd.

Jó pihenést, Kepler!

Eredeti angol nyelvű publikációk itt1 és itt2 olvashatóak.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)