Jó egy éve, 2019. januárban landolt a Hold túloldalán, a Von Kármán kráterben a Csang’e-4, majd nemsokára útnak indította a Jutu-2 rovert. A kis holdjáró azonnal bekapcsolta a holdtalaj-radarját (LPR), s vizsgálta a Hold mélyének titkait e módon.

Már a megelőző kínai jármű, a Csang’e-3 is hordozott talajradart, amelynek mind alacsony-, mind magas frekvenciás antennája is volt, ám csak a magas frekvenciás mérései voltak egyértelműek, ezek 10m mélységig hatoltak a felszín alá és tártak fel részleteket.
A Csang’e-4 radarja ugyanilyen kétfrekvenciás (60MHz és 500MHz) műszer volt, és 12 órával a landolást követően, a rover kibocsátásakor rögtön bekapcsolták. A rover első két napi útja során készült, magas frekvenciás mérések eredményét dolgozta fel egy kínai kutatócsoport most. Úgy tűnik, hogy az alacsonyabb frekvenciás antenna, amelyet a rover hátoldalára szereltek, hasonló problémától szenved, mint az előző küldetés során: a jármű fémborításának hatására eltorzulnak a radarjelek, és a zavarásokat felszín alatti jelvisszaverő testekként lehetne _félre_értelmezni. Ahhoz, hogy ezt a műterméket eltüntessék, számos további adat szükséges még, emiatt került most sor csupán a magasabb frekvenciás jelek elemzésére.

Az első észrevétel az volt, hogy a radarjel kb. négyszer mélyebbre hatolt itt a holdi altalajban, mint a Csang’e-3 esetén, így feltehetően az altalaj felépítése és összetétele egészen más a két helyszínen. A mérések eredményeinek összegzése alapján a talaj a Von Kármánban apró szemcsés, porózus felépítésű, s ebbe ágyazva található számos kisebb-nagyobb szikladarab. Úgy vélik, hogy a szikladarabok számos különböző kráter keletkezése során kidobódott anyagok rétegeit jelzik, a porózus anyag pedig a regolit, ami ezt a mélyebben lévő sziklás réteget befedte.

A mérésekről készült képeket (1-2. ábrák) értelmezve ez a következőképp fest: legfelül az 1. réteg kb. 12m vastag regolitot jelent, a 2. réteg ez alatt 12-24m mélység között nagy sziklákat tartalmazó réteg, e kövek finom szemcsés anyagba ágyazottan hevernek a mélyben. Ez a 2. réteg nem egységes elrendezésű, hanem a – feltehetően számos különböző becsapódásból származó – kőzetek keveredése, átrendeződése miatt meglehetősen összevissza rendszerű.

A rover helye és útja alapján a 2. rétegben lévő nagy sziklák tömege jórészt valószínűleg a Von Kármán melletti Finsen-kráterből eredhet, ez, és a Von Kármán L kráterek kialakulása során kidobódott anyag összetett viszonya okozhatja az altalaj bonyolultabb felépítését is e 2. rétegben. (A 3. ábrán a Von Kármánban a fehér + jelzi a szonda/ rover helyét, a sárga vonalak a Finsenből eredő kidobott anyagok helyét, a zöld pedig a Von Kármán L-ből eredőt.)

A 3. réteg 24-40 méteres mélységek közt váltakozó finomszemcsés és durvább szemcsés rétegekből tevődik össze, ezt a kutatók úgy értelmezik, mint számos becsapódásból eredő (durvább szemcsés) réteg és a becsapódások közti időszakban kialakult regolit (finom szemcsés) váltakozása. Számos, a Finsen-nél (3,2 milliárd évesnél) fiatalabb becsapódásból rakódhatott le, a jóval idősebb Von Kármán aljzatára a kidobott anyag. Azt nem lehet meghatározni e rétegek alapján, hogy konkrétan mely kráterek keletkezése során épültek be az altalajba.
Bár 40 méternél mélyebbről nem árulkodik a radar, nem kaptak visszaverődést e mélység alól, az valószínűsíthető az eddigiek alapján, hogy az eredetileg itt húzódó bazaltréteg mélyebben lehet e helyszínen, s a bazaltra rakódtak rá a későbbi becsapódási események nyomai.
A radarvizsgálat számtalan új, eddig ismeretlen dolgot elárult a holdi altalajról, s olyan direkt információkat adott, amelyeket eddig csak közvetett módon, modellszámításokkal ismerhettünk meg.

A kutatás eredményét a Science Advances közölte február 26-án, a teljes cikk olvasható.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)