Az orosz nanoműholdat már közel egy hónapja sikeresen felbocsátották, majd ezt követően amatőrcsillagászok és hobbi-égboltlesők ezrei várták világszerte a műhold alaposan reklámozott rendkívüli fényességű felvillanásait. Néhány (azóta falsnak bizonyult) észlelésen kívül senkinek sem sikerült ilyesmit megfigyelnie, s folytak a találgatások, hogy mi lehet az oka a sikertelenségnek. Mivel a fellövést követően az oroszok azt jelezték, hogy a műholdnak sikerült kinyitnia a nagy és fényes felületű vitorláit (ezektől várták a -10 magnitúdóig rúgó felfényléseket), a legkézenfekvőbb magyarázatot legtöbben félresöpörték.

Szerencsére azonban a Majak projektvezetője augusztus 7-én egy orosz technológiai hírportálnak elmondta, hogy kiderült, mégsem nyíltak ki a műhold vitorlái.

Hogyan sikerült rájönni a problémára? A Majak-on nincs kommunikációs eszköz, így nem érkeznek róla telemetriai adatok sem, tehát azzal, hogy a fellövéskor a kívánt helyen orbitális pályára bocsátották, megszűnt minden tehcnikai összeköttetés is a műholddal. Ezt követően a projekt irányítói részint a vizuális észlelésekre szerették volna alapozni a további információkat – azonban csak igen kevés és a várthoz képest nagyságrendekkel alacsonyabb fényességű észlelés érkezett (ezek az észlelt gyenge villanások égi helye és ideje alapján valószínűleg valósak). További, szintén 3 egységből álló (tehát 30 x 10 x 10 cm-es) nanoműholdak keringési adatainak elemzéséből egyértelmű volt, hogy a Majak biztosan nem nyitotta ki a vitorláit – ha sikeres lett volna ez, akkor a keringése során lényegesen gyorsabban csökkent volna a pálya magassága, mint a vitorla nélküli, ugyanakkor felbocsátott másik műholdaknak. (Egy teljesen más célú, de szintén vitorlával bíró indiai nanoműhold süllyedési adatai voltak az alapvetőek ehhez az összehasonlító számításhoz). A NORAD adatai szerint a Majak a vele egyidejűleg kibocsátott műholdakkal azonos sebességgel kering és ugyanúgy tartja a pályamagasságát is, mint azok. A vitorla kibontásával 28 nap alatt ereszkedett volna vissza a sűrűbb légkörbe a műhold, így, hogy ez nem sikerült, kb. másfél évig tart majd az út a visszatéréséig és elégéséig.

Egy orosz megfigyelő felvétele a Majak -0,5 magnitúdós, kb. 1-1,5 másodpercig látszó villanásáról: https://youtu.be/jItB686QiI8

A Majak vitorlájának persze nem az lett volna a fő szerepe, hogy elkápráztassa (szó szerint…) az amatőrcsillagászokat a felvillanásaival, hanem az, hogy a vitorla miatti gyorsabb légköri süllyedést lehessen a segítségével tanulmányozni – legfőképp az űrszemét begyűjtésének (a vitorla adta jelentősebb fékezőhatás segítségével alacsonyabb pályára állítva azokat, a szemét légköri elégetésének) egyik lehetséges módozatát vizsgálták volna. A villanást kimondottan azért találták ki a műhold tervezői, hogy így tudják a kívánt összeget összegyűjteni (az oroszok nemzeti érzéseire hagyatkozva, hiszen így orosz lehetett volna a legfényesebb mesterséges égi objektum.) Ezt a célt el is érték, a pénz összejött és el tudták készíteni valamint orbitális pályára tudták állítani a Majak-ot.
Az orosz „világítótorony” tehát nem állami finanszírozású projekt volt, hanem közadakozásból született, a műhold néhány tapasztaltabb tudós-mérnök vezetésével nagyrészt fiatal mérnökök és kutatók munkája (a Moszkvai Műszaki Egyetemről). A projekt abból a szempontból sikeres volt, hogy kiderült, lehet orosz közadakozásból is fiatalok által épített műholdat Föld körüli pályára juttatni – ez persze sovány vigasz jelen pillanatban. A műhold előállítási költsége kb. 22 millió forintnyi összeg volt, mintegy másfél év alatt készültek el vele.
A projekt további célja természetesen a vitorla kibontásának hibáját elemezni, s kideríteni, hogy mi vezethetett a sikertelenséghez, ezt követően a projekt be fog számolni a vizsgálat eredményéről is.

https://geektimes.ru/post/291835/

http://spaceflight101.com/soyuz-kanopus-v-ik/mayak-lighthouse-in-the-sky-fails-to-deploy-solar-reflector/

Fordította: Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)