2018.02.08.

Meteorok táplálják a Mars magaslégköri felhőit is

Földünk legmagasabb légköri szinten elhelyezkedő felhői a mezoszférában, kb. 85 km-en alakulnak ki nyaranta a sarkvidékek feletti területeken (honi megfelelőikről itt olvashatunk). E felhők kialakulásához a bolygónkra záporozó mikrometeorok pora ad kondenzációs magokat, s egy most megjelent amerikai-angol-francia kutatásból az derül ki, hogy e felhők marsi megfelelői szintén meteoroktól kapnak lehetőséget a megszületésre. A marsi légkört kb. 3 tonna meteor-eredetű por éri el marsi naponként (ennek neve sol, és kb. 40 perccel hosszabb a földi napnál), s az ebben található fém ad a felhők képződéséhez indító lökést.

A marsi mezoszféra felhői az egyenlítői vidékek felett alakulnak ki, megjelenésükről a keringő szondák mérései és felszínről készült felvételek is tanúskodnak. A MAVEN nevű, Mars körül keringő amerikai szonda, amellyel 2014 óta tanulmányozzák a marsi légkört, méréseivel a magaslégköri fémionok jelenlétét mutatta ki. Földünkön kb. 40 éve ismerünk hasonló jelenséget, amelyet a légkörünkbe a világűrből érkező mikrometeorok elégése során keletkező pormaradványból lehet kimutatni, az ezekben lévő fémionok segítségével. A mostani kutatás az első, amelyben egy másik bolygó légkörében hasonló jelenségre sikerült bizonyítékot találni.

A MAVEN ultraibolya tartományban végzett méréseiben 90-95 km-es magasságban állandóan jelen lévő magnéziumionok mutatkoztak meg, azonban ezek mennyisége jelentősen kisebb volt, mint a marsi légköri magnézium jelenlétét tárgyaló modellek alapján feltételezték, ezért új modell készült, amelyben magyarázat született a mennyiségi eltérésre. A szén-dioxidban gazdag marsi légkörben speciális kémiai reakciók játszódnak le, amelyek eredményeként a fémionok állandó réteget alkothatnak, a semleges atomok viszont hiányoznak a légkörből.
A meteorok légköri elégése során a szén-dioxiddal találkozva alakulnak ki az ionok, illetve fém-karbonátok, mégpedig igen gyorsan. A fém-karbonátok a marsi légkörben lévő vízzel azután néhány molekulából álló csomócskákat alkotva szolgálnak a szén-dioxid-jégből kialakuló felhők kondenzációs magjaiként. A CO2 felhők -180°C alatti hőmérsékleten képződhetnek (a földi mezoszférában lévő felhőkhöz is nagy hideg kell, -123°C-nál alacsonyabb hőmérséklet), a kondenzáció mértéke függ a kondenzmagok méretétől és a hőmérséklettől is. A meteorokból eredő magnézium mintegy fele tűnik így el, ez pedig magyarázatot ad az észlelt magnéziumion-réteg korábbi modelltől eltérő arányára.
A marsi egyenlítő vidékén kialakuló felhőket akkor észlelik, amikor a Mars naptávolban van, ekkor uralkodnak a kialakuláshoz szükséges körülmények. A felhők létezéséről régóta tudunk, korábban a felszínről felemelkedő pornak tulajdonították a kialakulásukhoz szükséges kondenzációs magokat, azonban pontosabb számításokból kiderült, hogy ez édeskevés lenne. Ezt követően került a képbe a meteoritikus por, mint lehetséges adalék a kondenzációhoz. A mostani elmélet a magnéziumionok mennyiségén kívül a felhőzet képződésében fontos, ám a porként hiányzó kondenzációs magokra is magyarázatul szolgál.

A naptávol idején kialakuló egyenlítői felhőkről a Curiosity által készített felvételekből animáció is született.

De vannak földi távcsövekkel született képek al ALPO oldalán,  illetve a Hubble űrteleszkóp is megörökítette és az Opportunity felvételén is megcsodálhatjuk.
A kutatási eredményről a Journal of Geologycal Research: Planets február 6-án számolt be, a teljes tanulmány elérhető ITT.

Fordította: Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)

Nincs még értékelés

Értékelés

About the Author: