A Rosetta űrszonda tavaly szeptember 30-án fejezte be pályafutását, miután a 67P/Churyumov–Gerasimenko üstökös körül keringett több mint két éven át s végül, üzemanyaga elfogytával az üstökösbe csapódott.
A küldetés kiváló sajtójának köszönhetően számtalan ember kísérte figyelemmel a szonda munkásságát, ám a küldetés végével a meglepetések még nem értek véget!

Az ESA friss hírében egy különleges felvételt és az ezzel kapcsolatos kutatási eredményt tett közzé. A fotót a szonda még 2016. júliusában készítette, s egy, az üstökösmagból hirtelen feltörő porkitörést mutat, s a nemzetközi összetételű kutatócsoport ennek a mérési eredményeiből készült vizsgálatról számoltak be tegnap megjelent tanulmányukban.

A feltörő anyag egy, az üstökös felszínén található 10m mély, kerek mélyedésből indult, mintegy egy órán keresztül tartott a kitörés és másodpercenként 18 kg por lövellt ki az üstökösből. A por mellett a szonda vízjég szemcséit is detektálta a kitörésből eredő csóvában. A szonda a kitöréskor pont átrepült a kilövellt anyagon és pont ezt a felszíni régiót figyelte, így számos műszere tudott adatokat gyűjteni belőle. Első pillantásra úgy hitték a kutatók, hogy az üstökös felszínéről vízjég párolgott el a napfény hatására, ám a műszeres adatokból (a kirepülő részecskék mérete és sebessége) kiderült, hogy sokkal nagyobb energiákat igénylő folyamat volt, és jelentős mennyiségű port is tartalmazott a kitörés. Az egyelőre nem világos, hogy pontosan milyen folyamat indította be a kitörést, de biztosan az üstökös mélyéből eredő erőről van szó. Ez lehetett akár az üstökösmagban meglévő, nagy nyomású gázbuborék, ami az üstökös korábbi hasadékain át tört a felszínre, vagy lehetett nagyobb mennyiségű vízjég is, amit a napsugárzás hirtelen melegített fel s erre reagált hevesen.

A hasonló kitöréseket nem lehet előre megjósolni, ám rendszeresen megfigyelhetünk ilyeneket az üstökösök égi útját követve. A Rosetta a 67P napközelsége idején számos kitörést figyelt meg, s ezeket két kategóriába lehet sorolni: egy kora reggel megjelenő, amit a hirtelen napsütés vált ki, illetve egy kora délután megjelenő, amelyet pedig az, hogy a napi megvilágítás-felmelegedés során illó anyagokban gazdag rétegeket ér el a meleg. A jelen kitörést reggel 7:30-kor észlelték, hat perccel azután, hogy a napfény elérte a területet. A kutatók véleménye szerint valószínű, hogy a napsütés hatására felnyílt egy hasadék és ez indította be a kitörést, hiszen a kitörés akkor kezdődött, amikor a régiót elérte a reggeli napfény. Az se zárható ki, hogy a napközelség idején a felszín alatt már létrejött egy nagy nyomáson lévő részecskékből álló tömeg, amelyet azonban vékony felszíni réteg zárt el a külvilágtól, mígnem egy repedés alakult ki és kitörhetett.

A Rosetta a legtöbb ilyen kitörésről csak egy – egy adott műszerével tudott adatot gyűjteni, így minden olyan, amelyeknél többféle adat is rendelkezésre áll, kincset ér a kutatásokban. A július 3-i kitörésről a szonda 5 műszere is adatokat rögzített, s emellett kiváló minőségű fotók készültek magáról a kitörésről és annak helyszínéről is. A porkitörés részecskéinek sebessége a kitörés elején, amikor a legnagyobb erővel lövellt ki az anyag, kb. 25 m/s (kb. 90 km/h) volt, a végén, amikor legyengült, a leglassabb részecskék 0,41 m/s sebességgel áramlottak ki az üstökösből. A részecskék méretét illetően a vízjég mikronnál kisebb tartományú volt, míg a porszemcsék néhány száz mikronosak voltak.

A kitörés helyszínéről készült előtte-utána felvételek összehasonlításából kiderült, hogy a kerek gödör oldalán a kitörést követően megjelent egy világos színű terület, ami egy esetleg frissen feltárult hasadék lehet, vagy a friss vízjég borítja be. A világos terület legalább 7 héten át látható maradt, későbbről sajnos nincsenek róla adatok.