2019.06.28.

Meddig terjed a Tejútrendszer?

A japán, 8,2 méteres Subaru óriásteleszkóp segítségével egy japán kutatócsoport beazonosította, meddig terjed a Tejútrendszerünk határa. A vizsgálatok alapján teljes rendszer 520.000 fényév sugarú területet foglal el, ez hússzor nagyobb, mint a galaxis középpontja és Naprendszerünk közti távolság. A legkülsőbb régióban olyan ősi csillagok vannak, amelyek kora 12 milliárd év, s az általuk bejárt térrész a Tejútrendszer kialakulásának megértésében nyújt segítséget.

A Tejútrendszer a jól ismert, csillagokból álló korongján túl igen kiterjedt halóval rendelkezik, ez utóbbi mintegy egymilliárd ősi csillagot és gömbhalmazt tartalmaz, ezek a galaxisunk legöregebb égitestjei, amelyek a galaxis ifjú korából maradtak fenn, s a mostani felfedezés azt sugallja, hogy a Tejútrendszer meglehetősen nagy volt egykoron.

Mivel a galaxison belül élünk, így különösen nehéz megállapítani, meddig terjed a határa, hasonlóan ahhoz, ahogyan egy erdő közepéből sem láthatjuk, melyik a legszélső fa az erdőben. A japán kutatók trükkös megoldáshoz folyamodtak: a Subaru teleszkóp HSC (Hyper Suprime Cam, a túlzónak tűnő elnevezés okát a harmadik kép magyarázza) digitális kamerával készített felvételein, az óriástávcső kiterjedt égboltfelmérésének adatai közül az ún. kék horizontális ág (BHB) csillagait válogatták le a további hasonlónak látszó (mind színben, mind fényességben) objektumok közül, mint pl. a kék csellengő csillagok vagy a fehér törpék, illetve távoli galaxisok és kvazárok. A korábbi felmérésekhez képest most finomítottak a BHB csillagok kiszűrésének módszerén, így nagy valószínűséggel megbízhatóbb adatokat kaptak a kutatók.
A BHB csillagok elég fényesek ahhoz, hogy a távolságuk meghatározható legyen, így a válogatást követően a távolságuk szerint besorolták őket.
A kutatók azt tapasztalták, hogy e csillagok sűrűsége a Tejútrendszer középpontjától 520.000 fényév távolságban hirtelen lezuhan – vagyis itt találták meg a galaxisunk külső határterületét.
Úgy 12 milliárd éve számos kisebb galaxissal olvadt egybe a Tejútrendszer, s ezek nyomát a galaxisunk halója viseli magán. Ezek az összeolvadások minden egyes galaxisnál eltérnek, így a saját halónk méretének és anyageloszlásának meghatározásával tudunk csak visszakövetkeztetni az egykori eseményekre. Az Androméda-galaxisról például látjuk, hogy legalább 538.000 fényév sugarú a halója, vagyis nagyobb, mint a Tejútrendszeré.

A kutatók a mostani felmérésben 550 négyzetfok égterületet vizsgáltak át, de céljaik közt szerepel egy jóval nagyobb, 1400 négyzetfokos terület felmérése is, s ebből a most kinyert eredmények is tovább pontosíthatóak lesznek majd (eredeti cikk itt olvasható).

A cikket a Publications of the Astronomical Society of Japan jelentette meg június 13-án. A teljes tanulmány olvasható preprintben.
Landy-Gyebnár Mónika

(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)
4/5 (1)

Értékelés

About the Author: