2020.11.05.

Március óta először kommunikáltak a Voyager 2-vel

Az űrszondával a Deep Space Network (DSN) antennái közül az ausztrál Canberra közelében lévő 70 méteres tányér kommunikált, azonban az öregedő műszert márciusban elkezdték felújítani. Ennek okán a Voyager 2 néhány hónapra, a szociális távolságtartást mesterfokon űzve, teljesen magára maradt a Naprendszer határvidékén.

Október 29-én azonban megszólították a 43 éves űrszondát az irányítói, s az visszajelzett: minden rendben van vele. Bár az irányítók az elmúlt hónapokban is fogták a szonda rádiójelét (így a telemetriai adatokat és a mérések eredményeit is), azonban nem tudtak neki parancsokat küldeni.

A DSS43 nevet viselő canberrai antenna felújítása során két új rádióadót, új fűtő-hűtő berendezést, új áramellátó berendezést kapott már eddig, ám gyakorlatilag tetőtől-talpig felújítják. A Voyagerrel való sikeres teszt kommunikáció azt jelezte, hogy remekül haladnak a munkával, és februárra valóban elkészülnek minden szükséges lépéssel ahhoz, hogy az antenna újra teljes üzemben dolgozzon.

A DSN három antennáját úgy helyezték el a bolygónkon, hogy szinte bárhol lévő űrjármű tudjon velük kommunikálni, a canberrai mellett madridi és kaliforniai tányérok dolgoznak még a hálózatban. Azonban a Voyager 2 kivétel. Annak idején, amikor a Neptunusz Triton nevű holdja közelében elrepült, ezt csak úgy tudta megtenni, hogy átrepült a Neptunusz északi sarka felett, s azóta is délnek tart, vagyis az ekliptikától déli irányban utazik. Ennek köszönhetően az északi félteke antennái nem tudják venni a jeleit sem, csupán a caberrai műszer felel meg ennek a célnak, s ez az egyetlen, amelynek elég erős az adója ahhoz, hogy a már 18,8 milliárd kilométerre járó űrszondát elérje. A Szaturnusznál észak felé kitért, így egészen más utat járó Voyager 1 az északi félteke antennáival tud beszélgetni, a délivel viszont nem.

Míg a Voyager 2, csillagközi térből érkező jeleit a canberrai űrtávközlési komplexum három kisebb (34 méteres) antennájának együttes erejével képes volt venni a DSN rendszere. A nagy antenna a Voyagerek indulása előtt 5 évvel állt üzembe, akkor még csak 64 méteres átmérővel, ezt 1987-ben növelték 70 méteresre, s csak apróbb felújításokat végeztek rajta, és 30 éve a mostani a leghosszabb üzemszünete. Az eszköz speciális, csak két hasonló van az egész világon, így a hosszas leállás nem a legideálisabb, azonban a munkákat el kell végezni, ha a jövőbeli küldetésekhez is szeretnék majd használni az antennát. Ráadásul a közel 50 éves műszernél jobb a bajt megelőzve elvégezni minden lehetséges karbantartást akkor is, ha valamilyen egysége még nem mutat hibás működést.

Az antenna munkájára szükség lesz a februárban a Marsra érkező Perseverance roverrel való kommunikációban, illetve a jövőbeli Hold-Mars küldetéseknél is.

A JPL beszámolója itt olvasható.

Fordította: Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)

4/5 (1)

Értékelés

About the Author: