Március óta először kommunikáltak a Voyager 2-vel
Október 29-én azonban megszólították a 43 éves űrszondát az irányítói, s az visszajelzett: minden rendben van vele. Bár az irányítók az elmúlt hónapokban is fogták a szonda rádiójelét (így a telemetriai adatokat és a mérések eredményeit is), azonban nem tudtak neki parancsokat küldeni.
A DSS43 nevet viselő canberrai antenna felújítása során két új rádióadót, új fűtő-hűtő berendezést, új áramellátó berendezést kapott már eddig, ám gyakorlatilag tetőtől-talpig felújítják. A Voyagerrel való sikeres teszt kommunikáció azt jelezte, hogy remekül haladnak a munkával, és februárra valóban elkészülnek minden szükséges lépéssel ahhoz, hogy az antenna újra teljes üzemben dolgozzon.
A DSN három antennáját úgy helyezték el a bolygónkon, hogy szinte bárhol lévő űrjármű tudjon velük kommunikálni, a canberrai mellett madridi és kaliforniai tányérok dolgoznak még a hálózatban. Azonban a Voyager 2 kivétel. Annak idején, amikor a Neptunusz Triton nevű holdja közelében elrepült, ezt csak úgy tudta megtenni, hogy átrepült a Neptunusz északi sarka felett, s azóta is délnek tart, vagyis az ekliptikától déli irányban utazik. Ennek köszönhetően az északi félteke antennái nem tudják venni a jeleit sem, csupán a caberrai műszer felel meg ennek a célnak, s ez az egyetlen, amelynek elég erős az adója ahhoz, hogy a már 18,8 milliárd kilométerre járó űrszondát elérje. A Szaturnusznál észak felé kitért, így egészen más utat járó Voyager 1 az északi félteke antennáival tud beszélgetni, a délivel viszont nem.
Az antenna munkájára szükség lesz a februárban a Marsra érkező Perseverance roverrel való kommunikációban, illetve a jövőbeli Hold-Mars küldetéseknél is.
A JPL beszámolója itt olvasható.
Fordította: Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon: Égen – Földön – Föld alatt)
