2018.11.19.

Lehet, hogy az egyiptomiak mégis ismerték az Algol változásait?

A csillagászat kultúrtörténetének egyik rejtélye, hogy miként kapta a nevét az Algol, a Perseus csillagkép második legfényesebb csillaga. Az Algol név (mint a csillagneveink többsége) arab, eredetileg Ras al’Ghul volt, a démon szeme jelentéssel. A csillagászattörténészek úgy hitték sokáig, hogy ezt a nevet azért kapta a csillag, mert változó fényessége már az ókori megfigyelők számára feltűnhetett, azonban erre vonatkozó feljegyzéseket sehol nem találtak, s a csillag fényességváltozásait is csak a 17. században írta le egy olasz csillagász, majd még 100 év kellett ahhoz, hogy a változás okát is kiderítsék. Az egyiptomi kultúrában az Algol Hórusz szeme, vagyis a Vedzsat óvó szimbólumaként közismert, egészséget, erőt, hatalmat jelképezett.

Az Algol egy fedési változó, vagyis olyan kettőscsillag, amelynek halványabb, ám nagyobb tagja rendszeresen eltakarja a fényesebbik tagot, miközben a két csillag a közös tömegközéppontjuk körül kering. Ennek köszönhető a rendszeres fényességváltozás, amelynek periódusa 2 nap 20 óra és 49 perc (2,867 nap), ezen időszakok során a +2,1 magnitúdós fényesség egy kb. 10 órás időtartamra leesik +3,4 magnitúdóra.

Finn kutatók már évek óta tanulmányozzák az Algol kultúrtörténeti jelentőségét, s az ókori Egyiptomban Hórusz isten jelképeként ismert csillag változó voltára találtak bizonyítékot az i.e. 1271-1163 közti Kairói Kalendárium szerencsés és balszerencsés napokat felsoroló adataiban. Az ilyen típusú kalendáriumok közt ez a példány maradt fenn legteljesebben, de számos hasonló ismert, azonban a nagyobb adatmennyiség miatt e teljesebb, hosszabb időtartamot átfogó példányon végezték el a vizsgálataikat.
A kalendáriumban részben a Hold alapján számította ki a korabeli asztrológus-csillagász (akkoriban még ugye ez egy szakmának számított) azt, hogy mely napokon várható a dolgok szerencsés vagy balszerencsés alakulása, s mint azt a finn kutatók feltárták, a másik ilyen periódust az Algol váltázásai határozták meg. Az Algolhoz kötött periódusok a kalendáriumban 2,85 naponta jelentkeztek, ma azonban ennél kissé hosszabb (2,867 nap) a csillag változásainak periódusa, a kutatók úgy vélik, a kettőscsillag tagjai közti tömegátadás miatt változott ennyit 3000 év során a periódus, s ez alapján a csillagrendszer dinamikai változásait is ki tudták számítani.
A Kairói Kalendáriumban a szerencsés és balszerencsés napok statisztikai elemzésével kiszűrték azokat, amelyek a Holdhoz köthetőek, majd további számításokkal ellenőrizték, hogy milyen egyéb periódusok fedezhetők fel e napok váltakozásaiban. Ekkor derült ki, hogy jól követhető az Algol fényességváltozásainak megfelelő 2,85 napos periódus is!

Erről a felfedezésről néhány éve már megjelentetett a kutatócsoport egy cikket a PLOS One-ban, most azonban ki is egészítették az akkori információkat.

Az Algol fényességváltozása könnyedén megfigyelhető szabad szemmel (s az egyiptomi régióban ehhez a megfelelő mennyiségű derült éjszaka, évente kb. 300 is rendelkezésre állt). Az egyiptomiak az időmérést másként oldották meg nappal és éjjel – a nappali napórával, míg éjjel vagy vízóra, vagy az „óracsillagok” járása volt a meghatározó. Az utóbbi csillagok megfigyelését egy erre szakosodott írnok végezte, s e csillagok táblázatban megjelölt égi pozíciói alapján derült ki az egyes órák kezdete ill. vége. Az óracsillagokat mindig a környező fényes csillagokkal együtt kellett megfigyelni, a pontos pozíciókat s ezzel az órákat így határozták meg. Az Algol esetében arra nincs bizonyíték, hogy ő maga óracsillag lett volna, azonban a fényessége révén mindenképp része kellett legyen az óracsillagokkal együtt megfigyelendő fényes csillagoknak. A kutatók számításai alapján az óracsillagok és azok együttesen megfigyelt csillagkörnyezete az Algolt is magában foglaló régió esetében évente három, több hetes időszak során biztosan a precíz megfigyelések tárgya kellett legyen. Ez a kutatók véleménye szerint egyértelműen azt jelenti, hogy a csillagokat évezrednyi idő során rendszeresen megfigyelő órafelelős írnokok éjszakánként követték az Algolt is, így bőven volt alkalom arra, hogy feltűnjön nekik a csillag periodikus, szabad szemmel is könnyen észlelhető fényességváltozása. Mivel a korabeli égi változásoknak rituális és asztrológiai jelentősége volt, az adott órafelelős írnoknak érdeke is volt, hogy a megfigyeléseit átadja, mivel számos esetben a saját sorsa (megbecsült volta) is a precíz munkájától függött. Az éjszakai időszak során végzendő rituális tevékenység pontos időhöz, így az éjjeli órák megfigyeléséhez kötődött, a megfelelő időben elmondott mágikus imák élet-halál kérdése voltak a felelősök számára. Éjjelente Ré napisten az alvilági útja során különböző kapukon haladt át, s ezek őrzőihez szóltak az imák, az őrzők az ima hatására engedték tovább a napistent az alvilági útján. Ha elmulasztották volna ezen éjjeli rituálékat, vagy nem pontosan akkor hangzottak volna el, mikor Ré az adott őrzőhöz érkezik, akkor a reggeli napkelte maradt volna el a hitük szerint. No de miért nincs konkrét feljegyzés az Algol fényességváltozásáról, ha egyszer észlelhették? A finn kutatók úgy vélik, ennek is rituális oka van, hisz az ilyen változások a kozmikus rend felborulását mutatták, s így az erre utaló megfigyelést nem volt szabad lejegyezni, csak közvetett módon, s ezt esetleg az isteni cselekedetekről szóló egyes legendák is megőrizhették.
A Kairói Kalendáriumban a szerencsés – szerencsétlen napok felsorolása alapján az Algol éjszaka megfigyelhető fényességváltozásait vették csak figyelembe, a kutatók szerint ez szintén arra utal, hogy valós megfigyeléseken alapul ez a periodikusság a kalendáriumban.

Természetesen a kutatási eredmény nem tudja azt bizonyítani közvetlen csillagászati feljegyzések híján, hogy valóban megfigyelték az egyiptomiak az Algol fényességváltozásait, azonban a naptárukban egyértelműen azonosított periodikus jelleg (s annak a maitól eltérő idejét asztrofizikai indoklással megerősítő számítások), és a csillagokat szemmel tartó írnoki tevékenység ismeretében úgy tűnik, hogy ezt valószínűleg megtehették.

A kutatási eredményt az Open Astronomy folyóirat szeptember 19-én tette teljes egészében elérhetővé.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)

Nincs még értékelés

Értékelés

About the Author: