A Vénusz jelenlegi felszíni viszonyai közepette az életnek esélye se lenne fennmaradni, azonban a bolygó múltjában hosszú ideig fennállhattak olyan körülmények, amelyekben akár kialakulhatott az élet is. A felszínén mintegy 2 milliárd éven keresztül folyékony állapotban lehetett víz, a hőmérséklete a mainak töredéke volt csak az elméletek szerint. Még az 1960-as években vetette fel először Carl Sagan, a híres csillagász-ismeretterjesztő és egy asztrobiológus, Harold Morowitz, hogy az esetleg a Vénuszon egykor kialakult egyszerű élőlények a bolygó légkörében fennmaradhattak.
Földünkön egyre több igen extrém (savas, forró, mérgekkel teli) környezetben élő egysejtűre bukkanunk, és azt is tudjuk, hogy a légkörben 41 km magasságban is találtak már élő mikroorganizmusokat, amelyek a felszínről a légáramlatokkal jutottak oda. Hasonló helyzet a Vénuszon is előfordulhatott, és a belső szomszédunk légkörének 40-60 km-es magasságú rétegében jelenleg is alkalmas lehet a helyzet az élet fennmaradására. A Vénusz légköre nagyrészt szén-dioxidból áll, s benne vizes-kénsavas cseppekből álló felhők úsznak – egy frissen megjelent tanulmányban egy nemzetközi kutatócsoport most a vénuszi légköri élet lehetőségé vizsgálta.

A Földön vannak olyan baktériumok, amelyeknek a fényelnyelő tulajdonságaik nagyban hasonlítanak a Vénusz felhőiben látott, ismeretlen eredetű sötét sávokat adó részecskékhez. A sötét sávokról készült ultraibolya spektroszkópos vizsgálatok azt mutatják, hogy azokban kénsav koncentrálódik, és valamilyen ismeretlen, fényelnyelő részecske. Ezen túl a sötét sávokat alkotó ismeretlen részecskék mérettartománya is nagyjából a földi baktériumokéval azonos, de sajnos az eddig a Vénusz légköri összetételét vizsgáló szondákon nem volt olyan műszer, amivel különbséget lehetett volna tenni a szerves és szervetlen anyagok közt. A légkörben lévő szén-dioxidból viszont akár táplálkozhatnak is a vénuszi élőlények, ahogy azt a földi mikroorganizmusok is teszik, és akár jól is érezhetik magukat mondjuk a kénsavas-vizes cseppecskék környezetében.

A sötét sávok ultraibolya fényben érzékelhetőek, a látható fény hullámhosszaiban elvész a kontrasztjuk, UV-ben viszont 30-40%-os eltérést mutatnak a környezetükhöz képest. A sávok időről-időre megjelennek a Vénusz légkörében, néhány napon át maradnak láthatóak, közben változik az alakjuk és a kontrasztosságuk is. A kutatók véleménye szerint, ha ez valami élő anyag, akkor az időszakos megjelenése olyasmi lehet, mint a földi tengerek-tavak algaburjánzásai.

Mivel a Vénusz felszínén nem maradhatott nyoma a bolygó régmúltjának a vulkanizmus miatt, így az élet nyomait a légkörben kellene kutatni. Ehhez egy speciális lebegő-sikló repülővel lavírozva a bolygó légkörében elvégezhetnének különféle méréseket, a jármű akár egy éven át is a légkörben tudna maradni. A VAMP (Venus Atmospheric Maneuverable Platform – Vénusz-légköri irányítható platform) nevet kapott jármű tervén a Northrop Grumman dolgozik, ez a jármű küllemén is látszik, mivel a tervekhez olyan termékeikből kölcsönöztek elemeket, mint a híres B2 lopakodó, vagy a pilóta nélküli X47-B repülőgépek. A VAMP napenergiát használna a légköri manőverezéshez és a műszerei működéséhez, nagy szárnyfelülete miatt pedig úgy lebegne a légkörben, ahogy egy csendesen aláhulló falevél. A számítások alapján a Vénusz magas- és közepes szintű felhőinek vizsgálatára egy év is rendelkezésre állna a speciális lebegő járművel. A 2020-as évek vége felé az oroszok terveznek egy Vénusz-szondát, amelynek felszerelésében a NASA is szeretne részt venni (erről már folynak a tárgyalások), a kutatók azt remélik, hogy a létrejövő közös misszióban helyet kaphatna a VAMP is, a légköri életnyomok felderítésére alkalmas műszereivel együtt.

A kutatásról az Astrobiology folyóirat március 30-i számában olvashatunk, a teljes cikk elérhető itt és itt.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)