2019.09.07.

Landolás közben megszakadt a kapcsolat az indiai holdszonda leszállóegységével

Az Indiai Űrügynökség július 22-én indította útnak a Hold felé a Csandraján-2 nevet kapott holdszondáját, amely 1471 kg-os leszállóegységet és a 27 kg-os rovert, a Pragján-t is magával vitte, a cél a Hold déli sarkvidéke volt. A jármű először Föld körüli parkolópályára állt, majd augusztus 14-én indult tovább a Hold felé, ahol 20-án Hold körüli pályára állt. A Vikram szeptember 2-án levált a hordozó szondáról (ez utóbbi keringő egységként Hold körüli pályán marad), majd több szakaszból álló fékező manőverekkel megkezdte a lassan egyre szűkebb ereszkedő pályáját, ami szeptember 4-re már csak 35×101 km-es volt.

A leszállást szeptember 6-án magyar idő szerint késő estére (Indiában ez már 7-én volt, éjfél után), tervezték, a Vikram nevű leszállóegység irányított ereszkedést kezdett a déli sarkvidéki leszállóhely felé. A fékezőhajtóművekkel végzett ereszkedés utolsó 15 perces időszaka volt a leginkább kritikus, ezt, a Curiosity marsjáró „7 perc terror” címmel elhíresült leszállásához hasonlítva „15 perc terror”-ként emlegették. E szakasz kezdetén a Vikram sebessége 5904 km/h volt, a landolás előtt (100m magasságban) ennek 7km/h-ra kellett volna csökkennie, ezen a ponton gyakorlatilag lebegő manőverrel egy utolsó felszín-ellenőrzést is végzett a szonda annak érdekében, hogy valóban sima területre érkezzen, szükség esetén módosíthatta volna a helyszínt. (A fékezést négy hajtóműve segítségével végezte, de pluszban még egy ötödik segéd-fékezőhajtómű is volt a leszállóegységen egyébként, a biztonság kedvéért.)

A fékezőmanőverek első szakaszát, amely kb. 5 km magasságig tartott, sikeresen teljesítette a Vikram, a következő, finomabb manőverekből álló fékezés kb. 2,1 km magasságig rendben zajlott, majd ezen a ponton eltért a leszállóegység valós pályája a tervezettől. Ezt követően a leszállóegység és a földi irányítás közt megszakadt a kapcsolat. A telemetriai adatok, köztük az utolsóként érkezett jelek és az érzékelők mérési adatainak elemzése folyamatban van. Mivel nem tudni, hogy mi történt, azon is igyekeznek, hogy újra felvegyék a kapcsolatot a Vikrammal, lehet, hogy a saját földi antennáikon túl a Deep Space Network-ét is igénybe veszik majd. Azt is tervezik, hogy a keringő egységgel megvizsgálják a Vikram tartózkodási, tervezett leszállási helyét, nyomok reményében. Az irányítók nem biztosak benne, hogy becsapódott a leszállóegység.

A leszállást az irányítóközpontból követte az indiai miniszterelnök, Narenda Modi is, aki a szomorú hír hallatán megjegyezte, hogy India büszke a tudósaira, és tudja, hogy mindent megtettek a siker érdekében. Ezt követően az irányítást végző szakemberekkel, majd a helyszínen szintén jelen lévő és a leszállást figyelő iskolásokkal is barátságosan elbeszélgetett. A reggel folyamán nyilvános beszédet is intéz majd India népéhez az irányítóközpontból.

Indiában továbbra is százmilliók élnek rendkívüli szegénységben, s az ország űrprogramja révén szeretné az életszínvonalat is emelni (pl. a Föld-megfigyelő műholdjai a mezőgazdaságot segítik).
A Csandraján-2 keringő egysége természetesen tovább végezheti a munkáját.
A küldetés kb. 150 millió dollárba került, ez lényegesen kisebb összeg, mint a korábbi sikeres holdküldetések felemésztettek, úgy tűnik, a kis költségvetésű holdmissziók esetén nagyobb a kockázat. Ez azért is elgondolkodtató, mert a NASA is olcsóbb küldetésekkel szeretne visszatérni a Holdra, de felvetődik a kérdés, hogy érdemes-e vajon spórolni…

Angol nyelvű online webldalak az eseményhez kapcsolódó tartalommal:
Twitter, India Today, New York Times, Science

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)

4.5/5 (2)

Értékelés

About the Author: